Nyár vége

Mielőtt a nap átbukna a hegygerincen, ilyen fények játszanak a kertben:

Az Henri Matisse művészrózsával indít a hátsó kert... Szezon első felében sokkal halványabb, majd fokozatosan egyre erőteljesebb a csíkozása, majd szezon végére ennyire bevörösödik.

Úri dolga vagyon...

A kis napraforgó itt is megtalálta a legkényelmesebb, kipárnázott sarkot a délutáni sziesztához...

Szöveges szerda

Ilyen lesz majd, ha már a lombok függönye alól lehet kipillantani a hátsó kertre...

Művészrózsák

A leglegleg... szóval számomra a legszebb, a legelbűvölőbb, a legmegkapóbb még mindig a Camille Pissarro. A többi művészrózsa közül messze kimagasodik a szirmok ezerféle színével, a mindig más színösszeállításával, az igénytelenségével, a rezisztenciájával.

Amikor fotózom, mindig arra gondolok, hogy a nemesítők tökéleteset alkottak, ehhez már nincsen mit hozzátenni. És akkor jön az eső... Majd fél óra elteltével a végeredmény a következő: Pissarro-sorozat

Íme a tuti recept a képekhez:

Hozzávalók:
- néhány tő éppen virágzó Camille Pissarro rózsa
- egy kiadós nyári zápor
- egy makrózásra alkalmas fényképezőgép
- csipetnyi késő délutáni napfény
- némi türelem

Zöld-fehér (és tarka)

A témát már párszor körbejártam, de még mindig maradt néhány hozzátenni való gondolat. Elsőként, hogy a fehér ágyásban a zöld színű virágok sem mutatnának rosszul, és bár van némi sárgás beütésük, de a palástfű, a Nicotiana langsdorfii vagy az egynyári kagylóvirág, esetleg ha tudnék szerezni, akkor a zöld krizantém is megállná a helyét.

Szuperstabil sebesség!

Több évi kísérletezés és teszteléssorozatok után ma végre sikerült elérnem, hogy a Feinwerkbau P70 energiája egyrészt valóban meglegyen 16 J, másrészt sokkal egyenletesebb, gyakorlatilag a sebességmérő hibahatárán belül állandó sebességgel lőjön. És mellékhatásként, szinte alig reagál a külső hőmérséklet változásaira!