Lichfield Cathedral

A Selby-i esetből tanulva a mostani templom-látogatás előtt merő óvatosságból kikerestem a nyitva tartási időt, nehogy megint belefussak a vasárnap reggeli mise kellős közepébe... Helyette kaptam sokkal meredekebbet, de ne szaladjunk ennyire előre.

Mostanában ritka madár a verőfényes napsütés, örültem is nagyon, hogy ilyen gyönyörűséges idővel ajándékoztak meg minket a fentiek, mert egész napos programot terveztem mára is, úgysem jártunk még eleget a Midlandsben. :P Jókor reggel lepakoltam a lövészt angliai karrierje legelső állomásán egy, némi nosztalgiázással átszőtt versenyre, én meg mentem tovább gyanútlanul Lichfieldbe, katedrálist nézni.

York Minster

York Minster a hivatalos neve a yorki katedrálisnak, amit kívülről már egyszer megszemlélhettünk, sőt, egy fél percre a zárt üvegajtókon át még be is pillanthattunk a múltkor, csak hogy tudjuk, mit hagyunk ki. Most viszont még nyitva tartott a jeles épület, és sajnos ez is belépőjegyes, bármennyire is rühelljük az ilyet, ráadásul egy kegytárgyas-szuvenírbolttal megfejelve a mellékhajóból nyíló ajtón túl. Már eleve, hogy isten házába pénzt szedni* és azt megokolni azzal, hogy napi(!) 200.000 angol fontba fáj a restauráció és az egész komplexum fenntartása, az enyhén szólva nevetséges, még akkor is, ha az információt táblán tolják az ember elébe a pénztárnál, mintegy magyarázkodásként. De persze a gyakorló hívőknek ez biztosan nem fekszi meg a gyomrát...

* Máté 21/12-13. "És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, akik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá. És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.")

Nyilván a szakmai kíváncsiság győz, az épületben a legnagyobb koncentrációban jelen levő ferde szemű turistákat persze ez a belépősdi nem zavarja annyira, mint minket, nekik 'csak' egy megnézni való látványosság ez a templom. Persze, aki csak egy imára ugrana be, annak nem kell leszurkolni a kombinálható belépőjegyeket, amiknek egyetlen előnye, hogy egy egész évre érvényesek, amit nagyon is ki fogunk mi használni, ha legközelebb is erre lesz dolgunk.

Selby Abbey

Reggeli bemelegítésnek szántam ezt az aprócska katedrálist, de úgy esett, hogy a napunkat is itt zártuk, lévén éppen a hazafelé tartó út kellős közepén helyezkedik el Selby. A helység a katedrális nevét viseli, és egy teljesen átlagos kisváros, aminek a főterén magasodik a majd' ezer éves épület. Itt először volt a templom és utána épült köré a település. Alapítása 1069-re tehető: Auxerre-i Benedek volt az, aki francia földről képes volt egy látomás kedvéért Észak-Angliába zarándokolni, hogy a folyón ringó három hattyút meglátva pont ott, az Ouse mellett kezdje valóra váltani a látomást...

Whitby Abbey

Az időjárás kiszámíthatatlansága miatt amikor tengerpart közelébe jutunk, mindig van a zsebemben egy B-terv, másik útvonallal egy esetlegesen hirtelen fellépő rossz idő esetére. Mára azonban a vizes útvonalhoz asszisztált minden körülmény, hát neki is vágtunk a tengerhez vezető útnak. Staithes-ben kötelező parkolási díjat kellett volna leszurkolni az önkormányzati kijelölt parkolóban még a legrövidebb ott-tartózkodáshoz is, és hiába tudtam, hogy a falucska lehetetlen fekvése miatt (olyan, mint Polperro) a régi negyedbe csak a helyieket engedik le négy keréken, mégis inkább úgy döntöttünk, kihagyjuk Cook kapitány szülőfaluját, ami egyébként sem a déli halászfalvak báját hozza. Itt érdemesebb még a falu előtt lekanyarodni az útról, mert ha csak átnézeti kép kell, azt az előző sziklaoromról kapjuk meg a legjobban: Staithes

Mi viszont mentünk tovább két öböllel arrébb, Whitbybe, hogy legalább azt meg tudjuk rendesen nézni az ősz beköszöntével egyre rövidebbre szabott világosságban. Első pontként a még nyitva tartó Whitby Abbey-t vettük célba.

Durham

Kastély is, katedrális is, folyópart is, ez kell nekem! Míg a lövészek a pirkadat első fényeinél dermedt ujjaikat próbálták melengetni a felkelő nap párás fényeinél, én elkötöttem a járgányt és nekivágtam a szomszédos egyetemi városnak. Teljesen elszoktam már attól, hogy egy városban csak fizetős parkolókat lehet találni, így keringtem eleget, amíg közvetlenül az Antiochiai Szent Kézigránát Margithoz címzett templom mellett le nem tudtam tenni az autót. Balsejtelmem igazolódni látszott: a város tipikus turista-célpont, ám szerencsére még túl korán volt a csoportos bámészkodókhoz. Ez sajna abban is megnyilvánult, hogy sem a kinézett kert, sem a kastély nem volt nyitva, bár utóbbi a diákok miatt, akik az ódon várat kollégiumként használhatják, így lakhelyük prominens részei csak vezetővel látogathatók és csak akkor, amikor őket nem zavarják a turistahordák. Így itt csak a bejáratig jutottam:

Sebaj, ennyi még belefért, hiszen még mindig ott a katedrális, egy komplett, román-kori jegyeket viselő, irdatlan nagy és gyönyörűséges, felfedezni- és bejárni való épület, csak nem hiába kaptattam fel a folyópartról a hegytetőre...

Hodnet

Két utcás kis falucska aranyos favázas házikókkal, tipikus shropshire-i idill: egy templom, egy temető, egy kocsma, sőt, még egy hintaló- restautátor bolt is belefér az utcaképbe. :P

A templom Hodnet Hall bejárata mellett közvetlenül található és két, teljesen egyforma hajóból áll, ami itt sem egy megszokott látvány. Vasárnap délután templomot nyitva találni amúgy is ritka dolog, sőt, a derengő félhomályban sikerült lencsevégre kapni két aranyos kis farkast is a szenteltvíz-tartón. :)

Fotók: Hodnet

Az utca két végén

Avagy két templom között, kinek hogy tetszik... :)

Ha a legközelebbi nyitott kertek is mintegy 40 percnyi autóútra vannak, hát a fene nem fog értük elmenni, az elmúlt tíz nap első nem esős-szélviharos, 11-12 fokos napját megünneplendő inkább a saját kert további turbózására voksoltam, de előtte még gyorsan elugrottam az utca végére fotózni egyet... Aztán egy lendülettel az innenső végére is. :)

Stamford

Később megint kiderült az idő, és ebből már tudtam, hogy megint le kell térni a pályáról, mert ismét látnivaló lesz. Ennyit tesz, ha az ember felismeri az isteni útmutatásokat. És nem is csalódtam, bár a Burghley House felé indultam, az útba eső Stamford városát kár lett volna kihagyni.

Folksworth - Morborne - Haddon

Nem kétséges, hogy valamiféle mennyei sugallat vezérelte lépteimet Stiltonba: éppen akkor sütött ki a nap, mikor a templom mellett mentem el, és itt tudtam meg, hogy melyik három szomszédos település templomát érdemes még megnézni. És ezekről még egy nyomorult barna tábla sincs kint, annyira nem országos hírűek. A legizgalmasabb dolog így, helyiek ajánlása alapján menni egyik látnivalótól a másikig. A három falucska pont útba is esett, Folksworth volt az első a sorban.

Stilton

Hajnalban aludtam pár órát egy parkolóban, amíg a hideg tova nem kergetett. Nem az M1-en mentem észak-északnyugat felé, hanem eggyel korábban elhagytam a körgyűrűt és az A1-en mentem északra, Peterborough irányába. Errefelé elég lapos a táj, és túl sok barna táblát sem láttam, de Peterborough előtt nem sokkal valamiért úgy éreztem, hogy most érdemes lesz letérni a pályáról és kalandozni egy kicsit.

Stilton egy kis városka, még barna tábla sem jelzi, pedig ez az Anglia-szerte híres Stilton Cheese, a kék márványozású sajt otthona. A főutcán először is a fogadó, a Bell Inn tűnt fel, cégérét hatalmas három dimenziós szerkezet tartotta, a legnagyobb cégértartó konzol, amit valaha láttam.

Great Brington

Amíg a GP délutáni fordulóját lőtték a Sywell lőtéren, kis körutazásra indultam a környéken. Great Brington egy kis falucska ('great' azért, mert egynél több utcája is van). A templom tűnt a legérdekesebbnek, hangulatos kis épület. És mint más kisközség templomaiban, itt is mindenkinek saját hímzett párnája van, és persze több száz éves faragások a padokon.

Conques

Ha egy középkori városkát intakt formában akar látni az ember, akkor Conques a legtökéletesebb hely erre, és mint ilyen, büntetendő cselekmény kihagyni, ha Aveyronban járunk. Az általam valaha látott legszebb város, amivel csak álmaiban találkozik az ember - amíg el nem zarándokol ide, a hegyek közé jó alaposan eldugott és elfeledett településre, amit megkímélt a haladás szelleme, hiszen annyira kiesik a forgalmas csomópontok és úthálózat bűvköréből.

Utrecht

A hollandoknak megvan az az idegesítő szokása, hogy a turistáknak nem könnyítik meg az életét, ha azok netán várost néznének, és le szeretnének parkolni. Utrecht belvárosában áll egy gyönyörűséges gótikus templom, aminek a kertes kerengőjét meg szerettem volna látogatni, így megpróbáltuk szombat déltájban a lehetetlent: leparkolni. Az egy dolog, hogy a város legbelseje csak gyalogos és biciklis-forgalomnak enged szabad bejárást, de hogy egy rohadt parkolóautomata ne legyen, ami elfogadna hitelkártyán kívül kp-t is... Közröhej, mert talán mindegyik turistának van olyan kártyája, amivel parkolhatnak, őszintén szólva nagyon felhúztam magamat rajta.

András meg, mint szorult helyzetekben a nem éppen szokásos megoldások kitalálója azt javasolta, hogy menjek csak, nézzek körül, ő addig ad egyet a tudatos környezetvédelemnek, és addig egyesben cirkál a környéken, mintegy autós városnézés gyanánt. Így is valószínűleg kevesebbet pöfög el üzemanyagban, mint a parkolójegy ára, úgyhogy fogtam magamat, és mentem várost nézni. A főtéren éppen egy esküvő előkészületei zajlottak, mintegy három tonnányi kerékpár parkolt a kijelölt parkolóban, és láttam egy rozsdamentes acél, nyitott illemhelyet is, szigorúan csak fiúknak. A lefelé csavarodó spirál pont úgy volt kialakítva, hogy minimális anyaggal a már megfelelő diszkréció biztosítva legyen, csak éppen hangelnyelőt nem szereltek be a helyre. A csajok meg így jártak, tanultak volna meg állva pisilni...

Alkerton

Amikor pirkadat után nem sokkal ismét feltűntek előttünk Dover hófehér mészkősziklái és beállt a komp, már sejtettem, hogy a szeptemberi utunk nem csak egy soha vissza nem térő álomtúra volt, hanem ha az égiek is úgy akarják, a lövészetnek köszönhetően rendszeres vendégek leszünk itt, Angliában.

A mostani hosszú hétvége első állomása volt ez a kis falu, a Cotswolds egyik csendes részén, távol a turisták által felkapott helyektől. A pár házas kis település igazi attrakciója az a majdnem ezer éves templom, amit egy kisebb parókia mellett találhatunk meg és számomra az alapértelmezetté vált, ha egy ilyen korú templomot Angliában meglátok.

Fatemplom Spytkowicében

Már új térképek vannak a menőkében, és így sokkal jobban ment minden. A régebbiek valószínűleg a határoknál nem találkoztak egymással rendesen, azért került akkorákat. Most viszont valóban a legrövidebb úton mentünk és sokkal jobb utakon is. A képen Spytkowice fatemploma látható, ahol út közben megálltunk.

Fotóalbum: Spytkowice