A kőművesek (rém)álma...

A vízszintesre, függőlegesre és a derékszögekre egyaránt fittyet hányva, a fizika törvényeit tökéletesen semmibe véve álldogál Little Moreton Hall immár ötszáz éve és köszöni, jól van. Falai vészesen dülöngélnek, egymást tartva állnak és dacolnak az évszázadok viharaival, egyik emelet kikönyököl a másikból, míg a long gallery, azaz a hosszú beltéri sétaterem (angliai időjárás, ugye...) a ház legfelső emeletén épp, hogy beugrik, mindenféle tekintet nélkül a tartószerkezet-nélküliségére. Építészeknek és statikusoknak komoly ínyencfalat ez a Cheshire-i házikó. Amikor a National Trust gondozásába került a 30-as évek elején, az állagfelméréskor a szakemberek bátran kijelenthették, hogy ez a ház az orruk előtt tulajdonképpen nem is állhatna a lábán...

Treasurer's House, York

A kincstárnok háza a York Minster lábánál, a Chapter House felé eső oldalon fekszik és ha nem lenne kitáblázva, hát az ember meg sem találná. 2000 éves római útra építették rá az épületet, minek következményeképpen a pincében légiós osztagok szellemei időnként átmasírozhatnak az ott-tartózkodókon, mint ahogy egy gyanútlan vízvezeték-szerelővel anno ez meg is esett...

Wollaton Hall and Deer Park

Nottingham délnyugati sarkába ágyazódva található ez a nagyszabású park és palota, ahova a hét ágra sütő nap kicsalogatott minket. Ha nagyon bulváros címet akartam volna adni, akkor valami ilyesmit választanék: A Wayne-villa rejtelmei vagy: Batman lakhelye!! :P

Már a parkolóban kiderült, hogy jókor vagyunk jó helyen, mert valaki olyan jó fej volt, hogy a parkolójegyét, amin még bő két órányi ott-tölthető idő maradt, gondosan visszarakta a jegykiadó nyílásba, mi pedig újrahasznosítottuk ;). A palotáig egy, a vége felé erősen lejtős domboldalon kell felkaptatni és közelebbről már látszik, az épület nem kevés hasonlóságot mutat Hardwick Hall-lal, csak az üveg-fal arány itt inkább a falak javára billenti a mérleg nyelvét.

Miket rejt a sherwoodi erdő?

Hétágra sütött a nap, úgyhogy felkerekedtünk egy kicsit túrázni, a környéken szétnézni. A sherwoodi erdő tőszomszédságában lakunk már bő fél éve, hát illett végre a terepet egy kicsit jobban felderíteni.

Creswell Crags-nél kezdtünk, ez Anglia legrégebbi, ember lakta barlangjainak lelőhelye, a helyszínen látogatói központ és múzeum várja azokat, akik pattintott kövekre és egyéb apróságokra kíváncsiak. Mi viszont a tóra és a meredek sziklafal üregeire voltunk kíváncsiak, és eleve arra vettük az irányt. Sajna utóbbiak rács mögé kerültek a rossz magaviseletük miatt (régészeti terep, belépni tilos), úgyhogy csak nyakat nyújtogatva bámultunk be, hátha legalább kicsit látunk abból, mi rejt a sziklahasadék mélye. A harmadik ilyen barlang után az ember a többit már meg sem nézi, inkább a tájra és a két barlangsor közé ékelt tavacskára koncentrál.

A felemás élmények után valami biztosabbra vágytunk, és ezt leginkább kastély formátumban szoktuk megtalálni, így a szomszédban levő udvarházat kihagytuk, mert nyitva tartási időt nem találtam hozzá, viszont a nottinghami önkormányzat tulajdonában jó néhány helyi nevezetesség áll...

Sulgrave Manor

A szűkre szabott kertnézős nap kárpótlásaként hazafelé tartva útba ejtettük George Washington felmenőinek családi birtokát. A Tudor-korabeli udvarház -vagy legalábbis amennyi megmaradt belőle - egy kies kis mezőn álldogál, az évszázadok során mindenki toldott hozzá ezt-azt, a jelenkor egy komplett fogadószárnyat például, és szerencsére nem a főépülethez kapcsolódva. Mivel a hely félig amerikai, félig brit pénzből épül-szépül, ezért nem Trust-os, hanem független hely, de a túravezetés és a hely szelleme ugyanaz.

Az udvarház főépületéből a központi szárny maradt az utókorra, valaha a ház tengelyéből indulva mindkét oldalon sorakoztak a helyiségek, mára a bejárat melletti két közvetlen helyiség, ebből az egyik a nagyterem - ami nem is olyan nagy - maradt meg. Érdemes az ablakban lógó családi címert komolyabban szemügyre venni - a vörös vérpatakot és a katonai elkötelezettséget szimbolizáló csillagokat és csíkokat (stars and stripes)... Éééérdekes, ugye? :P

Mottisfont Abbey

Miután kitettem az uramat a versenypályán, zuhogó esőben vágtam neki a délre vezető útnak erősen remélve, hogy legalább 4 óra rendelkezésemre áll majd mindenféle szépséget nézni, lévén, hogy az egyik betervezett kert csak délután kettőkor nyit ki.

Taplow Court

A Szivatós Szombat következő felvonásaként akadt utamba Taplow Court, és mert a hibáimból nem és nem tanulok, hát impulzusból menten le is kanyarodtam, amint bepillantottam a kavicsos udvarába. Ezt legalább már névről ismertem (ilyen nevet nem felejt el az ember egykönnyen ;P), gondoltam, hát tényleg nem néztem ennek sem utána, de az egyik legszebb, legpompásabb késő-viktoriánus kis palotácska csak nem okoz majd csalódást...

Cliveden

Cliveden az elmúlt három év legelső National Trust-os helye, amit nem csekkoltam le megnézés előtt. És a legelső, ahonnan úgy fordultam ki, hogy ide nagyon nem kellett volna eljönni... Először is, a belépti díjat mintha a kastélyra és a parkjára méretezték volna, de nem, privát hotelt üzemeltetnek a kastélyban, bemenni csak ebédelni lehet, igen borsos áron. Ma viszont még azt sem, mert valami szerencsétlen flótás ide tervezte az esküvői bankettjét...

Ightham Mote

Amikor a Trust bő huszonöt évvel ezelőtt szinte szó szerint belevágta a fejszéjét a vizesárokkal övezett udavarház felújításába, még nem lehetett tudni, mennyi idő alatt és egyáltalán mit tudnak megmenteni mindabból, ami az elmúlt majd' 700 év alatt itt kialakult. A restaurálási munkák állomásai külön kiállításon tekinthetők meg, a költségekkel most járnak 12 millió fontnál, amivel szinte romjaiból támasztották fel a tipikus kő-fachwerkes épületegyüttest, amin mindegyik évszázad bőven rajta hagyta a maga nyomát.

Házi kápolna, könyvtárszoba, lovagterem, fedett veranda, mikor mi volt a menő, ebben a többszárnyú, komplex épületben mind megtalálható.

Burg Eltz

Németország bővelkedik gyönyörűbbnél gyönyörűbb kastélyokban, de Eltz váráról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Az erdős hegyvonulatok közé zárt keskeny völgy közepén trónoló sziklaszirtből kinőtt, XII. századi lakóvár-erődítmény, ami a mai napig az alapító család egyik ágának kezében van.

Schloss Mespelbrunn

Gondosan rejtőzködő ékszerdoboz-kiskastély került utunkba, és még a szokásos nyomtávról sem kellett drasztikus kitérőt tenni, a hármas úttól szinte kőhajításnyira, egy keskeny szurdokvölgyben épült Mespelbrunn kastélya. A 600 éves évforduló emlékére bronztáblát akasztottak a kapu elé, de ezt már csak a szabadtéri színpad és a valószínűtlenül, már-már a hdr-ek világát idéző képeslap-beállítás után láttuk csak meg.

Spontin

Kastélyok terén talán jobban jártunk volna, ha mégis Chateau de Celles-Vêves-et célozzuk meg a köré épült 100 legszebb... faluval, ugyanis a Spontin-i kastély, mint helyben kiderült, nem látogatható. A városka, bár semmi extrát nem 'tud', mégis hivogatóan kellemes látvány; kőházak mindenütt, sok-sok zöldterülettel fűszerezve.

Crupet

Két 'apróság' miatt vitt utunk Vallóniának ebbe a világtól szinte elzárt csücskébe: az egyik 'A száz legszebb...'-tábla, a másik a Carondelet-kastély. Aztán persze, ahogyan az lenni szokott, találtunk ott még mást is, de kezdjük az elején... :D

Vallónia Belgium franciaajkú, déli régiója, gazdaságilag ugyan elmaradottabb, mint a tehetősebb flamand rész, viszont hegyes-völgyes, kőházas, kis falukkal tarkított, kastélyokkal sűrűn teleszórt régió ez és minden francia itt, a paté-választéktól kezdve a kavicsos temetőkig... Nem mellékesen a francia mintát követő 100 legszebb belga falu (amiből jelenleg huszonnégy van) kétharmada szintén itt található. Ezek egyike Crupet, ami nem sokban különbözik a Peak bármelyik kis kőházas településétől - na jó, annyiban igen, hogy itt nem fújja le az ember haját a szél és nem két pulóverben kell mászkálni nyáron, hanem kellemes, élhető vidéknek tűnik... :)

Hartington

Egy újabb kistelepülés kacsaúsztatóval, jámbor jávorszarvas-virágtartóval, köpködő templomdísszel és a hegyoldalban egy újabb udvarházból lett YHA-es diákszállóval.

Na de kezdjük az elején. Hartington is a kőfal-hálózatos dimbek-dombok kellős közepén fekszik, jó távol minden civilizációs ártalomtól. A kacsák rendeltetésszerűen használják a falu tavacskáját, majd az utcán libasorban átkelve mennek haza, szárítkozni.

Dovedale - Thorpe - Ilam

A White Peak legdélebbi csücskét céloztuk meg, ami Ashbourne felett kezdődik a Limestone Dales-szel, és Brassington után, Matlock felé kezd el átváltani szürke-barna-fekete köves vidékre. Ashbourne-t az igencsak vizes és a verseny nyomait még magán viselő ruházatunk miatt nem igazán akaródzott most megnézni, így - immáron sokadszorra - elraktuk jobb időkre és mentünk egyenesen hegynek-völgynek.

Shugborough Estate

Megint egy több éves restanciát róttunk le ezzel a kastélypark-látogatással, miután a verseny végeztével sz@rrá ázva és az alattomos hidegnek 'hála', szó szerint jégtömbbe fagyva megpróbáltunk kiengedni az ősfás parkban legalább egy gyors séta erejéig, hátha megtaláljuk a gigászi tiszafát...

Hardwick Hall

Az 'igazi' Hardwick Hall, Elizabeth Shrewsbury büszkesége, négy, pénzügyileg igen előnyösen megkötött (érdek)házasságának gyümölcse, negyedik férje halála után felszabaduló tőkéjének befektetése a Szőttesre tekint le a maga gigantikus méretű ablakaival, ami nem csak hogy napjainkban, de Erzsébet-korabeli építészeti mércékkel mérve pláne szenzációszámba ment. Egy akkori mondás szerint több az ablak a házon, mint a fal, és ez nagyon is ül:

Hardwick Old Hall

Hardwick Hall nem egy, hanem két épület, egyik a National Trust, a másik az English Heritage kezelésében. E néven eredetileg a Hardwick Old Hall futott, aminek közvetlen szomszédságába építette a kor egyik legbefolyásosabb és leggazdagabb nagyasszonya, Bess of Hardwick ezt a csodás kiskastélyt. Anglia talán legszebb Erzsébet-kori ékszerdoboza körülbelül hat mérföldre fekszik tőlünk, szinte közvetlenül a M1-es autópálya mellett, így nem csoda, hogy bő másfél év kellett ahhoz, hogy rászánjuk magunkat a meglátogatására. :D

Ashby de la Zouch

Aztán egy barna táblát követve eljutottunk Ashby de la Zouch-ba (ejtsd: zús, amint ott megtudtuk). Itt egy középkori kastély romjai találhatóak. Fontolgattuk, hogy bemenjünk-e, mert hogy belépőt szedtek ehhez is, de ugye az az eső utáni, bodros-felhős napsütéses idő volt, másrészt fel lehetett mászni a romok tetejére is, hát nem volt kérdés a bemenetel.

Meg szeretné venni a Dőry-kastélyt

Még annak idején, mikor először jártam Zebegényben, már akkor is feltűnt a Dőry-kastély. El is határoztam, hogy ha majd egyszer milliomos leszek, megveszem és az milyen jó lesz. Van még pár tervem egy esetleges főnyeremény elköltésének témájában, de ez az idea már egy évtizede foglalkoztat, tekinthetjük fixa ideának is.

Na de majd térjünk vissza erre 10-15 év múlva, ha akkor már én leszek a tulajdonosa, ne mondhassa senki, hogy nem szóltam előre.