2008. január 31., csütörtök

FWB P70 FT - Egy új korszak kezdete

Nagy nap volt a mai: hosszas egyeztetések után sikerült összehoznom egy találkozót P. Lacival, és átvettem a még tavaly megrendelt Feinwerkbau P70 FT-t, ami egyike a világ legjobb FT-légpuskáinak!!! Jellemző az egyre elkurvuló világra, hogy nem rendes fegyverkofferben adták, hanem csak hungarocell-hullámpapír csomagolásban. De megvolt mindene, a tartálya fel is volt fújva, ott volt a jegyzőkönyv a 10 teszt lövésről.


Este a kis kronival csináltam pár gyors mérést, hogy mégis, mit tud a puska. JSB Heavyvel 209,9 m/s (14,8 J), Exact 226,4 (13,9), Baracudával 209,4 (15,1). A gyár valamiért csak 25 méteren tesztelte a szórását, de azért ez sem rossz. És a lényeg, hogy kimondottan szép szórásút választottak ki nekem:


Teszteltem azt is, mennyire érzékeny a hidegre-melegre: JSB Heavyvel kint 2 fokban 211,8-as átlag, bent 24 fokban 212,4. Vagyis szinte semmi, elhanyagolható. Felszereltem és beállítottam a távcsövet, jelenleg így néz ki a puska:


A tusa végét a markolattal együtt 1 cm-en belül hátrébb lehet mozgatni, ezt meg is tettem, így kicsit előrébb van a puska súlypontja, és a billentyűt sem kell annyira előre tolnom. A pofadékot rendesen meg kellett emelni a távcsőhöz, egyelőre a lézervágott tusa-távtartókat tettem oda.

Nagy izgalommal tettem fel az általam tervezett és egyedileg legyártatott acél távcsőszereléket, amihez még tavaly vettem mértéket egy lövésztársam puskájáról. De pontos volt a mérés és a terv, a töltőkapu éppen elsuhan a szereléksín alatt. A távcsövet mindenestül átraktam, csak az alacsonyabb bilincsekkel szereltem fel.

Aztán a tartály kitapasztalásával foglalkoztam. Végiglőttem 200-100 bar között, egymás után kétszer is. Érdekes módon, nagyon hasonló görbéket kaptam, de némi eltolódással. Mondjuk, sok jelentősége nincsen, mert szinte az egész görbe egy +-3 m/s-os tartományban van.

Ezzel a puskával beléptem a 'nagyok' közé, ilyen erősségű puskákkal lövik a nemzetközi versenyeket is - a többi már csak rajtam múlik...

3 komment:

Senior45 írta... [válasz erre]

Koncz Gábor színművészről köztudott, hogy szenvedélyes vadász. Emlékeim szerint, sok-sok évvel ezelőtt mesélte egy TV-interjúban az alábbi történetet:
A Mátrába szokott járni vadászni, állandó kísérője egy helyi vadász csávó volt. A srácnak valami olcsó, szovjet gyártmányú golyós vadászpuskája volt, aminek a tetejére egy ugyancsak gagyi távcső volt simán, NDK-Trabant-kék szigszalaggal felerősítve.
Amikor egyszer a többiek (Konczék) piszkálták, húzták a fentiek szerinti felszerelés miatt, a srác kapta a puskáját és kapásból belőtt vele a tanyaudvar túlsó felén (majd’ 100 méternyire álló) favécé bejárati ajtaja felett, a deszkába vágott szívalakú nyíláson úgy, hogy a golyó sehol sem érte a deszkát!
A dolog pikantériája az volt, hogy eközben valaki éppen ült bent a házikóban, dolgát intézvén… Az illetőnek szerencséje volt, hogy nem éppen akkor állt fel, miután befejezte a dolgot.
Régen volt, talán igaz sem volt…

Maestro írta... [válasz erre]

@Senior45
Az igazi újdonság az volt ebben a puskában, hogy 16 J-os, vagyis alkalmas a nemzetközi kategóriákban való versenyzésre is.

Én tudom a legjobban - és mondogatom évek óta a fórumokon is -, hogy technikából van egy szükséges minimum, de azon túl már csak a lövőn múlik a siker.

Senior45 írta... [válasz erre]

A „Petőfi Népe” c. Bács-Kiskun megyei napilap mai számában egy egész oldalas interjú jelent meg Koncz Gáborral, a művész közelgő 78. születésnapja alkalmából (hatodik oldal, a cikk címe: „Kolo Józsi és a lélegző szív”.) Koncz Gábort ismert szenvedélyeiről, a vadászatról és a horgászatról faggatták.
Koncz Gábornak már 55 éve van golyós puskája, és pecabotja is már kölyökkorától!
A legnagyobb vadászélményeiről is kérdezték és ő a mátraballai vadőrre, néhai Forgó (Kolo) Józsefre emlékezett (az ő szájából hitelesebb a történet, mint az én fakulóban lévő, több évtizedes emlékeimből):
„- A nyolc általánosa se volt meg, de egy végtelen jószívű, hozzáértő, tüneményes, csodálatos ember volt… Mivel vadőr volt, az egycsövű puskájával tízszer annyi vadat lőtt, mint én, mert olyan helyekre ült, ahol tudta, hogy ott jár a disznó” – idézte a régi emlékeit Koncz Gábor.
Elmesélte például, hogy Kolo Józsinak mániája volt a távcső, de mivel szegény volt, nem tudott venni.
„- Mindig olyan csodálattal nézte az enyémet, mintha a Marsról jöttem volna ezzel a távcsővel. Egyszer az egyik puskámról lecseréltem a 42-es Zeisst jobbra, és a régit levittem neki. Mondom: Józsikám, ez a tied. Ezt elviszed a B.B.-hez, a fegyvermesterhez, csinál rá egy szereléket, belövitek és akkor pontos lesz. „Jó, jól van Gabikám, he.” A he-t mindenüvé odamondta, azon a vidéken ez rendszeres lehetett. „Bízd rám Gabikám.” Na legközelebb, amikor mentünk, tartottunk a vadászház felé, már alkonyodott. Olyan 60-70 méterre a háztól rákérdeztem, hogy megcsináltatta-e a puskát. Azt mondja: „e hun e.” Elővette a háta mögül. Ha te még csúnya színű szigetelőszalagot láttál! Kék volt. Talán a keletnémetek tudtak Trabantban ilyet. Józsi! Megmondtam, hogy csak úgy pontos a puska, ha századmilliméteres pontossággal be van lőve. „Be van ez lőve Gabikám. Na oda nézz!” Ott volt a vadászház budija, amin volt egy „lélegző szív.” Célzott és belőtt pont a szív közepébe. Mondom: Józsi, de ha van bent valaki? Hát az ül Gabikám, azt mondta.”
A művész mesélt még a horgászkalandjairól, többek között a Bujtor Istvánnal való barátságáról. Mindketten a Balaton szerelmesei voltak:
„- Bujtorral miénk volt a Balaton, meg a balatoni éjszaka. Ő is horgászott, csak ő vitorlásból. Én utáltam a vitorlást, ő utálta a motorcsónakot. Igen ám, de abban az időben nem volt olyan valamirevaló manöken, aki ne utazott volna ebben a két hajóban.”
Úgy emlékszem, hogy a művész úr az általam emlékezetből idézett régi tévé-interjúban a nőkhöz való viszonyával kapcsolatban is nyilatkozott, tréfásan panaszkodva, hogy neki alapvetően a szőke, kékszemű, szelíd őzike-típusú nők tetszenek, ezzel szemben többnyire barna vagy fekete, temperamentumos hölgyekkel került kapcsolatba…
Még egy idézet a művész úrtól, tanulságként: „Az ember életében kevés olyan pillanat van, de megéri a pillanatot, amikre örökre visszagondolsz, és emlék a számodra.”

Megjegyzés küldése