2012. december 3., hétfő

A Mikulás puttonyából

Mazsolázgattam még néhányat a jövő évi kertszezonra (sőt, nyárra!) is gondolva. Kerti pad-megoldások kiülősöknek.

Amikor egy kert-blogger költözködik, utána mindenki tűkön ülve várja, mit hoz ki új otthonának közvetlen környezetéből. Londonból a Cotswolds szívébe igen nagy ugrás, kíváncsi vagyok, hogy csapot-papot otthagyva a városi lyány hogyan birkózik meg a vidéki Angliával: Awkward Hill

Aranykezű ezermesterek számára egy kis karácsony előtti csinosítgatáshoz ötletadónak: Crafty Nest

Télire némi nosztalgiázáshoz kerti anyag, blogring francia módra: maison & jardin

És egy kis hazai: végre úgy tűnik, megindult valami! A Kertnézőben oldalán olyan magyarországi magánkerteket találunk, amik végre egy-egy napra nyitva állnak a nagyközönség részére. A jövő évi pontos nyitva tartási időkért érdemes lesz visszanézni az oldalra.

2012. november 30., péntek

Linkajánló

Adventi visszaszámolós naptár-ötletek a Knockoff Decor, Kim Vallée és az Apartment Therapy oldaláról.

Hogy egy kis szakmai is legyen, errefelé így nyomják a minőségi stílbútorok piacán: Grovesnor furniture

Itt pedig mindenféle stílusos kiegészítőkhöz lehet hozzájutni, bár az az Ipad-gramofon azért kiverte a biztosítékot: Restoration hardware

És amikor az ember már-már menekülőre fogná, mert sötét van, hideg van, eső van, akkor ilyen oldalakon érdemes elveszni: a vadon szava, a téli mélynyugalom megzavarására alkalmas képekkel.

2012. november 24., szombat

Időjárás-jelentés

Úgyis olyan régen volt már...

Aki az idei évet időjárásilag kibírta itt, Angliában, az azt hiszem, fel van készülve az év végén esedékes világvégére (ehhe...) is. Mintegy bemelegítésként (bár, ahhoz kb. húsz fok hiányzik), esetleg bibliaismereti gyorstalpalónak még előtte demó verzióban megkaptuk az Özönvizet is, hadd szokjuk a megpróbáltatásokat.


A nyarunkat a kattintás utáni kép kb. tökéletesen le is írja, és ami kivételes nap volt, azt itt, a blogon gyorsan fel is jegyeztem, nehogy feledésbe merüljön. Talán az mond valamit, hogy szeptember első hétvégéje óta fűtünk. Szeptember közepe óta egy-egy napos megszakításokkal folyamatosan esik. Napsütést csak kivételes alkalmakkor látunk, abból viszont minden percet ki kell használni és odakint tölteni.

2012. november 11., vasárnap

A kőművesek (rém)álma...

A vízszintesre, függőlegesre és a derékszögekre egyaránt fittyet hányva, a fizika törvényeit tökéletesen semmibe véve álldogál Little Moreton Hall immár ötszáz éve és köszöni, jól van. Falai vészesen dülöngélnek, egymást tartva állnak és dacolnak az évszázadok viharaival, egyik emelet kikönyököl a másikból, míg a long gallery, azaz a hosszú beltéri sétaterem (angliai időjárás, ugye...) a ház legfelső emeletén épp, hogy beugrik, mindenféle tekintet nélkül a tartószerkezet-nélküliségére. Építészeknek és statikusoknak komoly ínyencfalat ez a Cheshire-i házikó. Amikor a National Trust gondozásába került a 30-as évek elején, az állagfelméréskor a szakemberek bátran kijelenthették, hogy ez a ház az orruk előtt tulajdonképpen nem is állhatna a lábán...


Lichfield Cathedral

A Selby-i esetből tanulva a mostani templom-látogatás előtt merő óvatosságból kikerestem a nyitva tartási időt, nehogy megint belefussak a vasárnap reggeli mise kellős közepébe... Helyette kaptam sokkal meredekebbet, de ne szaladjunk ennyire előre.


Mostanában ritka madár a verőfényes napsütés, örültem is nagyon, hogy ilyen gyönyörűséges idővel ajándékoztak meg minket a fentiek, mert egész napos programot terveztem mára is, úgysem jártunk még eleget a Midlandsben. :P Jókor reggel lepakoltam a lövészt angliai karrierje legelső állomásán egy, némi nosztalgiázással átszőtt versenyre, én meg mentem tovább gyanútlanul Lichfieldbe, katedrálist nézni.

2012. november 4., vasárnap

York Minster

York Minster a hivatalos neve a yorki katedrálisnak, amit kívülről már egyszer megszemlélhettünk, sőt, egy fél percre a zárt üvegajtókon át még be is pillanthattunk a múltkor, csak hogy tudjuk, mit hagyunk ki. Most viszont még nyitva tartott a jeles épület, és sajnos ez is belépőjegyes, bármennyire is rühelljük az ilyet, ráadásul egy kegytárgyas-szuvenírbolttal megfejelve a mellékhajóból nyíló ajtón túl. Már eleve, hogy isten házába pénzt szedni* és azt megokolni azzal, hogy napi(!) 200.000 angol fontba fáj a restauráció és az egész komplexum fenntartása, az enyhén szólva nevetséges, még akkor is, ha az információt táblán tolják az ember elébe a pénztárnál, mintegy magyarázkodásként. De persze a gyakorló hívőknek ez biztosan nem fekszi meg a gyomrát...

* Máté 21/12-13. "És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, akik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá. És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.")


Nyilván a szakmai kíváncsiság győz, az épületben a legnagyobb koncentrációban jelen levő ferde szemű turistákat persze ez a belépősdi nem zavarja annyira, mint minket, nekik 'csak' egy megnézni való látványosság ez a templom. Persze, aki csak egy imára ugrana be, annak nem kell leszurkolni a kombinálható belépőjegyeket, amiknek egyetlen előnye, hogy egy egész évre érvényesek, amit nagyon is ki fogunk mi használni, ha legközelebb is erre lesz dolgunk.


Treasurer's House, York

A kincstárnok háza a York Minster lábánál, a Chapter House felé eső oldalon fekszik és ha nem lenne kitáblázva, hát az ember meg sem találná. 2000 éves római útra építették rá az épületet, minek következményeképpen a pincében légiós osztagok szellemei időnként átmasírozhatnak az ott-tartózkodókon, mint ahogy egy gyanútlan vízvezeték-szerelővel anno ez meg is esett...


York - újratöltve :)

Csak nem tudunk elszakadni a jó öreg Yorktól... :)) Biz' isten, ha nem lenne olyan hideg errefelé (áprilisban még itt-ott hó van) és a téli hónapokban a napsütéses órák száma nem lenne olyan botrányosan kevés (31), lehet, még szorgalmaznám is a költözést. Verseny után beirányoztuk New York névadóját - szegény Amsterdamot anno jól lemosta a porondról - bár az új szépsége poros nyomába sem érhet az óhaza ezen gyöngyszemének. Na de ne csapongjak itt, inkább vágjunk bele a város közepébe. :P)


Mivel kicsivel dél után már ideértünk, így teljes zsúfoltságában találtuk a belvárost, és a megfelelő parkolóház megtalálása is komoly feladatnak tűnt. Azt már tudtuk, hogy mint turisták által megszállt övezet, komolyan zsebbe markoló lesz ez a nap, ha tisztességesen végig akarjuk nézni legalább a felét annak, amit összeszedtem a város szépségei közül, de az egész délutánra szóló 10 fontos parkolójegy még így is enyhe túlzásnak tűnt elsőre.

Selby Abbey

Reggeli bemelegítésnek szántam ezt az aprócska katedrálist, de úgy esett, hogy a napunkat is itt zártuk, lévén éppen a hazafelé tartó út kellős közepén helyezkedik el Selby. A helység a katedrális nevét viseli, és egy teljesen átlagos kisváros, aminek a főterén magasodik a majd' ezer éves épület. Itt először volt a templom és utána épült köré a település. Alapítása 1069-re tehető: Auxerre-i Benedek volt az, aki francia földről képes volt egy látomás kedvéért Észak-Angliába zarándokolni, hogy a folyón ringó három hattyút meglátva pont ott, az Ouse mellett kezdje valóra váltani a látomást...


2012. november 3., szombat

Wollaton Hall and Deer Park

Nottingham délnyugati sarkába ágyazódva található ez a nagyszabású park és palota, ahova a hét ágra sütő nap kicsalogatott minket. Ha nagyon bulváros címet akartam volna adni, akkor valami ilyesmit választanék: A Wayne-villa rejtelmei vagy: Batman lakhelye!! :P


Már a parkolóban kiderült, hogy jókor vagyunk jó helyen, mert valaki olyan jó fej volt, hogy a parkolójegyét, amin még bő két órányi ott-tölthető idő maradt, gondosan visszarakta a jegykiadó nyílásba, mi pedig újrahasznosítottuk ;). A palotáig egy, a vége felé erősen lejtős domboldalon kell felkaptatni és közelebbről már látszik, az épület nem kevés hasonlóságot mutat Hardwick Hall-lal, csak az üveg-fal arány itt inkább a falak javára billenti a mérleg nyelvét.

2012. október 21., vasárnap

York

A North Yorkshire Moors-on átvágva bőven sötét volt már, mikor Yorkba értünk. Nagyvárosokat nem szoktunk látogatni, de vele kivételt tettünk, több okból is. Elsősorban azért, mert annyira útba esett, másodsorban azért, mert egy teljesen érintetlen, középkori utcácska nyújtózik a belváros legbelsejében.


Vasárnap este lévén már ezerrel készültek a fiatalok halloween-re (ez is egyetemi város), ami két koporsó cipelőből, néhány taláros személyből és egy gyakran előtűnő, csontvázba öltözött egyénben nyilvánult meg, akik a belvárosban itt-ott keresztezték útjainkat...

Whitby

A kikötővároska az Esk folyó tölcsértorkolatánál fekszik és ha az apátság nem magasodna fölé, akkor is vonzó turisztikai célpont lehetne saját jogán. Megfejelve azzal, hogy Cook kapitány is itt tanulta ki a hajózást, ez elég is ahhoz, hogy már jó ideje látogatókat csalogassanak a városkába. Van minipiaca, a kusza kis utcácskákon sétálva szuvenír- és ékszerboltok egymás hegyén-hátán, míg a kikötő némileg tágasabb placcára kiérve egymás után sorjázó bódékban árulják a sült halat, amiknek persze a sirályok nem kevésbé örülnek. A parton be lehet fizetni némi hajókázásra; egy-két korabeli hajó utángyártott modellje ilyen közelről igencsak lélekvesztőnek tűnik: hajótípusok itt



A torkolat utolsó hídját sajnos nem sikerült elcsípni működés közben, pedig a mellé települt kütyük mind azt sejtették, hogy ez bizony egy elforgatható híd... Múzeumba nem járunk, ha csak valami extrát nem tudnak mutatni, így a Cook-múzeumot mi kihagytuk, végső célunk a dupla karéjos móló legkülső pontja volt, ami oly kecsesen nyúlik be a tengerbe.

Whitby Abbey

Az időjárás kiszámíthatatlansága miatt amikor tengerpart közelébe jutunk, mindig van a zsebemben egy B-terv, másik útvonallal egy esetlegesen hirtelen fellépő rossz idő esetére. Mára azonban a vizes útvonalhoz asszisztált minden körülmény, hát neki is vágtunk a tengerhez vezető útnak. Staithes-ben kötelező parkolási díjat kellett volna leszurkolni az önkormányzati kijelölt parkolóban még a legrövidebb ott-tartózkodáshoz is, és hiába tudtam, hogy a falucska lehetetlen fekvése miatt (olyan, mint Polperro) a régi negyedbe csak a helyieket engedik le négy keréken, mégis inkább úgy döntöttünk, kihagyjuk Cook kapitány szülőfaluját, ami egyébként sem a déli halászfalvak báját hozza. Itt érdemesebb még a falu előtt lekanyarodni az útról, mert ha csak átnézeti kép kell, azt az előző sziklaoromról kapjuk meg a legjobban: Staithes


Mi viszont mentünk tovább két öböllel arrébb, Whitbybe, hogy legalább azt meg tudjuk rendesen nézni az ősz beköszöntével egyre rövidebbre szabott világosságban. Első pontként a még nyitva tartó Whitby Abbey-t vettük célba.

Durham

Kastély is, katedrális is, folyópart is, ez kell nekem! Míg a lövészek a pirkadat első fényeinél dermedt ujjaikat próbálták melengetni a felkelő nap párás fényeinél, én elkötöttem a járgányt és nekivágtam a szomszédos egyetemi városnak. Teljesen elszoktam már attól, hogy egy városban csak fizetős parkolókat lehet találni, így keringtem eleget, amíg közvetlenül az Antiochiai Szent Kézigránát Margithoz címzett templom mellett le nem tudtam tenni az autót. Balsejtelmem igazolódni látszott: a város tipikus turista-célpont, ám szerencsére még túl korán volt a csoportos bámészkodókhoz. Ez sajna abban is megnyilvánult, hogy sem a kinézett kert, sem a kastély nem volt nyitva, bár utóbbi a diákok miatt, akik az ódon várat kollégiumként használhatják, így lakhelyük prominens részei csak vezetővel látogathatók és csak akkor, amikor őket nem zavarják a turistahordák. Így itt csak a bejáratig jutottam:


Sebaj, ennyi még belefért, hiszen még mindig ott a katedrális, egy komplett, román-kori jegyeket viselő, irdatlan nagy és gyönyörűséges, felfedezni- és bejárni való épület, csak nem hiába kaptattam fel a folyópartról a hegytetőre...

Pirkadattól alkonyatig

Észak-Angliában ilyenek a hajnal első fényei, az óra fél kilencet mutat:

2012. október 18., csütörtök

Miket rejt a sherwoodi erdő?

Hétágra sütött a nap, úgyhogy felkerekedtünk egy kicsit túrázni, a környéken szétnézni. A sherwoodi erdő tőszomszédságában lakunk már bő fél éve, hát illett végre a terepet egy kicsit jobban felderíteni.


Creswell Crags-nél kezdtünk, ez Anglia legrégebbi, ember lakta barlangjainak lelőhelye, a helyszínen látogatói központ és múzeum várja azokat, akik pattintott kövekre és egyéb apróságokra kíváncsiak. Mi viszont a tóra és a meredek sziklafal üregeire voltunk kíváncsiak, és eleve arra vettük az irányt. Sajna utóbbiak rács mögé kerültek a rossz magaviseletük miatt (régészeti terep, belépni tilos), úgyhogy csak nyakat nyújtogatva bámultunk be, hátha legalább kicsit látunk abból, mi rejt a sziklahasadék mélye. A harmadik ilyen barlang után az ember a többit már meg sem nézi, inkább a tájra és a két barlangsor közé ékelt tavacskára koncentrál.

A felemás élmények után valami biztosabbra vágytunk, és ezt leginkább kastély formátumban szoktuk megtalálni, így a szomszédban levő udvarházat kihagytuk, mert nyitva tartási időt nem találtam hozzá, viszont a nottinghami önkormányzat tulajdonában jó néhány helyi nevezetesség áll...

Linkajánló

Százával sorjáznak a szebbnél szebb fotók Angliáról az Images of England c. válogatás-albumban a FlickR-ön.

Képes óda a Fachwerk-építészetről ugyanitt.

Egy oldal azoknak, akik templomot, világítótornyot avagy vízimalmot akarnának vásárolni a szigeteken: UK Unique Property bulletin

Csodás fák csokorba gyűjtve a Pinterest-en: Trees amazing and beautiful

2012. október 14., vasárnap

Ősz

Ma reggel dérre és jégbe fagyott szélvédőre ébredtünk. A paradicsomoknak annyi, de van, ami dacol a hidegekkel:

2012. október 10., szerda

Linkajánló

Napi fotó, kicsit másképpen: http://saltairedailyphoto.blogspot.co.uk/

Fotós a nagy tócsa túloldaláról, jelenleg fantasztikus színekben pompázó őszi lombokkal nyomul: http://didyoubringyourcamera.blogspot.co.uk/

Treenspiration... Michael Jordan: The Beauty of Trees

Vadim Trunov fantasztikus makrofotói a kert végéből, akár készülhetett volna Angliában is, az idő megvolt hozzá: itt

Ez pedig a nyár kert-vonatkozású összefoglalója képekben - máshol sem a paradicsomok éve volt ez: gardening winners and losers

És nagy kedvencem, a szintén kertmániás Galloping Gardener listája az általa eddig meglátogatott kertekről A-tól Z-ig. Van mihez felzárkózni, úgy gondolom.

2012. október 2., kedd

Cikk III.

A Kertbarát Magazin legfrissebb, 2012/9-10. számában megjelent a cikksorozatom harmadik darabja, amiben a francia Le Clos du Coudray-t mutatom be. Nyúlfarknyi ízelítő a Lapszemlében: http://kertbaratmagazin.hu/hu

2012. szeptember 22., szombat

To France (and back :))

Ez a link talán az év leghasznosabbja - számomra legalábbis. A fickó pontosan azt szereti, amit mi is: ódon francia templomok groteszk oszlopfői, faragásai és ő meg erre szervezi a körtúráit... Megnyugtató látni, hogy más is van ennyire háborodott, mint mi. :D Hogy a jövőre átcsúszó francia utunkhoz nem egy helyszínre tippet adott, az biztos, úgyhogy a szépen bővülő bal oldali linksorba a Via Lucis-t is felvettem, hátha más is kedvet kap hozzá. :D


Ez a Carennac-i templombejárat tavalyról (jajj, de nagyon mennék már vissza, lehetőleg azonnal, hátrahagyva az itteni esős-taknyos 12-14 fokokkal beköszöntött őszt...)

2012. szeptember 21., péntek

Ma és holnap

Jobb később, mint soha... Felfedezni, hogy legelső lakhelyünktől két kőhajításnyira micsoda kert-csoda rejtőzik: John's Garden Az Ashwood Nurseries természetesen nyílt napokat is tart, nyilván pont nem azon a hétvégén, amikor relatíve a közelben voltunk, hanem holnap az utolsót ebben az évben. Mások így látták: Grows on You

2012. szeptember 18., kedd

Három év Anglia

Bele sem merek gondolni, hogy már ennyi ideje tartózkodunk a szigetországban. Ha azt fontolgatom, az eltelt idő alatt mit is változtatnék, akkor legelőször is, kb. három évvel előbbre hoznám a kiköltözésünk idejét. Úgyhogy ha valaki tétovázik, legyen ez az intő példa...

Lássuk csak, miért is jó számunkra Angliában :)
Az épített környezet szemünknek és szívünknek az egyik legkedvesebb, a vidéki Anglia verhetetlen a szebbnél szebb építészeti alkotásokban, legyen az kulipintyó avagy kastély. A települések arculata is a rendezettség, a léptékhelyesség, az arányos és az aranyos épületek által kirajzolt kerek egész: kicsi, kompakt, emberléptékű, azaz jó ránézni. Nincsenek jelen lépten-nyomon a szembántóan túlzó méretek, az aránytalan, esetleges épületek, a pénztelenségből félbe-szerbe maradt dolgok, a málló vakolat, a rendezetlen, sitthalmos udvarok, a buhera és a lepukkantság, a nyomor és igénytelenség, ami a Kárpát-medencében bárhol felbukkan, sőt, van, ahol az az alap...

2012. szeptember 15., szombat

Akit a Peak szele megcsapott

Hazafelé, mit ad Isten, megint a Peak District belseje felé vettük az irányt, úgyis olyan régen nem láttuk már... Egy kis kitérőt jelent csak az észak felé vezető úton és Uttoxetert, majd Ashbourne-t (ez alkalommal azért maradt ki, mert vásár volt és egy árva parkolóhelyet sem találtunk :P) elhagyva máris csodákat lát az ember.


Parwich egy picike falu a zöld kellős közepén, tavasszal itt is láttam egy kiadó házat, de nem nagyon forszíroztam az ide költözést. Amint kiszálltunk a kocsiból, rögtön felfrissült az emlékeztem, miért: Stafford környékén még 19 fok volt, itt már csak 16, amit a kérlelhetetlen hegyvidéki szél kerget körbe-körbe a hegyoldalakon, az év egyik legmelegebb napján...

A táj leírhatatlanul szép, mint mindig, a zöld, harsogó hegyek-völgyek, és a kis kőházas falu is hozza a formáját: régen nem láttuk már ezt a vidéket, és még mindig elvarázsol...

David Austin rózsák - újra...

Három évvel ezelőtt jártam itt először, és az évforduló tiszteletére újra elzarándokoltam a rózsakedvelők Mekkájába. :) Verőfényes napsütés, 19 fok meleg, vagyis pont olyan csodálatos idő kerekedett a szokásos Weston Park-os EB hétvégéjére, mint ami legelső angliai körutunkat végig jellemezte. Persze, akkor botor fővel azt hittem, hogy ha szeptemberben is még mindig ilyen jó melegek vannak errefelé, pont, mint egykoron Londonban, nyáron, akkor mire fel nyavalyognak itt annyit a népek a lehetetlen angol időjárásról, hisz ez nagyon finom! Azóta már tudom, hogy ez csak a beetetés, a gyanútlan külhoni látogatóknak kijáró kirakati kellék... :P


Na de a tárgyra térve: a hely mit sem változott, és ez előnyére legyen mondva, viszont a 2009-es, igen szűkre szabott vizithez képest most bőségesen jutott időm felmérni, mi minden maradt ki az első látogatás alkalmával....

2012. szeptember 13., csütörtök

Kerti linkajánló

Magdalena Wasiczek természetfotói a világ apró csodáiról, csak közel kell hajolni, hogy meglássuk... Aztán az ember csak ül és néz ki a fejéből. Élmény. :)))

Ebben a zegernyében egy kis mediterrán életérzés: Nizzától keletre, az olasz határhoz közel fekszik a tengerparton Menton városa, és helyből három megnézni való kerttel is büszkélkedhet a környéken turistáskodó növénykedvelők legnagyobb örömére: Jardins-Menton.fr

Ebből az egyik, Serre de la Madone ráadásul Lawrence Johnston keze munkája, aki Hidcote-ban egy csupasz domboldali birtokból varázsolt magának 40 év alatt édenkertet... Úgy tűnik, lassacskán a kert helyreállítása is a végére ér, jó lenne már a régi fényében látni ezt is. Ilyen volt 2009-ben: Hidcote Manor

2012. szeptember 10., hétfő

Batyuba szedte...

"...rongyait a nyár" Ez is eljött. Egy hete ősz van, hivatalosan vagy leginkább hivatlanul, de bekopogtatott, mint a nem várt ismerős vagy a besurranó tolvaj. Nem iskolakezdés formájában jött, 'csak' felébredve más lett a levegő illata, íze és a nap ereje, rövidülnek a nappalok és szemmel láthatóan nyúlnak az esték. A kertet szó szerint ellepték a pókok, hatalmas hálókba akadok lépten-nyomon. Az előkertben magányosan álldogáló Araucaria minden ágát felhasználták már, minden szóba jöhető helyen háló feszül a merev, tüskés ágak között úgy, hogy minden emeletre legalább fél tucat jut.


Csodaszámba ment ez az egy hetes folyamatos (!) napfény, némi kárpótlásért a semmilyen nyárért. Ez viszont már az őszi meleg, ami reggel még csípős hideg, ám déltől késő délutánig a nap rendületlenül süt: az a simogató, érlelő és éltető napfény... Ilyenkor kell feltöltődni, mert nagyon nagy szükség lesz rá: két délután is kint süttettem a hasamat a kavicsokon, mint a gyíkok (itt hírmondóban sem látni belőlük) és nem gondoltam volna, hogy egyszer, valaha is jól fog az ilyesmi esni.

2012. szeptember 9., vasárnap

Hortenziák II.

Szinte noszogattak ezek a szépségek, hogy külön csokorba szedjem őket, mert az elmúlt pár hét kirándulásain volt szerencsém kicsit közelebbről is szemügyre venni az itteni hortenzia-kínálatot, és... Nagyon örültem annak, amit láttam. :))





2012. szeptember 2., vasárnap

Sulgrave Manor

A szűkre szabott kertnézős nap kárpótlásaként hazafelé tartva útba ejtettük George Washington felmenőinek családi birtokát. A Tudor-korabeli udvarház -vagy legalábbis amennyi megmaradt belőle - egy kies kis mezőn álldogál, az évszázadok során mindenki toldott hozzá ezt-azt, a jelenkor egy komplett fogadószárnyat például, és szerencsére nem a főépülethez kapcsolódva. Mivel a hely félig amerikai, félig brit pénzből épül-szépül, ezért nem Trust-os, hanem független hely, de a túravezetés és a hely szelleme ugyanaz.


Az udvarház főépületéből a központi szárny maradt az utókorra, valaha a ház tengelyéből indulva mindkét oldalon sorakoztak a helyiségek, mára a bejárat melletti két közvetlen helyiség, ebből az egyik a nagyterem - ami nem is olyan nagy - maradt meg. Érdemes az ablakban lógó családi címert komolyabban szemügyre venni - a vörös vérpatakot és a katonai elkötelezettséget szimbolizáló csillagokat és csíkokat (stars and stripes)... Éééérdekes, ugye? :P

Mottisfont Abbey

Miután kitettem az uramat a versenypályán, zuhogó esőben vágtam neki a délre vezető útnak erősen remélve, hogy legalább 4 óra rendelkezésemre áll majd mindenféle szépséget nézni, lévén, hogy az egyik betervezett kert csak délután kettőkor nyit ki.


2012. szeptember 1., szombat

BFTA Masters, Newbury

3. hely - 39/40 pont - 100% (max. 39)
Találati arány: Álló 100% / Térdelő 100% / Ülő 97%

Újabb trófea ékesíti a polcomat, ezúttal a BFTA Masters nyílt bajnokságon voltam egyike annak a négy embernek, akik az aznapi legjobb eredményt lőtték, 39 pontot a 40-ből. Mit mondjak, nagyon sajnálom azt az egyetlen pontot...

Goring

Nem Lord Goring Wilde egyik legkedveltebb színdarabjából, hanem 'csak' Goring, a Temzén csücsülő kicsike falu, amit visszafelé jövet szúrtam ki, és mivel már nem egyedül nézem meg, talán a mai napi pech-széria is megtörik végre... A falucska ígéretesnek látszott: a folyó több ágra oszlik itt, kedves kis épületek, vízlépcsők, csobogás, klasszikus nyugalom és sok-sok virág.


Taplow Court

A Szivatós Szombat következő felvonásaként akadt utamba Taplow Court, és mert a hibáimból nem és nem tanulok, hát impulzusból menten le is kanyarodtam, amint bepillantottam a kavicsos udvarába. Ezt legalább már névről ismertem (ilyen nevet nem felejt el az ember egykönnyen ;P), gondoltam, hát tényleg nem néztem ennek sem utána, de az egyik legszebb, legpompásabb késő-viktoriánus kis palotácska csak nem okoz majd csalódást...

Cliveden

Cliveden az elmúlt három év legelső National Trust-os helye, amit nem csekkoltam le megnézés előtt. És a legelső, ahonnan úgy fordultam ki, hogy ide nagyon nem kellett volna eljönni... Először is, a belépti díjat mintha a kastélyra és a parkjára méretezték volna, de nem, privát hotelt üzemeltetnek a kastélyban, bemenni csak ebédelni lehet, igen borsos áron. Ma viszont még azt sem, mert valami szerencsétlen flótás ide tervezte az esküvői bankettjét...


Prelűd (illetve pre-lúd...)

Vannak napok, amikor az ember jobb, ha fel sem kel, mert kábé minden elbarmolódik valahogy, csináljon bármit is. Ilyenkor tényleg az a legcélravezetőbb, ha semmihez nem nyúl, nem tervez semmit és legfőképpen: nem akar sehová sem eljutni, hanem csendben meghúzódik a sarokban és megvárja, hogy másnap reggel legyen, mert biztosan kalamajka származik belőle, ha egy fél ujjpercét is megmozdítja... És ha mégis menni kell, mert/vagy muszáj elintézni, akkor jön a tipikus 'Kislány, ez nem a te napod...'


Lássuk csak részletesen, milyen is egy ilyen nap kezdete. :P

2012. augusztus 26., vasárnap

Market Drayton

Nem egyszer megfordult már a fejemben, hogy lemehetnénk egy hétvégére Bridgnorth-ba nosztalgiázni, mert valóban hiányzik első angliai lakhelyünk közvetlen környéke, szerettünk mi ott lakni nagyon... Nem csak az újdonság varázsa volt az, hanem tényleg belenyúltunk a tutiba, Shropshire egyik legszebb kisvárosa, maga a vidéki Anglia megtestesítője számunkra. És Market Drayton pont ugyanilyen, csak kicsiben, úgyhogy nagyon örültem, hogy végre itt is megfordulhattam.


BFTA Grand Prix 9, Far Coley

9-14. hely - 46/50 pont - 95,8% (max. 48)
Találati arány: Álló 100% / Térdelő 100% / Ülő 90%

Ez volt a Grand Prix sorozat utolsó fordulója, sokak meglepetésére jöttem fel végül is összesítettben a 7. helyre. Pedig nem volt ebben semmi meglepő, csak mivel magyarországi nyaralásom alatt kihagytam két fordulót is, a legutóbbi versenyem jött össze egyáltalán a 6 értékelhető pontszámom, addig mindig le voltam maradva az élmezőnytől a hiányzó versenyem miatt és a harmincvalahányadik helyen tanyáztam. A múltkor, ahogy meglett a hatodik eredményem is, már a 11. helyen álltam és egy gyenge eredményt készültem eldobni, vagyis jelentős javulást mutathattam még fel, míg a többiek már nem nyertek annyit egy rossz pontjuk eldobásával.

Hodnet

Két utcás kis falucska aranyos favázas házikókkal, tipikus shropshire-i idill: egy templom, egy temető, egy kocsma, sőt, még egy hintaló- restautátor bolt is belefér az utcaképbe. :P


A templom Hodnet Hall bejárata mellett közvetlenül található és két, teljesen egyforma hajóból áll, ami itt sem egy megszokott látvány. Vasárnap délután templomot nyitva találni amúgy is ritka dolog, sőt, a derengő félhomályban sikerült lencsevégre kapni két aranyos kis farkast is a szenteltvíz-tartón. :)

Fotók: Hodnet

Hodnet Hall

Mintegy öt percnyi autóút vitt a következő célponthoz, a György-korabeli palota körül elterülő angolparkhoz. Elszoktam már ezektől a méretektől, és itt nem keveset lehetett sétálni, így hiába gyülekeztek fenyegető, ólomszürke fellegek az égen, úgy döntöttem, hogy nem fog esni, és igazam is lett!


A verőfényt és a csodás, meleg időt egy-egy felleg zavarta csak ezután, minek következtében tán először hasznát láttam a kerti kávézónak... Nos, ha valaki kávét élvezeti okokból iszik, az NE Angliában próbálkozzon vele. Viszont ha a híg felmosólé-lötty, ami a német verziónál is tán még rosszabb, szigorúan csak folyadék-, esetleg koffein-beviteli vagy frissítő célokat szolgál, és az íze mindegy, akkor bátran lehet kávét kérni... :P

Wollerton Old Hall

Shropshire egyik legszebb kertje, évelő-paradicsom, a szobákra osztott kertstílus egyik legjobb példáját látni az ódon udvarház (sajnos nem látogatható) körül elterülő 4 acre-ön, ráadásul az idei év talán legmelegebb napját sikerült kifogni kertnézésre, aminek sejteni, mennyire örültem... :D Ez az a kert, ahol a lehető legkevesebb négyzetméterbe a legtöbb növényt és látnivalót sikerült bezsúfolni, mindezt úgy, hogy egyáltalán nem tűnik kényszeresnek a dolog.


A formális és az informális kertecskék mellett található még terebélyes fák alatt elnyúló árnyékkert, egy kis tavacskás tisztás, veteményes, üvegház, sőt, növényeket is árulnak, és hogy teljes legyen a kép, az egyik gazdasági épületből pedig szokás szerint kis teraszos kávézót alakítottak ki.

2012. augusztus 24., péntek

Virágos előkertek

A környékbeli utcákat bejártam fényképezőgéppel is, mert bár itt ez a megszokott, mégis kicsit más a kép, mint egy hasonló adottságokkal rendelkező magyar utcaképnél... Most nem a Kárpát-medence épített környezetének ostorozása lesz terítéken, hanem növényzetileg hoztam pár fotót, kb. milyen virágozottságra lehet számítani egy-egy kényelmes, kertvárosias beépítésben.


Na persze, itt sem mindegyik porta ilyen csinosan rendben tartott, a lepukkantabb környékeken messze nem ilyen rózsás a helyzet. Az viszont tény, hogy van, aki egynyáriban nyomul, van, aki ámpolnanövényekben jeleskedik, megint mások örökzöldekkel veszik körbe magukat, és igen, van, ahol még mindig a cottage garden dívik...

2012. augusztus 22., szerda

Kéklő halvány...

Amikor az ember lányát egy ilyen förgeteg űzi egészen hazáig, utána két dolog várható:


2012. augusztus 21., kedd

Kerti kitekintő

A gyönyörű nyáridőből végre ide is jutott, mintegy mutatóba. Ezek a fehér holló-típusú napok szinte az ajándék kategóriába sorolhatók: 20-22 fok, némi gomolyfelhővel tarkítva, ilyenkor egész nap kint lehet lenni rövid ujjúban, egy rétegű, nyáriasabb ruházatban, sőt, délidőben nap ellen egy szalmakalap és baseball-sapka is ajánlott. Ráadásul, ha emellett még viszonylag alapjáraton üzemelnek a szélgépek is, akkor ennél kellemesebb időt el sem lehet képzelni! :) Igen, ilyen is van, csak sajnos ezek a kivételek: nem ebből áll itt a nyár, pedig hejj, de el tudnám viselni... :P


Angol mércével persze ez már a kánikula netovábbja, lenge egy szál semmiben is nehezen tolerálják; ilyenkor az utca is kiürül, mindenki sziesztázik, kivéve a kertben boldogan matató közép-európai csodabogarat, akinek ilyenkor fültől fülig ér a szája... :D És vééégre, zöldül már a paradicsom, mondom én, hogy ebből őszre termés is lesz!

2012. augusztus 19., vasárnap

Világbajnokság, Isfjorden, 3. nap

A mai versenynap: 13-19. hely - 43/50 pont - 91,4% (max. 47)
Találati arány: Álló 75% / Térdelő 100% / Ülő 86%

Összesítettben: 9. hely - 135/150 pont - 95,8% (max. 143)
Találati arány: Álló 58% / Térdelő 100% / Ülő 92%

Ma megint délután lőttünk. Ezúttal kicsit trükkösebben rendezték át a pályát, sok célt távolabbra raktak, ill. egy helyen volt egy átlagos távon lévő 40 ill. 25 mm-es, ezeket megcserélték, így kaptunk egy potya célt és egy igen nehezet.

Bréking

Nyúz! A három napos monstre-lövészet most ért véget, András a 9. helyet csípte meg a norvég VB-n!


Már a tegnapi részeredménye is ennyi volt, és ezt a pozíciót sikeresen meg is őrizte. :))) A fő cél az első 10-be kerülés volt, képek ízelítőnek, a részletes beszámoló majd...

2012. augusztus 18., szombat

Világbajnokság, Isfjorden, 2. nap

A mai versenynap: 4-6. hely - 47/50 pont - 97,9% (max. 48)
Találati arány: Álló 50% / Térdelő 100% / Ülő 98%

Összesítettben: 9-10. hely - 92/100 pont - 95,8% (max. 96)
Találati arány: Álló 50% / Térdelő 100% / Ülő 95%

Ma reggel kezdtünk, a 6 órai felkeléstől kicsit gyűrött orcával támolyogtunk ki a belövőpályára, aztán már kezdődött is a verseny.

2012. augusztus 17., péntek

Világbajnokság, Isfjorden, 1. nap

21-29. hely - 45/50 pont - 91,8% (max. 49)
Találati arány: Álló 50% / Térdelő 100% / Ülő 93%

Két csoportra volt osztva a nép, a rugósok-veteránok-nők délelőtt lőttek, a fő PCP-s mezőny délután, aztán ezt naponta váltottuk. A belövőpályán a tegnap már megismert jelenséggel szembesültem, valamint azzal, hogy egy-egy lövés nagyon elmegy valamerre, minden látható ok nélkül. Amíg lehetett, próbálkoztam változtatni fogáson, beülésen, de nem sokat segített.

2012. augusztus 16., csütörtök

Világbajnokság, Isfjorden, 0. nap

Még előző vasárnap hajnalban indultam el Norvégiába, ugyanis Anglia délnyugati csücskében volt az utolsó előtti GP-forduló, azt lőttem meg bemelegítésképpen és onnan már nem lett volna érdemes hazamenni, hanem egyenesen mentem a komphoz, csak amíg világos volt, nézelődtem még útközben a dél-angliai tengerpart mentén. Összvissz egy 4200 mérföldes útról volt szó (6700 km).

Hétfő délután már Hollandia északi felében barangoltam, különféle kastélyokat és kis városkákat megnézve, este Németország északi csücskéig jutottam el. Kedden átvágtam Dánián és Svédország délnyugati partjain, itt nem tettem nagy kitérőket, csak egy-két utamba akadó látnivalónál álltam meg és egész a norvég határig eljutottam. Szerdára már csak Norvégia maradt, de a rengeteg sebességkorlátozás miatt ez egy egész napos program volt. Errefelé inkább már csak természeti látnivalók vannak, vízesésből viszont fantasztikusakat láttam. Vicces, hogy Ágicza nem jött velem, mert nem akart itt északon a jegesmedvék földjén fagyoskodni. Ehhez képest én végig 25-30 fokban és ragyogó napsütésben utaztam, míg ő Angliában 16 fokban ült az esőben...

Update III.

Már olvashatók a belgiumi élménybeszámolók, szokás szerint az újak alatt...


Bónuszként pedig íme a norvég szirti bárány, Agnus nordicus var. fjordensee :)))

2012. augusztus 15., szerda

Nem röhög

Ágicza ugye itthon maradt, mert hogy ő nem megy fel a sarkkörön túlra fagyoskodni, hóhatár feletti utakon autózni meg ilyesmik, a nyaralás a melegről szól és inkább marad, mikor végre ilyen szép nyári idő van Angliában is, menjen a jegesmedvék közé az, akinek nincs jobb dolga.

Útnak is indultam, végig 25-30 fokos meleg, ragyogó napsütés egész úton, itt Norvégiában is 25 fok van és gyönyörű idő.

Ágicza otthon maradt Angliában, a hőmérséklet 16 fok, szakadó eső, talán még a fűtést is bekapcsolta...

2012. augusztus 13., hétfő

Update II.

Felkerültek a németországi élménybeszámolók, szokás szerint az Újak cimke alatt találhatók...

2012. augusztus 12., vasárnap

BFTA Grand Prix 8, East Devon

5-10. hely - 47/50 pont - 97,9% (max. 48)
Találati arány: Álló 75% / Térdelő 100% / Ülő 95%

Ez a GP egyben bemelegítés is volt a világbajnokságra, ugyanis innen már egyenesen Norvégiába megyek tovább, nem lett volna értelme hazamenni. Most is délutáni fordulót lőttem, így nem kellett hajnalban kelnem, szépen meglőttem a sziluetteket és mentem versenyezni.

2012. augusztus 9., csütörtök

4200 mérföld

Már egy ideje tervezgetem a norvégiai utat, ott lesz ugye a világbajnokság, de még véletlenül sem valahol a délkeleti részeken, hanem Isfjordenben, na az aztán tényleg Halálfasza-alsó és onnan is még két óra gyalog, az Európa-térképemen már nincs is rajta... Norvégiához nem fűz sok minden, ellenben Svédország mindig is nagy kedvencem volt Selma Lagerlöf könyvei miatt, így ott kicsit több időt töltök el hazafelé jövet.

Update

Na nem Norbi, hanem a legutóbbi barangolásaink kerülnek most ki sorjában, ahogy időnk engedi. Szokás szerint az Újak fül alatt találhatók majd meg szépen, időrendben. Ma Ightham Mote, utána meg...? Valószínűleg a Csatorna túloldala. :P

2012. augusztus 8., szerda

Ha egy dolog beindul...

A tavalyi izgalmas csíráztatási kísérletből ez lett:


Szóval: magot égetni jó! :) Három kelt és három is maradt meg, nem mellékesen igazán finom illatú, kecses, pipacsos a Romneya virága. Mint egy kihipózott Meconopsis, a cserépben egyelőre csak fél méter magas szárak tetején imbolyognak az áttetsző, papírszerű szirmok.

2012. augusztus 5., vasárnap

Ightham Mote

Amikor a Trust bő huszonöt évvel ezelőtt szinte szó szerint belevágta a fejszéjét a vizesárokkal övezett udavarház felújításába, még nem lehetett tudni, mennyi idő alatt és egyáltalán mit tudnak megmenteni mindabból, ami az elmúlt majd' 700 év alatt itt kialakult. A restaurálási munkák állomásai külön kiállításon tekinthetők meg, a költségekkel most járnak 12 millió fontnál, amivel szinte romjaiból támasztották fel a tipikus kő-fachwerkes épületegyüttest, amin mindegyik évszázad bőven rajta hagyta a maga nyomát.


Házi kápolna, könyvtárszoba, lovagterem, fedett veranda, mikor mi volt a menő, ebben a többszárnyú, komplex épületben mind megtalálható.

Great Comp Garden

Doverbe érve nem elég, hogy fél órát vesztegeltünk a kompon kikötés előtt, mert valami gikszer volt odalent a rendszerben, de a parti úton ránk szakadt a monszunszerű eső is, welcome back to England... Ilyen start mellett erősen kétséges volt, nem akarok-e azonnal hanyatt-homlok menekülni vissza, a jó meleg kontinensre, de aztán inkább irány a kinézett kert... Bár a környéken visz el mindig az utunk, megint nem Sissinghurst-öt választottam, hanem egy jóval kevéssé ismertet, Great Comp-ot.


2012. augusztus 4., szombat

Burg Eltz

Németország bővelkedik gyönyörűbbnél gyönyörűbb kastélyokban, de Eltz váráról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Az erdős hegyvonulatok közé zárt keskeny völgy közepén trónoló sziklaszirtből kinőtt, XII. századi lakóvár-erődítmény, ami a mai napig az alapító család egyik ágának kezében van.


Schloss Mespelbrunn

Gondosan rejtőzködő ékszerdoboz-kiskastély került utunkba, és még a szokásos nyomtávról sem kellett drasztikus kitérőt tenni, a hármas úttól szinte kőhajításnyira, egy keskeny szurdokvölgyben épült Mespelbrunn kastélya. A 600 éves évforduló emlékére bronztáblát akasztottak a kapu elé, de ezt már csak a szabadtéri színpad és a valószínűtlenül, már-már a hdr-ek világát idéző képeslap-beállítás után láttuk csak meg.


Lohr am Main

A pályáról Würzburg felé tértünk le egy kis vidéki levegőt szívni és igen meglepődtem, amikor keresztülvágtunk a Majna-parti nagyvároson, mert kb. olyan, amilyennek Budapestet mindig is látni szerettem volna: nem túlzsúfolt, kellemesen hegyes-völgyes panorámájú, remekbe szabott folyóparttal, itt-ott beépítetlennek hagyva, teret engedve a természetnek... Az emberléptékű, századforduló tájékán felfuttatott város a még élhető kategória, gyorsan fel is vettem az alaposabban megnézendők listájára.


Nem álltunk meg, a mai napra egy másik Majna-parti település lett megcélozva, a nagyságrendekkel kisebb - és jóval korábbi századok hangulatát őrző - Lohr am Main.