Bár a lombhullató fák az elmúlt pár napban drámai sebességgel kopaszodtak meg, de van, ami még tartja magát és dacol az elmúlással. A táj fele még zöld és az is marad tavaszig. Ami még fantasztikus, hogy a gyertyán sövény hirtelen lett ezerszínű, a hortenziák még mindig virágoznak, a Nerine-k még mindig hajtanak, és a krizantémok meg már a második turnus virággal örvendeztetnek meg.
A rózsák konkrétan új leveleket hoznak, a hortenziákon meg olyan lombot látok, mint eddig még csak a tölgylevelűkön: bordó az egyik, vérvörös a másik, a harmadik most kezdett csak sárgulni, az Everbloom-ok meg még mindig zölden virítanak... És mindezt csupán azért, mert még itt, északabbra sincsenek azok a hirtelen lesújtó, komolyabb fagyok, ami mindezt idejekorán letarolná.
Ezért a késő őszi tűzijátékért még ezt a fajta, undok, gallér alá mászós hideget is hajlandó vagyok elviselni... a kandalló melegénél üldögélve! =8D
2 komment:
Nagyon szép képek,látszik, hogy szereted csinálni.
Tudomásom szerint a "börzsöny" egy régi magyar szó, aminek eredeti jelentése mára már feledésbe merült. Állítólag azt a szép rozsdavörös-barnás-sárgás színárnyalatot jelentette, amire a lombos erdők fáinak levelei váltanak késő ősszel, közvetlenül a lehullás előtt (kb. olyasmi, mint amilyen Ágicza fentebbi gyertyánsövényes képén látható). Ha ilyenkor a nap rásüt a lombokra, az csodaszép látvány (volt szerencsém ilyent látni, pl. éppen a Börzsönyben...)
Megjegyzés küldése