Linkajánló

Párat mára: http://www.bryansground.co.uk/Pictures.html

http://www.artistsgarden.co.uk/page/2/

Hétvégén rendezték meg az idei Malvern Spring Garden Show -t, megint természet3esen lemaradtam róla, de volt, aki eljutott:
http://greentapestry.blogspot.com/2011/05/malvern-spring-gardening-show-2011.html

http://terra4incognita.wordpress.com/2010/07/08/a-new-flower-bed/

Képgaléria, kikapcsolódásnak: http://tothzsu.hu/main.php?mode=galeria&id=noveny&pos=0&page=1

Wilmcote - Stratford

Dél felé tartva újból átvitt az utunk Stratford upon Avon-on és a mellette levő Wilmcote-on.

Stone House Cottage Garden

A név némileg félrevezető, ugyanis nem egy kőház köré telepített vidéki kertről van szó, hanem Stone településen fekvő téglaház, és az azt körítő farm téglaépítményei köré álmodott parasztkertről - már ha a cottage garden-t ilyen póriasan le lehet fordítani. Lényeg, hogy érkeztünkkor nem csak a nyitva tartás volt kifüggesztve, hanem az NGS nyitott kertek táblája is, úgyhogy duplán jó volt az időzítésünk. :)

A tavaszi fő attrakciót adó lilaakác-lugas virágzása sajnos már lefutott, a többi ágyásdísz meg még nem indult meg, úgyhogy a tulajdonos hölgy, Luisa erről is mesélt, és hogy a tél milyen rémesen hideg volt ismét, úgyhogy az ágyásoknak extra sok idő kell ahhoz, hogy idén is összeszedjék magukat és régi fényükben pompázzanak.

Haselor

A Midlands egyik teljesen tipikus kis falucskája a dimbes-dombos táj kellős közepén, amin csak átmentünk - volna, ha nem ragadja meg az uram fantáziáját az a néhány kidőlt-bedőlt falú kis házikó, amit láttunk a főutcán. Nosza, motor leállít, fényképezőgép előszed, és a napos időt kihasználandó sétáltunk egyet a környéken.

A település nem lehet több pár száz lelekesnél, de van helyi általános iskola és úgy tűnik, a helyiek legalább annyira aktívak, mint az Ashoveriek itt, a szomszédunkban: a hirdetőtábla legalábbis elég sok lokális eseményről tudósított.

Chaddesley Corbett

Nem valaki, hanem valami, pontosabban egy aprócska falu a Midlandsben, aminek a nevét a jó ég tudja, mikor hallottam legelőször, és ahogy volt, meg is jegyeztem. Verseny után ott mentünk el a jelzőtábla mellett, ami a falu irányába mutatott, és amikor beértünk az egy utcás településbe, rá kellett jönnöm, honnan is lehetett az ismeretség: minden bizonnyal a tündéri kis házikók miatt, ami nem egy fotóst megihletett.

Mi is szétnéztünk hát tüzetesebben, és lementünk hátrafelé, az allotment-ekhez is, ami a falu határában van, a főutcányitól mintegy ötven méterre.

Ashford in the Water

A hozzánk közelebb levő, még szelídebb White Peak-be néha bemerészkedünk egy-egy nap erejéig, és mindig valami érdekeset sikerül kifognunk, hiszen nem csak a hegyes-völgyes, zöld szőttes, birkapettyes táj, de a kis falucskák is soha nem szűnő élményekkel szolgálnak.

Baslow-ban kezdtük, ami egy mi szemünkkel nézve elég forgalmas település a Peak-et átszelő fő közlekedési útvonalon, de van egy-két bájos részlete, mint pl. a folyópart, és az azt övező néhány házikó...

Növényajánló

Cedrus deodara 'Aurea'

Fotó innen: Havlis

Az arany cédrus és ennek különféle variációi a kert olyan attrakciója, amitől a tűlevelűeket csak valamenniyre is kedvelő ember nem szívesen fosztja meg magát. A fajta USDA Z7a télállóságú, tehát fagyzugokban igencsak rezeg a léc, mert csúcsrügyei legalábbis sérülnek/elfagynak egy-egy -20C°-os hidegbetörésnél. Ezekre a helyekre nemesítették ki a himalájai cédrus legtéltűrőbb változatait, a Paktia-csoportot (USDA Z6). Ezen belül habitusra a 'Paktia' tud hasonlót, a kisebb növésűekből pedig a már csoporton kívüli 'Golden Horizon', ami nem nő 3 m-nél nagyobbra, így kiskertekben is ideálisan tartható.

Az alapfaj a Himalájában őshonos, 1000-3,500 m tengerszint feletti magasságból származó, 4-5 méterre növő örökzöld tűlevelű fenyőféle, fiatalon keskeny kúp alakú, felnőtt korban kiszélesedő, jellegzetes koronájú. Ágai vízszintesen helyezkednek el, bókoló hatásúak. A merev tűlevelek ~5 cm hosszúak és sűrűn, 20-30-as csomókban helyezkednek el. A kérge sötétbarna, közel fekete, a fiatal fáknál sima, majd idővel egyre mélyebben barázdált. Ebből elég sok fajtát szelektáltak, többek között a "Karl Fuchs"-ot, amely gyorsan növekvő, ezüstös, kékesszürke lombú az egyik legtéltűrőbb fajta, az "Aurea"-t, amely kisebb, és kihajtáskor aranysárga lombozata nyárra élénk zöldre vált. A "Pendula" ágai mélyen bókolók, a vezérág állandó megtámasztást igényel, bár karózva sem nő magasabbra, mint 3 m. A 'Shalimar' és a 'Feelin' Blue' kék - zöld lombú, mindkettő rendkívül szívós fajta, szintén a csüngő habitusúak közé tartoznak.

Himalájai cédrus az első két évtizedben viszonylag gyorsan növekszik, az alapfaj a 8-9 métert is elérheti. Hosszú életű, szárazságtűrő faj, fája értékes árucikk. A fagyérzékenységétől eltekintve problémamentesen nevelhető a legtöbb vidéken, talajra kevéssé érzékeny, helykereséskor arra viszont figyeljünk, hogy a teljes napsütést megkívánja.

Miért szeretem?

A tarka lombot jelen esetben, ami lehet fehér- sárgatarka, de vörös-bordó-téglaszín is. Homogén, csak egyféle lombszínt tartalmazó kertrészletekből a sárga és a fehér nagyon is megáll a lábán, a vörös viszont rettentően nyomasztó, így pár koncepcionális, kiállításra szánt műtárgy-szintű, installáció-szerű kerttől eltekintve szerencsére nincsenek jelen a kerti mindennapjainkban.

A mostani fotó egy szkennelt darab, a Csodakert magazinban még évekkel ezelőtt megjelent cikkben, hogy miről szólt, arra már nem emlékszem, de ez a kép olyannyira megfogott a kanárisárga vs sötétzöld lomb-kontraszttal, hogy nem átallottam növényről növénye kielemezni, és minél jobban elmélyedni abban, hogy miért is tetszik annak dacára, hogy a sárgával, mint olyannal akkoriban szabályosan ki lehetett volna kergetni a világból...

Két dologra jutottam: először is, a homogén sárga nagyon mutatós - megfelelően telt, beállt, idősebb fák által alkotott környezetben, mert feldobja és lazítja annak sötét, masszív tömegét. Másodsorban viszont ez a kiültetés leginkább a lombos időszakban játszik, bár, ahogy a bal szélen beköszönő örökzöld is mutatja, vannak már nagyon mutatós örökzöld, sárgatarka változatok mind lomblevelűből, mind tűlevelűből és persze a tuja-ciprus-pikkelylevelűek köréből is, amik a lombszegény hat hónapon szépen átsegítik a sárga-tarkára hangolt kertet.

Stanton in Peak - Open Gardens

Már télen ízelítőt kaptunk ebből a falucskából az egyik, Peak-et bejáró utunk folyamán, úgyhogy most ismételten meglátogattuk, ez alkalommal a hétvégi nyitott kertek miatt. Nem egyedi, de annál inkább szívmelengető gesztus a helyi lakosok részéről, amikor településükön egy-egy alkalommal egyszerre nyitják meg kapuikat a kertet szerető népek előtt. Itt gyakorlatilag az egész falu nyitva állt, a hegyoldalba kapaszkodó településen 25(!) helyre lehetett bemenni, a többi helyre meg, az alacsony kőkerítéseknek köszönhetően, bekukucskálni. :D

A magyar kertépítőknek különösen tudnám ajánlani a helyet, mint élő illusztrációt, hogy két négyzetméteren is csodát lehet tenni, valamint hogy nincs lehetetlen fekvésű kert, csak növényismeret, némi merészség és kreativitás kell hozzá...

A többiről pedig majd nyomtatásban lehet olvasni. :D

Alfretoni virágfesztivál

Alfretonban, a szomszéd kisvárosban ezen a hétvégén tartották az évi rendes virágfesztivált a főutca forgatagától távol eső, csendes, aprócska utcácskából nyíló, parkkal övezett ódon templomban. Már a bejáratnál feltűnt, hogy ez nem az a klasszikus-növénynézegetős esemény lesz, amire a nevéből számítani lehetett.

A temetőkertben felállított sátrak egyikében plüssállatok várakoznak, körülötte fél tucat gyerek önfeledten nevetgél, és a templomtornyot alpinisták pányvázták ki egy dupla hegymászókötéllel, nehogy eldőljön...

Búcsú a kerttől

Valahol odafent nagyon könnyűvé teszik számomra az elválást a régi háztól-kerttől...

NEFTA Classic, Emley Moor, 2. nap

Most reggel kezdtünk a sziluettel és a második körben jött az FT. Nekem megint 29 pont lett és ezúttal 5 kost lőttem egyvégtében. Ági csak eggyel lőtt jobbat, mint tegnap, de az öt kost ő is meglőtte, kontrasztos párként a kacsa mellé.

Aztán jött az FT, mindenki a tegnapi párjával lőtt, de teljesen más pályán. Most a völgy bal oldalán lőttünk át, majd a domboldalról lefelé az állókat, aztán a tegnapi célok helyéről a tegnapi lőállások irányába, végül egy meredek domboldalon felfelé két térdelőt. Sokkal jobban indítottam, azért már volt némi rutinom ezzel a széllel, de aztán csak bejött megint pár hiba, ugyanúgy 31 lett a vége, mint tegnap, de legalább egyenletes teljesítményt nyújtottam. Utána kérdezte Ági, hogy hová céloztam a magasabbik térdelőnél. Felidéztem magamban a szelet és az ujjaim hegyével tartott puskám előtt ingadozó cél képét, és azt feleltem: megpróbáltam a platnin belül tartani... Ági ma már nem idegeskedett semmin, és így sokkal jobban is ment neki, 29 pontot lőtt, csak kettővel maradt le mögöttem.