Nem röhög

Ágicza ugye itthon maradt, mert hogy ő nem megy fel a sarkkörön túlra fagyoskodni, hóhatár feletti utakon autózni meg ilyesmik, a nyaralás a melegről szól és inkább marad, mikor végre ilyen szép nyári idő van Angliában is, menjen a jegesmedvék közé az, akinek nincs jobb dolga.

Útnak is indultam, végig 25-30 fokos meleg, ragyogó napsütés egész úton, itt Norvégiában is 25 fok van és gyönyörű idő.

Ágicza otthon maradt Angliában, a hőmérséklet 16 fok, szakadó eső, talán még a fűtést is bekapcsolta...

Majdnem látja fentről a házikóját

Életem második repülése is kalandos volt, mivel a rendeléskor elgépeltem a nevemet, és komolyan aggódtam, nem lesz-e ebből gond a beszálláskor. Bár az egész csak fellépés kérdése, hiszen valamikor régen a velencei vaporettóra is simán felmentem egy névjegykártyával, a lényeg ugyanis a felmutatás magabiztossága. Meg aztán, a jegyem amúgy rendben volt, szóval feljutottam a gépre.

Turistaként jár-kel Zebegényben

Most, hogy már annyi felé jártunk Európában, és hogy már jó ideje csak látogatóba ugrottunk haza, érdekes volt olyan szemmel bejárni Zebegényt, mintha csak turista lennék. Voltaképpen az is voltam, egy másfél hetes mininyaraláson. Örömmel mondhatom, hogy még így is szépnek és érdekesnek találtam, élmény volt végignézni és állta a versenyt sok szép angol, francia faluval. Azt hiszem, jól választottunk kilenc évvel ezelőtt, életünknek egy nagyon szép és izgalmas szakasza volt Zebegény.

Nem tűnt ám el, csak félig celeb lett

Szerencsésen megérkeztem Magyarországra, ezúttal megnéztem a Rajna-menti Stolberget nappali fényben is, majd lendületből a Harz-hegységben található másik Stolberget is. Azt már alkonyat tájban, de ugyanolyan szép, szóval oda is lesz még egy utunk. Aztán Csehországon át jöttem haza (Karlovy Vary, Plzen, pár kisebb falucska megtekintésével).

Viszont az egyik fogam már egész hazafelé úton fájdogált, aztán ahogy itthon a fogorvos hozzányúlt, bedagadt az egész képem. Olyan lettem, mint azok a kacsacsőrű emlős celebkurvák, akikkel a tévében riogatják a rossz gyerekeket, csak nekem megállt a szilikonozottság-imitáció a szám felezővonalánál, attól lefelé minden normális, szóval még celebnek sem mehetek el így.

Beszélni így is alig tudok, egy elhagyatott barlangba húzódtam a Zebegény körüli erdők sötét mélyén, holdvilágos éjszakákon messzire hallik fájdalmas üvöltésem és az erdő vadjai rettegve kerülik el még a környéket is. Igyekszem nem kerülni emberek elé, ezt csak a napi 1-2 tárgyalás és fogorvosi látogatás idejére szakítom meg. Nehéz a félcelebek élete!

Új helyen fog lőni és tán lakni is

A puskám kint éjszakázott a kocsiban, hogy még az utolsó hideg reggeleket kihasználva meg tudjam csinálni a 6-8 fok körüli teszt lövéseket, amik még hiányoztak a sorból. Ez egy átfogó tesztsorozat része, -2 foktól indultam és tegnap sikerült a kocsiban mint üvegházban 23 fokra felmelegített puskával is lőni. Ma reggel, éppen mikor már mindent levittem a kertbe, odajött a szomszéd vénasszony, hogy ne lőjek többet a kertjében és visszavonja az engedélyt. Kérdem, miért? Hát mert problémákat okoz. Hogy mégis mifélét, azt nem tudta megmondani (szerintem az igazi problémája az, hogy nem sikerült fél év alatt elüldöznie minket, mint az eddigi lakókat).

Elámul a világnak az ő dolgain

Úgy esett a minap, hogy kikapcsolódásként ránéztem Deansdale blogjára, ahol kompakt kis definíciót írt le az antifeminizmusról. Ott találtam egy új kommentelőt, aki éppen azon örvendezett, hogy rátalált erre a blogra, mert nőként ő is nagyon hasonlókat gondol.

Egy kurva belga rendőr lenyúlja 100 euróját

Mozgalmas napok álltak mögöttem. Tegnap még Magyarországon tárgyaltam új munkákról, aztán késő estig autókáztam Ausztria hegyein keresztül, ahogy Szombathelytől tartottam toronyiránt Linz felé. Ezt a képet csak Ágicza sokkolására készítettem, a menőkén látható kanyargós úton csak száraz sóréteg volt, de ennek a havas buszmegállónak jobban megvolt az a hangulata, amit az ember egy januári hegyvidéki autósútról elképzel.

Meg szeretné venni a Dőry-kastélyt

Még annak idején, mikor először jártam Zebegényben, már akkor is feltűnt a Dőry-kastély. El is határoztam, hogy ha majd egyszer milliomos leszek, megveszem és az milyen jó lesz. Van még pár tervem egy esetleges főnyeremény elköltésének témájában, de ez az idea már egy évtizede foglalkoztat, tekinthetjük fixa ideának is.

Na de majd térjünk vissza erre 10-15 év múlva, ha akkor már én leszek a tulajdonosa, ne mondhassa senki, hogy nem szóltam előre.

Az égből tekint le Szőttesföldre

Érdekes, hogy bár az elmúlt években körbeutaztuk Európát, repülőgépen még soha nem ültem. Nem csak mostanában, de egész életemben nem. Ágicza bezzeg ide-oda repdesett, de én szigorúan maradtam a földön. Nem valamiféle félelemből, soha nem voltak ilyen paráim, de a puska biztonságos szállítása miatt eleve elvetettem a légiközlekedést. Ahogy ott dobálják a csomagokat, annak nem tenném ki az én drágaszágomat... Most viszont úgy alakult, hogy haza kellett utaznom és visszafelé magammal hozni Cliókát, így adott volt a repülés.

Már napok óta pakolgattam a szükséges holmikat, gondosan ügyelve, hogy 10 kiló alatt maradjon a poggyász, vettem egy olyan kistáskát, ami megfelel minden légitársaság előírásainak és nem túl nehéz. Reggel Ágicza kivitt a nottinghami pályaudvarra, ahonnan gyorsbusszal mentem tovább a Luton repülőtérre, a kora délutáni géphez. Hát mit mondjak, félelmetes élmény volt! A gyorsulás az ülésbe préselt, és amikor a kerekek elszakadtak a földtől, bizony elfehéredő ujjakkal kapaszkodtam az ülés szélébe, körülöttem remegett és zörgött minden, komolyan már halálfélelmem volt...

Gyűlöli a hülyéknek való dolgokat

Újabb bizonyíték a népesség hanyatló intelligenciájára a 'threaded commenting' intézménye. Aki nem tudná, ez azt jelenti, hogy egy-egy kommentre írott válaszkommenteket alá gyűjti, nem pedig időrendben mutatja az összeset. A dolog remekül működik is, amíg a kommentek száma nem lépi túl az egy tucatot, utána azonban - különösen egy pörgős vita esetén - halálosan idegesítő lesz, hogy mind a 220 kommentet át kell nyálazni azért az 5 újért, amit azóta írtak, mert 5 helyen vannak szanaszét. Ez nyilván azon a szellemi fogyatékosok kedvéért készült, akik nem képesek követni egy több szálon futó beszélgetést, mert még sosem olvastak internetes fórumot.

Leszüreteli a születésnapi ajándékait

Kitaláltam, hogy mégis csak lelődözöm azokat a lufikat, ha már egy hónapon át ezt a gondolatot dédelgettem magamban... Kivittük őket a kert végébe, felaggattuk a fára és a kerítésre, de próbálkoztunk tradicionális célkihelyezéssel is. A képen Mrs. Fekete-Moro, szül. Tell Vilma látható. A felvétel készítése során egyetlen feleség sem sérült meg.

Megversenyezteti a légitársaságokat

Pár napja szépen kinéztem magamnak, hogyan fogok hazarepülni, mert hogy haza kell repülnöm ügyeket intézni. Két légitársaság jöhet szóba, a Jet2 Manchesterből és a Wizzair London-Lutonból. Az East Midlands repülőtér itt van egy köpésnyire, de onnan már egy éve nem megy gép Budapestre. Maradt hát ez a két másik, hol ezzel, hol azzal repült Ági, amikor kellett, egyik sem nőtt igazán a szívünkhöz. További trükknek ott van még, hogy Manchester egy jó másfél órás út a Peak-en átvágva, míg Lutonba még jóval több, de lehet menni gyorsbusszal Nottinghamből is.

A legszebb férfikorba lép

Úgy múlt az idő az utóbbi években, észre sem vettem és már túl vagyok életem felén. Ha ugyan nem léptem túl azon már évekkel ezelőtt, de ez majd csak a végén derül ki. Mindenesetre, Ágicza hosszas kutatás után talált nekem egy olyan tortát, ami emberi fogyasztásra alkalmas. Az angolok összes kajája alig fűszerezett, bezzeg az édességektől összeragad az ember szája, mert abból aztán nem sajnálnak semmit. Ez a torta egészen ehető volt, és 40 db gyertya volt rajta.

Úgy elakad, hogy traktorral vontatják ki a hóból

Még erősen hajnalodott, mikor elkezdtem készülődni a mai edzésre. Szeretem ezeket a hajnali fényeket. Mielőtt lövészkedni kezdtem, szinte soha nem láttam ilyet, csak olykor-olykor, ha hajnalig tartott a munka, néztem meg lefekvés előtt. Most, hogy korán fel kell kelni a versenyek miatt, egy új világ nyílt meg előttem.

Csak néz kifelé a nagy hóból

Nagy hiba volt tegnap este nem állni le Helen parkolójába, éjjel ugyanis leesett még egyszer annyi hó. Reggelre kelve jó fél méter magasan állt az udvarban, Clióka csak egy kisebb hóbucka volt az udvar sarkában, teljesen befedte a hó!

A kerti padon a támla tetejéig állt a hó, és az még a védettebb rész volt, ott a fal mellett. Az idő pedig egyre hidegebbre fordult bent is, és ennek fő oka a fehér ajtó, ami a konyha és a télikert között található és nem lehet becsukni, mert a macskáknak ki kell tudniuk jutni a szabadba. Az utóbbi napokban azt csináltam, hogy ha eldőltek körülöttem aludni, akkor becsuktam az ajtót, addig se menjen ki a meleg. De végre megérkezett a háztulajdonos engedélye, beszerelhetek egy macskaajtót ebbe az ajtóba is. Elindultam hát Clay Cross-ba...

Hogyan nem kapta el az óriási katicabogarat

Ágicza szólt, hogy itt van egy óriási katicabogár. Rezignáltan fogtam a poharat, amivel a házból kiebrudalásra ítélt darazsakat, pókokat és egyéb ízeltlábúakat szoktam elkapni, de azt mondta, hogy ehhez fényképezőgép kell.

Betör a saját házába

Itt gyönyörű napos idő van, miközben otthon hegyekben áll a hó. Persze, most is kiültem gyakorolni a mezőre, a képen jobbra lent látható a puskám a lövészdobozzal, középtájon a két kis négyzet a 40 és 50 méteres célok.

Fázik és éhezik

Megint esett a hó, ha nem is sok. Újra havas a táj :-)

A ház fűtőolaj-tárolója kiürült, pár napba beletelik, mire újra meg tudják tölteni. Így aztán 12-15 fok körül volt a hőmérséklet. A nagy házat valamennyire befűtötte a kandalló, nekem csak egy alig működő villanyradiátort és egy forró vizes flaskát tudtak adni. De aztán kitaláltam, hogy az ágyból ki lehet szedni az elektromosan fűthető takarót, és abba burkolózva már egész jó idő lett.