Az arany kanál

...és a téli napfény

Batyuba szedte...

"...rongyait a nyár" Ez is eljött. Egy hete ősz van, hivatalosan vagy leginkább hivatlanul, de bekopogtatott, mint a nem várt ismerős vagy a besurranó tolvaj. Nem iskolakezdés formájában jött, 'csak' felébredve más lett a levegő illata, íze és a nap ereje, rövidülnek a nappalok és szemmel láthatóan nyúlnak az esték. A kertet szó szerint ellepték a pókok, hatalmas hálókba akadok lépten-nyomon. Az előkertben magányosan álldogáló Araucaria minden ágát felhasználták már, minden szóba jöhető helyen háló feszül a merev, tüskés ágak között úgy, hogy minden emeletre legalább fél tucat jut.

Csodaszámba ment ez az egy hetes folyamatos (!) napfény, némi kárpótlásért a semmilyen nyárért. Ez viszont már az őszi meleg, ami reggel még csípős hideg, ám déltől késő délutánig a nap rendületlenül süt: az a simogató, érlelő és éltető napfény... Ilyenkor kell feltöltődni, mert nagyon nagy szükség lesz rá: két délután is kint süttettem a hasamat a kavicsokon, mint a gyíkok (itt hírmondóban sem látni belőlük) és nem gondoltam volna, hogy egyszer, valaha is jól fog az ilyesmi esni.

Kerti kitekintő

A gyönyörű nyáridőből végre ide is jutott, mintegy mutatóba. Ezek a fehér holló-típusú napok szinte az ajándék kategóriába sorolhatók: 20-22 fok, némi gomolyfelhővel tarkítva, ilyenkor egész nap kint lehet lenni rövid ujjúban, egy rétegű, nyáriasabb ruházatban, sőt, délidőben nap ellen egy szalmakalap és baseball-sapka is ajánlott. Ráadásul, ha emellett még viszonylag alapjáraton üzemelnek a szélgépek is, akkor ennél kellemesebb időt el sem lehet képzelni! :) Igen, ilyen is van, csak sajnos ezek a kivételek: nem ebből áll itt a nyár, pedig hejj, de el tudnám viselni... :P

Angol mércével persze ez már a kánikula netovábbja, lenge egy szál semmiben is nehezen tolerálják; ilyenkor az utca is kiürül, mindenki sziesztázik, kivéve a kertben boldogan matató közép-európai csodabogarat, akinek ilyenkor fültől fülig ér a szája... :D És vééégre, zöldül már a paradicsom, mondom én, hogy ebből őszre termés is lesz!

Két kék

Az egyik még teljesen érthető, elvégre szezonja van...

Camille

Itt a nyááár! :D Tudom, ez azoknak nem nagy szám, akiknek április óta kell a malacpörzsölő típusú melegeket nap mint nap elviselniük, de ez itt, Észak-Angliában szenzációszámba megy... És a mai nap valóban maga a csoda volt: utoljára gyerekkoromból emlékszem ilyen bársonyos langymelegre, és hihetetlen különbség a nem-pulóveres, nem-sok réteges kerti szöszmötölés a simogató melegben, alig-szellő lengedezésében... Hát ez is eljött végre. Azt hiszem, éppen eleget vártam már rá...

Hogy teljes legyen az öröm, húsz fok feletti hőmérsékleteket ígérgetnek egészen a jövő hét közepéig, napsütéssel, meleggel, mindennel, teljesen szürreális... :))

Para(dicsom)

Az üvegház ugyan kissé ereszt itt-ott, de nem tudom, nélküle vajon hol lennének a paradicsomok... Ezt tegnap fedeztem fel a legnagyobbon, juhéj, őszre lehet, termés is lesz rajta! :)))

Tavaly már július elején kezdett a paradicsom virágba borulni (én meg kissé elborulni), de azok a tövek akkor kint voltak, a szabad ég alatt, mert nem és nem akartam elhinni, hogy idekint errefelé nem érnének be belátható időn belül... Azóta beláttam. :D

Ilyen volt tavaly: Paradicsomi állapotok

A legillatosabb rózsák

Mostanában az illatos rózsák kísértenek minden kertlátogatásnál... Ráadásul az itteni kert is elég védett fekvésben van ahhoz, hogy megmaradjanak benne az illatok, és bár rózsát utoljára akkor láttam vázában, amikor véletlenül letörtem egy-egy ágat, most viszont ideje virtuális csokorba szedni az eddigi kínálatot. :)

Az idei legelső nyitott kertnél útközben Oxton egyik kis utcácskájában a Maigold vágott szó szerint orrba, szerencsére nem a tüskéivel. Az egyszer nyíló hibrid spinosissima-ról egy idősebb hölgy mesélt éppen a barátnőjének elhaladtukban, így igen könnyű volt az azonosítás. Tömör parfümfelhője (nem a hölgyé, nem felőle fújt a szél... :P) még két kerten át kísért tovább:

Színre és habitusra a Crépuscule tud hasonlókat, ráadásul annyi előnnyel, hogy az a Maigolddal ellentétben remontáló, valamint levágott ágai nem használhatók kézifegyverként... :P

A rózsa neve II.

A januári esszé folytatása következik, azaz kik rejtőznek a nevek mögött...

Darcey Bussell: Marnie Mercedes Darcey Pembleton Crittle (sz.:1969) balett-táncosnő, a Royal Ballet príma ballerinájaként vonult nyugdíjba 2007-ben. Madame Tussaud-nál viaszmása áll, portréja a National Portrait Gallery falát díszíti, a Tatler, Vogue és a Vanity Fair címlapjain szerepelt. Modellként a Mulberry, Bruce Oldfield, Marks & Spencer divatházak foglalkoztatták, valamint a De Beers ház gyémántjait is az ő arcával reklámozták. Minden idők legkiválóbb tehetségű brit táncosnője jelenleg Ausztráliában él családjával. A fotó a David Austin főhadiszállásán készült, Shropshire-ben, legelső közös angliai utunk alkalmával:

Nyár Angliában

Miközben a Kárpát-medence lepattogzott zománcú, csorba, piros lábasában már-már fövésnek indult a baracklekvár mellett minden és mindenki, és ami meg nem, az pedig ropogósra sül... Angliában eközben nonstop eső és fázás van. Rinya-poszt esedékes mára, némi ismeretterjesztéssel megspékelve.

Ugye azt tanultuk valamikor, hogy az óceáni éghajlat jóval kiegyenlítettebb, jóval többet esik, nem jellemzők a nagy hőingások, nincsen fullasztó hőség és ismeretlen fogalom a kánikula is. Cserébe van viszont kellemes meleg, enyhe idő, áztató eső, nincsenek kegyetlen telek, hó is csak mutatóban, és itt létezik még tavasz és ősz. Ugye, milyen csábító a kép?

Nos, ez 2012-re egy kurva nagy hazugsággá vált.

Kertes linkek

Épp egy hónapja volt utoljára szerencsém a nyáridőhöz pár nyúlfarknyi napra, ennek emlékére hoztam pár kertes linket. Mára kb. ez várható:

Na de vissza a kertbe! Amikor a szakács a kertben színeket, formákat és illatokat kever - bográcsozás helyett: A Chef in the Garden

Halmozottan idegi alapon is lehet kertészkedni... :P Így:Obsessive Neurotic Gardener

Elgondolkodtam a nőni, növény és a nő eredetén, a tő biztosan azonos, mindnek a lényege a gyarapodás, a fejlődés, és ezt ez a blogger is így gondolhatja: Growing with Plants

Az angol vidéki kertek kémiájáról képekben: Cottage gardens

Kékítőt old...

Ha nem is az ég vizében, hanem itt a földön, a bluebell-ek még mindig keményen tartják magukat a ház előtt:

Kétféle bluebell jöhet velünk szembe itt, Angliában. A Hyacinthoides non-scripta, az őshonos, erdőkben tanyázó, mindent beborító kék és fehér színű, valamit a behurcolt Hyacinthoides hispanica. Előbbinek egyfelé bókolnak a csengettyűi, utóbbinak felváltva... A magyar tükörfordítás kékharang vagy spanyol kékcsengő néven illeti őket.

Ezt a csodás, nyári időt alaposan kihasználva gyomlálásra adtam a fejemet, illetve a már múltkor alaposan lekezelt gyomokat kapálgattam ki a földből kis kézi kapirccsal. Bár némelyik gyermekláncfűnek a torkát már előre látható, hogy glialkával újra le kell majd ecsetelni, szívós jószágok ezek... A kis ágyáskák így megtakarítva már készen állnak az évelők fogadására, és ha még néhány napig kitart ez a nagyszerű idő, akkor nagyot fog előrelendülni az elő- és az oldalkert látványilag.

Kékeknél maradva, idén először a táskavirágot is valódi kék virágszínében csodálhatom. Túlélt mindent, és csak nő, megállíthatatlanul... Ez a Ceanothus arboreus 'Trewithen Blue' és az örökzöld, fává növő dézsásnak bizony története van.

Tavaszba ragadva

Kicsit erős, de május második felében még mindig így állunk:

És még van pár bimbóban a tövénél, június elejére talán kinyílnak, szerintem az utolsó tulipán-lustasági csúcsot fog dönteni...

És hogy miből lesz a cserebogár? Elöször élien:

Szabadnapok

Ez a hétfő Early May Bank Holiday, ami szabadnap, a posta zárva tart, de a boltok azért itt-ott nyitva tartanak és az átlagpolgár szabadságon van. Még egy hasonló van augusztusban, cserébe viszont a május elseje munkanap.

A közelgő Diamond Jubilee miatt idén itt sem maradunk le a hosszú hétvégéről, elvégre a királynő 60 éves uralkodását nem lehet egy nap alatt megünnepelni... :D Összeolvasztották hát az eseményt a május végi Spring Bank Holiday-jel, június 2-5 között az országban szerte ünnepségek várhatók, sőt, külön weboldal foglalkozik a jeles eseménnyel: The Diamond Jubilee

Kamélia a télikertben

Behoztam a télikertbe, hogy mindig láthassam a virágait, és egyet sem dobott el sem költözéskor, sem a klíma ilyetén változásával. Stramm kis jószág! Amíg picike volt a bokor, a virágai is sokkal nagyobbak voltak, de ezt betudom a tápozásnak; most több virágra jutott ugyanannyi anyag, amiből gazdálkodhat. Így is 9-10 cm körüliek a virágok:

Tavaszi virágok

Tegnap végre be tudtam fejezni a cserepek helyrepakolását, az udvar máris kezd rendezettebb képet mutatni, és az eső sem ömlött a nyakamba minden fél órában... :D Kiválogattam, miket ültetek be a helyükre, a kert elég nagy hozzá, és szüksége is van némi tlc-re. Egyre több szín van a dézsakertben, szépen nekiindultak a juharok, de erről már érik egy átfogóbb poszt is, ízelítőnek álljon itt az Acer pseudoplatanus 'Esk Sunset':

Még mindig az egyik legszebb, még mindig az egyik leglassabban növő, és még mindig féltem, hogy egyszer valami ráesik és az oltásnál tőből fog kitörni, annyira nem akar még mindig megvastagodni a törzse a fél méteres kis tüneménynek... Kényes egy jószág, de a látvány ilyenkor, tavasszal mindent megér.*

Boxing days... ;)

Azaz dobozolunk, csak hogy még nagyobb legyen az ünnepi képzavar.... :D Gyűlnek a kisebb-nagyobb és még nagyobb kartondobozok körülöttünk és az első alkalom, hogy a húsvéti nagytakarítás is végre értelmet nyer. :)

A nagy sürgés-forgás közepette szép csendben kinyílt a Camellia 'Rose Bouquet' első virága is a télikert párkányán. Tizenkét centi átmérőjű, nem lehet nem észrevenni... :) A félig bimbós, félig virágban álló kaméliákat egyébként izgalmas lesz szállítani, ugyanis a kaméliák utálják a bolygatást-mozgatást, amire bimbóhullással reagálnak.

Olvadás

8-10 fokban, néha elő-előbújó napsütésben olvadozunk, úgyhogy a Kárpát-medence időjárására rápillantva a kognitív disszonanciát enyhítendő kikocogtam fotózni egyet. :P A hóból már csak a harmada van meg és úgy tűnik, a fás peónia lett az egyetlen nagy vesztese ennek a hirtelen jött - és hála az égnek, ugyanilyen sebességgel távozott - (í)tél(et)időnek. Ez viszont ittmaradt: :D

Nem konzerv

...Hanem a véres valóság jön, áprilisi tré... fázunk. Rinya-poszt következik, esetleg poszt-rinya, mert segíteni már nemigen lehet semmin, a gyengébb idegzetű viráglelkek ezt a bejegyzést jobb, ha ugorják.

Tomboló szélre és kb. húsz centis hófehér paplanra ébredtünk reggel. Megpróbáltam rekordsebességgel felkelni és nem áprilisi tréfára venni András kijelentését, hogy ezt tényleg látnom kell és csipkedjem magamat, de amint kinéztem az ablakon, az kb. felért egy kijózanító pofonnal.

Liliomfa vs. tulipánfa

A múltkor emlegetett aranyos trióhoz hasonlóan a liliomfa és a tulipánfa háza táján is a szokásos elnevezésbeli magyar-kavar-zavar van, és az egyszer rosszul rögzült név talán egész életére kísérti a gyanútlan, laikus kertészkedőt, úgyhogy nézzünk rá erre is egy kicsit közelebbről.

Caerhays

Az árnyékos helynek és a dézsás létnek köszönhetően kicsit késve bár, de kinyílt végre a Camellia 'Barbara Morgan' idei első és az 'Alba Plena' idei második virága is, ennek apropóján összeállítottam egy kis tavaszi kertajánlót... :D

Ha valaki ilyentájt vetődik Cornwallba, az ki ne hagyja a Caerhays Estate kertjét, ahol Anglia talán egyik legszebb tavaszi virágpompáját láthatja mostanában. A kamélia, magnólia és rhododendron-matuzsálemekkel zsúfolásig megrakott kertet a századfordulón alapozta meg az uradalom akkori tulajdonosa, J. C. Williams of Caerhays, aki növényvadászok utazásait finanszírozta és igen sok új kaméliafajtát köszönhetünk munkásságának, különösen a Camellia x williamsi hibrideket.