Ingatlanhelyzet Angliában

Kastély a világ végén vagy londoni egyszoba-összkomfort? Az ár ugyanaz, havi 2500 fontért mindkettő bérelhető... A Daily Mail cikkét mindenképpen érdemes elolvasni: itt.

A metropolisz elszállt ingatlanáraihoz az embernek a szemét (na meg a pénztárcáját) is hozzá kell szoktatni, főleg, hogy mindez vidéken a töredékéért elérhető. A munkalehetőségek viszont sokakat a fővároshoz kötnek, így a fentebb linkelt Northumberland-i kiskastélyhoz sem könnyű megfelelő bérlőt találni, ráadásul az épület fenntartási költségei (pl. fűtés: június közepe van, esténként még temperálni kell a házat) is kb. egy-két ezerre rúgnak, nem mellékesen egy ilyen kégli helyi ingatlanadója (council tax) még pár ezerrel dobja meg a fizetendőket - havonta. A gondolattal viszont nem rossz eljátszani.

A brit ingatlanbiznisz másik anomáliája az ingatlanosok egyre pimaszabb lenyúlása. Néhány évvel ezelőtt még meg lehetett úszni fizetőképességi vizsgálat nélkül, ma már ingatlanirodán keresztül intézett bérlésnél mindenhol bekérik a vizsgálathoz szükséges adatokat, és ezzel a monopóliummal alaposan vissza is élnek. Hogyan is működik ez?

Új weboldalunk van!

Hölgyeim és Uraim,

Életben vagyunk még, csak Áginak elege lett a blogírásból és éppen most kezdett az új munkahelyén, én pedig házakat terveztem és a weboldalunkat fejlesztettem. Az a helyzet, hogy már évek óta esedékes lett volna, csak előre láttam, mennyi meló lenne és inkább halogattam, mivel gyakorlatlag nulláról kellett újracsinálni mindent. Most azonban örömmel jelenthetem, hogy elkészült a Nagy Mű:

Az MDS Építésziroda új weboldala.

A weboldal saját tervezésű (természetesen), néhány ingyenes scriptet használtam fel a működtetéséhez, bár némelyiket meglehetősen továbbfejlesztve. Az egész rendszer PHP alapokon fut, a fejlesztő környezet egy szövegszerkesztő program volt, aminek egyetlen komolyabb tudása, hogy kiszínezte a HTML / JS / CSS szintaxisokat :-)

Most pedig megyek aludni, holnap verseny lesz a szomszédos Woodend klubban...

Lichfield Cathedral

A Selby-i esetből tanulva a mostani templom-látogatás előtt merő óvatosságból kikerestem a nyitva tartási időt, nehogy megint belefussak a vasárnap reggeli mise kellős közepébe... Helyette kaptam sokkal meredekebbet, de ne szaladjunk ennyire előre.

Mostanában ritka madár a verőfényes napsütés, örültem is nagyon, hogy ilyen gyönyörűséges idővel ajándékoztak meg minket a fentiek, mert egész napos programot terveztem mára is, úgysem jártunk még eleget a Midlandsben. :P Jókor reggel lepakoltam a lövészt angliai karrierje legelső állomásán egy, némi nosztalgiázással átszőtt versenyre, én meg mentem tovább gyanútlanul Lichfieldbe, katedrálist nézni.

Házkeresés II.

A net jelenlegi fejlettségi szintjének hála, igen hatékonyan lehet már házat is keresni. Igaz, még mindig komoly idő-és energia-befektetés naponta végignézni az újonnan feljövő kínálatot, de amint komoly tépelődések után fixáltuk, hogy milyen tájékra megyünk, máris nem több százas, hanem tucatnyi volt a naponta górcső alá veendő ingatlanok listája. Nem is tudom, hányszor örültem már a Street View-nak, hogy megmentett pár kellemetlen meglepetéstől, és attól is, hogy véletlenül olyan vidékre merészkedjünk, ahol többen laknak, mint kéne...

Anglia talán legnagyobb ingatlankereső oldala a Rightmove, ami ott nincsen, az nem is létezik. :P Itt viszont profi módra fejlesztették az oldal szolgáltatásait, lehet saját térképet rajzolni, amin belül az ember keresni akar, meg lehet nézni külön kis ablakban a műholdas, igen részletes felbontású térkép-ablakban, hol is van valójában a kinézett ingatlan, érdemes a Street view-val virtuálisan is beállni a környékre.

All right?

Kezdetben vala a How do you do?, amire ugyanezzel kellett felelni, vagyis kölcsönösen megkérdezték egymástól, hogy ityeg, de választ tulajdonképpen nem is vártak.
- How do you do?
- How do you do? 
Aztán ez idejétmúlt lett, már csak a főúri körökben dívik, a 70 és a halál közti arisztokratáknál.

Köznépibb forma a How are you?, amire már a válasz kicsit bonyolultabb, mert illik megköszönni, mondani valami pozitívat, majd visszakérdezni:
- How are you?
- Fine, thanks. And you?
- Great, thanks.
Ha valaki éppen a halálán van, kirabolták és elvesztette a munkáját is, akkor esetleg mondhatja azt, hogy Not too bad vagy I can't complain - ami igaz is, mivel panaszkodni egyszerűen nem illendő.

Ez így túl macerás lehetett, főleg ha azt vesszük, hogy a válaszra alapvetően nem kíváncsi egyikük sem. Ezért napjainkra tovább fejlődött a dolog, már a kérdésben benne van az elvárt válasz, gyengébbek kedvéért, és elég megismételni a kérdést, bár az elejét élőszóban legtöbbször lespórolják:
- All right?
- All right?
A mondat végén szinte nem is kérdőjel van, az 'ólrájt' gyakorlatilag olyan informális köszönés, mint nálunk a szevasz.

Illetve ennél több, mert első köszönésnek megteszi egy Morning vagy Hiya is, és akkor már nem voltam bunkó az illetővel, de nem is elegyedtem beszélgetésbe. Az All right-ot viszont annyiszor mondják, ahányszor csak találkozunk. Megfigyeléseim szerint ez egy feltételes reflex, melynek kiváltó ingere a szemkontaktus. Ez egyébként nagyon kényelmes: ha inkább elvagyok magamban, akkor a kutya sem törődik velem. Ha viszont ránézek valakire, már rögtön érdeklődik, hogy minden rendben van-e, így nem gond beszélgetést kezdeményezni, egy kis udvarias csevegésre amúgy is szinte mindenki kapható.

Az nagyon rokonszenves vonás az angolokban, hogy nem rinyálnak és panaszkodnak, mint ahogy Magyarországon szokás. Ez senkit nem érdekel, mindenki a maga dolgával törődik és kinek van kedve más gondjait hallgatni? Persze, tudom: a magyaroknál ez egy össznépi pszichoterápiás szimbiózis, az egyik elmondhatja, ami a lelkét nyomja, a másiknak pedig van mihez képest jobban éreznie magát. Aztán cserélnek.

És ez a 'minden rendben' dolog valóban működik: egy nagyobb versenyen legalább ötvenszer hallom, hogy minden rendben és másik ötvenszer elmondom én is. Ad egy kis optimizmust és belső tartást az, hogy a jelek szerint minden rendben van. És nagyon tetszik az, hogy negatív dolgokról csak akkor lehet beszélni, ha tudnak rajta segíteni is. Azaz ha valakitől segítséget kérek, mert leesett a távcsövem és van 10 percem visszarakni, akkor jön és tíz percen át segít nekem szerelni. De ha csak panaszkodnék neki, hogy jaj leesett a távcsövem, hogy fogok így lőni, mi lesz velem, mindig ez van, amilyen az én formám, stb. - akkor udvarias mosollyal már odébb is állt.

Az optimizmusuk pedig egyszerűen töretlen, és mindig igyekeznek a dolgok jó oldalát nézni. Állítom, hogy ha azzal jönnék ki az erdőből egy országos versenyen, hogy befelé menet orra buktam, elgörbült a puskám csöve és az 50-ből csak 3 célt találtam el, azokat is a szomszédos pályákról - akkor is azt mondanák, hogy 'Sose bánkódj rajta, nagyon szép eredmény ez is. És ugye minden rendben?'

Útközben

Majdnem két napot utazni, azt megelőzően négyet pakolással és dobozolással eltölteni nem éppen leányálom, de ezzel is megvolnánk... A növények ugyan megsínylették a 110-es menetszelet a kiszakadt ponyvával, tehát kis híján idegrohamot kapok, amikor két nap szumma egy óra alvással súlyosbított állapotban meglátom őket, amint lepakolják a szállítmányt, de a lényeg, hogy élnek, és talán rámegy az egész szezon, hogy rendbe jöjjenek, de itt vannak velünk újra. :)

Most már valóban elindult valami, fut az ekhós, illetve esetünkben ponyvás szekér a célja felé, át a jól megszokott európai főútvonalon, és kisebb-nagyobb bakikkal bár, de célhoz érünk. Bár nem direkt, de láttam a Csalagút bejáratát is, valamint beszélgettem belga rendőrökkel, autópálya-felügyelőkkel, németül kérek kávét és franciául benzint meg baguette-et, miközben az egyetlen iható verziót, az espressót szürcsölgetve azon meditálok, hogy idegennyelvében él a kozmopolita ember...

Aki először vág neki az útnak, annak pár jótanács: legalább 100 szavas szókészletet halmozzon fel németül-angolul, mert adódhat probléma, ha nem tud legalább kézzel-lábbal egy idegen nyelven.

Tankolni német nyelvterületen nem a pálya mellett, hanem azt elhagyva, az első faluban kell, nyitvatartási időben. Estétől reggelig csak a pálya mellett van nyitva tartó kút, a többi helyen kártya, amit vagy elfogad adott állomás, vagy nem.

Belgáknál 3-4 éjjeli kút van az egész etapon, tehát érdemes megjegyezni, hol lehet benzinhez jutni. Tankolás esténként: kártyával a helyszínen; a kút mellett közvetlenül található készülék egy magasabb összeget zárol a számláról, aminek fejében tele lehet tölteni a tankot, majd a tényleges fogyasztást visszaszámolja, így csak a megfelelő mennyiségért kell fizetni. A személyes, készpénzes fizetés a következőképpen megy: a shopban _előre_ kell fizetni, a szükséges benzinmennyiséget megsaccolva, majd tankolás után újra becaplatva elkérni az esetleges visszajárót.

Franciaországban Mission Impossible éjjel tankolni, a kompállomás előtt van csak személyzet a kútnál, másutt sehol, ott kp-ban és kártyával is elfogadják, de egy zárva tartó kúton csak az olajtársaság saját kártyájával vagy francia dombornyomott hitelkártyával tölthető tele a tank, mással kár is próbálkozni...

Az átlagsebességre is érdemes odafigyelni, mert 90-96 km/h között adja a legjobb fogyasztást, így akár egy tanknyi is megspórolható a komótos tempóval.

Valamint ha az embernek van egy kevés szabadideje, és nem csak átvágtatni akar Európán, akkor érdemes Ausztriában nem a fizetős autópályát, hanem a Duna mellett kanyargó főutat választani, ahol annyi Dunakanyart láthat, amennyit csak akar, ráadásul egy rakáson. Ezek után Passauba beérve, a belváros megtekintését nem elmulasztva lehet kicsit csemegézni a Németországban kirakott barna turisztikai táblák kínálatából: nekünk még egyik megnézni való látványosság, falucska, óváros, kegyhely, templom vagy kolostor sem okozott csalódást.

Iford Manor

Harold Peto ikonikus, a XX. század első felében, olasz reneszánsz stílusban épült kertje azt hiszem, minden kertbarátnak kötelező kör, aki a Cotswolds környékén jár és éppen útba tudja ejteni Malmesbury felé menet... Én is az Abbey House Garden-nel együtt szerettem volna megnézni, de úgy jött ki a lépés, hogy sokkal több időt 'kért' ez a kert, mint azt előtte gondoltam...

Előre kell bocsátanom, hogy ezidáig nem nagyon urgáltam a formális jellegű kertekért, de ez a stílus kivételt képez. A ház a tipikus, tájegységre jellemző mézszínű kövekből épült, nagyobbacska udvarház, aminek középkori alapjai vannak, de a fő tömegét a XVIII. századi díszítésekkel 'modernizálták'.

Calais - Dover a kompon

A kompos átkelés a legelső alkalommal nagy élmény volt, végignéztem az indulást és még utána is sokáig bámultam a tengert. Aztán megszoktuk, 20-24 óra folyamatos vezetés után leginkább csak az alvási lehetőséget láttuk benne. Ma viszont egyedül vezettem, és ezért kicsit több időt hagytam az útra, és így kivételesen nem hajnalban keltem át, hanem délelőtt, és gyönyörű napos idő volt. Kimentem a hajó tetőteraszára és onnan nézelődtem.

Egészségügy

Khmmm... Nem beszélhetnénk inkább másról? ;-P

A brit egészségügyi ellátás alapja az NHS, azaz a National Health Service. A szervezet keretein belül az adót és eü-hozzájárulást (~10Ł/hó) fizető állampolgár jogosult az alapellátásra, ami kábé annyit tesz, hogy a helyi általános orvosnál (General Practicioner, GP) lehet mindenféle nyavalyával, előjegyzésre megjelenni, és ha komoly a baj, ő utalhat tovább a szakrendelésre, ami szintén hosszú várólistás előjegyzésre megy, esetleg heteket igénybe véve. A még így is hihetetlen leterheltségük miatt általában egy hétre előre lehet időpontot kapni a sima vizitre is, kivéve, ha mentő hoz, tehát nem tanácsos itt nagyon gyengélkedni. Ha mégis sz@rul van az ember, akkor felhívja a rendelőt és kéri, hogy valahogy mégis találjanak neki egy lyukas negyedórát, és esetleg be tudják cipőkanállal passzírozni aznapra valahova - pedig rendelés reggel nyolctól este hatig van, előtte-utána sürgősségi ellátás. Ha pedig egy adott orvoshoz ragaszkodik az ember, akkor lehet, hogy csak két hét múlva tud eljutni hozzá...

Pub vagy Inn?

A brit kultúra alappillérei az évszázados hagyományokra visszatekintő, szomjas vándort étellel-itallal, néhol alvóhellyel kínáló, rendszerint több száz éves fogadók. A két név - pub és inn - ma már meglehetősen összemosódó fogalmakat takar: a klasszikus fogadó, ahol megszállni is lehet, az inn névre hallgat, míg a pub inkább a helyi kiskocsmát/vendéglőt jelzi. Jobb magyar szó híján inkább maradjunk a pub terminusnál, ugyanis egy ilyen helyet botorság lenne összehasonlítani a magyar vendéglátóipari egységekkel. A pub a második otthona jó sok átlagembernek, ez az a hely, ahol a munka után összejöhet a barátaival, ahol finom vacsorát főznek neki, ismerik a kedvenceit, ahol nézheti a focimeccset vacsora közben a kis sámliról, és ami a turistaként betérőknek alapinformáció, hogy kevés kivételtől eltekintve jellemzően este hattól kilencig tart viszonylag limitált repertoárral meleg kaját.

A pubok névválasztása rendszerint a történelem homályába vész, de az uralkodók feje és Nagy-Britanniában valósan vagy fiktíven előforduló egyéb állatfajták is sűrűn szerepelnek benne. A harang, a hajó és a hattyú, mint teljesen hétköznapi nevek mellett az út mentén a cégérek meglehetősen fantáziadús korcsmárosoknak és találékony címfestőknek és díszműkovácsoknak állítanak emléket amellett, hogy azonnal lehet tudni, mi a ház kedvenc sörmárkája...

Mindennapi apróságok

Egész tárháza található az amúgy végtelenül célszerű, egyszerű és a józan paraszti észt (common sense) maximálisan szem előtt tartó országban mindazon dolgoknak, aminek mindennapos használata az embert hajlamos többé-kevésbé sikeresen idegelni.

Kapcsolt konnektorok: az még hagyján, hogy itt az élet azzal kezdődik, hogy több, hazulról hozott hosszabbító végére felszerel az ember egy ide való konnektort, ahol a három ér mindegyikének van kimenete, így működnek a régi háztartási gépei. Na de a már itt levő kapcsolt konnektorok napi rutinja, amikor az ember még kora reggeli kábulatban próbál kenyérpirítót és teafőzőt (igen, kb. egy hét után már ez a természetes) kapcsolni, majd pár perc elteltével, mikor csak nem hallja a sípolást és nem érzi a pirítós illatát, kapcsol végre, hogy már megint nem kapcsolt...

Csaptelepek: a keverőcsaptelep itt is ismert, de még csak elvétve használt földi hívság. Az ember vagy megégeti a kezét, vagy frászt kap a jéghideg víztől, esetleg megpróbálja 'házilag' vegyíteni a kettőt a napi tisztálkodáshoz. Lényegében minden reggel arra lehet igazából (fel)ébredni, hogy az ember Angliában van...

Szigetelés: a házakon még mindig csak inkább az északi régióban vált divattá a dupla üvegezés. Igaz, itt több száz éves, ólomberakásos ablaküvegek simán előfordulnak bármelyik sarki mézeskalács-házikón, ami nem egyszerűsíti a feladatot, de a 25-ös kisméretűtégla-építészet fellegvárában a ház hőmérlegén sajnos csak keveset segít az ablak. A csak esténként fűtött, villámgyorsan kihűlő házakban viszont azt már kellő hőszigetelésnek lehet tekinteni, ha az ablak- és ajtóréseken nem fütyül be a szél... így a központi fűtés mellett sem árt egy működő kandalló, és nem hiába vannak még mindig a legtöbb házban olyan vastag és nehéz függönyök, amit még zordabb klímájú országokban is alig látni... Itt a gyapjúpulóver és a füles fotel karfájára vetett, de bármikor bevethető takaró (throw), mint otthoni viselet egyszerűen kötelező, és az elektromos ágymelegítőnek is van létjogosultsága - fázósabbaknak a hálósipkával egyetemben.

Hétköznapi élet

Ma beregisztráltunk a HMRC-hez (Őfelsége Adó- és Vámhivatala), mint önálló vállalkozó. Azt még ki kell deríteni, hogy ez is valóban elégséges-e a belügyminisztériumi regisztráció (Workers' Registration Scheme) helyett, ugyanis a vonatkozó weboldal szerint igen. A regisztráció egyébként nem ördöngösség: név, NI szám, lakhely, cégnév kell hozzá, valamint ki kell választani, mennyit tervez a vállalkozó egy évben keresni. Ha az adott adóév már a végéhez közeledik, mint esetünkben, akkor létezik egy külön elbírálás és adósáv alá eső, extra alacsony fizetési sáv. A tb itt pár font havonta, az éves összjövedelem kb. 5000 font alatti része adómentes, egyébként 20%. Ha minden fizetni valót összeadunk, akkor maximum 28%-ot vonhatnak le az ember megkeresett jövedelméből. Itt az önbevalláshoz segítséget adnak, ingyenes tanfolyamokat szerveznek, és megadnak minden olyan információt, amivel megspórolható a könyvelő is - amíg az ember nem alapít céget.

Kitöltöttük a legelső csekket a házinéninek és a bankban is sikerült nagyobb botladozások nélkül pénzt tenni a számlára, meglátogattuk a postahivatalt is, ahol váltottunk némi valutát. A helyi Post Office teljesen stílustalanul egy mini-Tesco hátsó sarkát foglalja el, először meg sem találtuk, majd egy nénitől az utcán kérdezősködtem, aki azt mondta, kövessem... Nem tűnt a CID emberének, úgyhogy csak kicsit hőköltem hátra, amikor utána belépve a helyi közértnél nem nagyobb egységbe, a nagy, kerek, piros tábla már mutatta is, hogy jó helyen járok.

A postahivatalban a leveleket azonnal az ablak melletti mérlegre dobva kell elmondani, hogy ezt és ezt fel szeretnénk adni, majd grammra (vagyis inkább fonta (lb)) lemérve szabnak árat. A nem szabvány borítékoknak rendszeresítettek egy plexi táblát, amin nem csak a tényleges méretek olvashatók le, de két méretarányos lyukat is találni, amiken átdugva a küldeményt megállapítható, Micimackó Nyuszi barlangjában marad-e vagy gond nélkül elviszik a kézbesítők...

Állati!

Időközben megérkeztek a macskák laboreredményei is, amik fényesen túlszárnyalják a már elfogadható értékeket. Ügyelni kell arra, hogy az útlevél, chip és veszettség elleni oltás legalább két héttel a labor előtt már el legyen intézve, így a vérmintában vizsgált titer-érték a megfelelő szintre kerül, és csak aztán jöhet a vérvétel és a labor.

Mivel az idióta fél év karantén feloldása óta a mostani állásfoglalás szerint a vérminták laborba érkeztétől számít a várakozási idő, ezzel is nyertünk három hetet. Az utazás előtt széles spektrumú féreghajtás, majd ezután 24-48 órányi idő között léphetnek be az országba a megfelelő útlevéllel és igazolásokkal felszerelkezve. Emellett a macera mellett a kötelező körök lefutása állattal utazás - kihozatal esetén egy vagyon, tehát csak elkötelezett gazdik vágjanak bele a feladat abszolválásába, és nagyon drukkoljanak, hogy épen és egészségesen éljen kedvencük a választott hazájában, mert itt a magyar pénztárcákhoz mérve a méregdrága és a megfizethetetlen között ingadozik az állatorvosi ellátás díja.

Mérföldkövek...

Tegnap este már kicsit többet is beszélhettünk a házigazdáinkkal. A hétvégén vadászni voltak, már egy egész csokor fácán lóg az eresz alatt. Megmutatták, hol lehet bekapcsolni az olajkazánt és feljebb venni a termosztátot. Ágival megnézték a mosó- és szárítógépeket, a szárító csövét egyszerűen csak kidugják az ablakon, de a falon kívül vezetett csövekben folyik a szennyvíz is, hiszen itt igen ritka a fagy. Arra gondoltunk, hogy itt voltaképpen nagyon szívesen ellaknánk hosszabb távon is, és ez a heti 150 font all inclusive még egész jó bérleti díj. Főleg, hogy egy bérelt házat akkor is fizetni kell, ha éppen nem is lakunk ott. Megkérdeztük Lorraine-éket, hogy milyen feltételekkel lakhatnánk náluk hosszabb távon is.

A házigazdáink kedvező választ adtak: lakhatunk itt úgy, hogy heti 150 font, amikor itt vagyunk, tört hetekre arányosan tört díj - és, ami a lényeg: ha nem vagyunk itt, nem kell semmit fizetni, de a holmijaink maradhatnak és úgy általában, a miénk lehet az egész hosszabb távon is. Valószínűleg, amíg el nem adjuk a házat, addig itt is maradnánk. Telefonszámokat és adatokat cseréltünk, majd Lorraine egyszerűen kézzel írt nekünk egy igazolást, hogy mi bérlőként itt lakunk, és - mivel lakcímnyilvántartás itt nincs - egy telefonszámlát is adott kölcsön, a rajta lévő címzés igazolja ugyanis azt, hogy ő maga itt lakik.

Ezzel elindult valami, legalábbis a hógolyót meggyúrtuk és elindítottuk azon a lejtőn, aminek végén, a völgyben egy új élet alapkövei várnak majd...

Mérföldkövek I.

Telefon, internet

Besétáltunk a kisváros főterén levő egyik mobilszolgáltató üzletébe, és hosszas tanakodás után kiválasztottunk egy pay as you go (kb. előre fizetős) csomagot, ami tartalmaz egy ultravékony telefont, ami férfikézben nem csak hogy elvész, de a kezelőgombjai is használhatatlanul kicsik, japán kezekbe tervezettek, valamint egy drót nélküli internethez való, ún. stick-et. Az eladó szerint feltöltéshez (top up) be kell jönni egy-egy boltba, valamint kérésünk ellenére egy biztosítási összeggel is megterhelte a vételárat. Tájékoztatása szerint a content lock, azaz a 18-as karikás tartalomkorlátozás a játék- és a pornóoldalakat érinti. Miután ezzel az infóhalmazzal és a telefonos köcöllékkel hazaballagtunk a szállásunkra, s a telefon akkut felraktuk formázni, még nem sejtettük, hogy a java még csak most kezdődik...

Szállások

Az egyszeri utazó sincs könnyebb helyzetben, mint a kiadó lakást kereső: a fogadók és a B&B-k napi 50-90 fontos rátájukkal két fő/szobánként nem a szűk költségvetésű utazókra vannak tervezve, és pláne nem a kispénzű, hátizsákos turistákra. Alapos, több órás netes kereséssel sem lehet ~50-55 font alatt szobát találni két főre, bármilyen lepukkant helyet is nézünk ki, úgyhogy ésszerű lecsapni az első, nem túl drága helyre, időt és energiát spórolunk meg vele és így is sanszos, hogy egy jó helyet sikerül kifogni, nekünk legalábbis elég ritkán kellett igénytelen B&B-vel beérnünk eddigi utazásaink során. Ha nem a legalsó ársávban kell keresgélni, akkor időben jó előre tervezve 60 fonttól már nagyon jó helyeket lehet elcsípni. Több napra általában kapható némi kedvezmény, de ezt kerek perec kérni kell, mint ami alapból jár, különben meg sem említik. A teljes körű angol reggeli viszont alapból jár a szobához, amit érdemes kipróbálni, ha egész napos kutyagolást tervez az ember, ugyanis egy-egy ilyen lakoma után késő délutánig lehet bírni a gyűrődést... Ez a téma viszont külön posztot érdemel, elég tartalmas, nem csak az összetevői miatt. ;)

Mit együnk reggelire?

A tradícionális angol reggeli (traditional English breakfast) alkotóelemei a következők:

Előételnek tejben vagy joghurtban müzli (cereals) egy nagy tállal, vállalkozó szelleműeknek és oldszkúl anglománoknak esetleg zabkása (porridge) és narancslekváros (marmelade) vajas pirítós. Az angol kenyér sajnos szinte mindig a négyszögletes, puha, könnyű, szerencsés esetben magokkal sütött, előre csomagolt és szeletelt bolti vekni (loaf), úri helyen ehetünk esetleg spéci, helyben sütött vajas croissant-t, esetleg ciabattát is.

Főételként rendkívül ízletes, otthonihoz nem fogható, vékonyra szeletelt, sült sertéslapocka vagy hátszín, ami közel sem = bacon, talán a hentesnél kapható nyers füstölt combhoz hasonlítható. Emellé jön a tükörtojás, pirított gombafejek, sült paradicsom, kolbászkák (ami kábé egy ízetlen debreceni), fél konzervnyi paradicsommártásban főtt bab, vajas pirítós, amennyi belefér, narancslé, tea, kávé. Mindez egy rendkívül laktató és ínycsiklandó elegyet alkot, és a babtól sem kell megijedni, nem puffaszt, viszont némi csilivel még finomabbá tehető.

Aki innentől éhen marad, mert kontinentális reggelit kért, az magára vessen, télen meg nagyon is tudja az ember értékelni a meleg kaját a hasában, amivel elindul a nap, igaz, kicsit lassabban, mint szokott. Ha viszont nem egész napos fizikai munka vagy télen odakint mászkálás a program, akkor ezt a menüpontot nagyon sürgősen el kell felejteni, mert heti 2 plusz kiló garantáltan tartós hízás a jutalma az óvatlanul mindezt bekebelezőknek...

Lakásbérlet

Az átlag lakásbérlés pikantériája a következő: egy külföldi albérlő nevére íratni közüzemi számlát csak akkor szokás, ha az a teljes ingatlant bérli, és még így is kellemes kis cécó a főbérlő részéről. Ámde: ha nincs a lakhellyel együtt járó közüzemi számla, akkor a nem állampolgár nem sétálhat be csak úgy a bankba és nem nyithat bankszámlát. Ám ha nincs bankszámlaszáma és alapból nem milliomos, nem fog találni albérletet, mert az ingatlanirodák bizonyítékot kérnek először a számlavezető banktól, mennyire hitelképes az egységalapú felhasználó. Ha ezt nem tudják kideríteni, akkor fél évi lakbért kell lerakni előre, egy összegben, ami önmagában is egy kisebbfajta vagyon. Kör bezárult, kijárat nyilván csak a kiskapun át vezet: ismerősnél, vagy olyan szállásadónál szálláslehetőséget keresni, ahol nem létfeltétel a bankszámla megléte.

Nagy-Britanniában egyébként a lakásbérlet havi díjai is hajmeresztőek: 350 fontnál kezdődik egy szoba-konyha, ami egy icipici házacskánál is már 500 font/hónapra rúg. A pcm rövidítés a hirdetéseknél a per calendar month-t, a naptári hónapot jelöli. Erre jönnek rá a szokásos díjak, a havi fogyasztás és a council tax, ami minden településen más és más, de kb. 100-150 font között szokott változni, így együtt 600 alatt nagyon kevesen ússzák meg a bruttó havi bérleti díjat. A saját otthon pedig olyannyira nem éri meg, hogy circa 1000(!) havi bérleti díjból lehetne a bérelt házat - vagy hasonló színvonalú otthont megvenni, tehát egy bizonyos kor felett teljesen értelmetlen beruházás, mert fenn is kell tartani és a helyi adókat (council tax) éppúgy fizetni kell. Kivétel természetesen, ha befektetés céljára már meglevő ingatlant ad ki az ember...

A council tax sávos alapon működik, és nem csak az ingatlan méretét, hanem a besorolását, korát és földrajzi elhelyezkedését is figyelembe veszi. Így ha valaki egy grade II. listed building (vagyis műemléki) épületben van szerencséje tartósabban tanyát verni, annak bizony jóval mélyebben kell a zsebébe nyúlnia.

Albérlet és saját tulajdonú otthon keresésére még mindig a legjobb oldalnak a rightmove bizonyult, ahol nem csak régiók szerint, de most már saját magunk által rajzolt terület alapján is lehet házakat vadászni: Rightmove