2011. április 14., csütörtök

Útközben

Majdnem két napot utazni, azt megelőzően négyet pakolással és dobozolással eltölteni nem éppen leányálom, de ezzel is megvolnánk... A növények ugyan megsínylették a 110-es menetszelet a kiszakadt ponyvával, tehát kis híján idegrohamot kapok, amikor két nap szumma egy óra alvással súlyosbított állapotban meglátom őket, amint lepakolják a szállítmányt, de a lényeg, hogy élnek, és talán rámegy az egész szezon, hogy rendbe jöjjenek, de itt vannak velünk újra. :)

Most már valóban elindult valami, fut az ekhós, illetve esetünkben ponyvás szekér a célja felé, át a jól megszokott európai főútvonalon, és kisebb-nagyobb bakikkal bár, de célhoz érünk. Bár nem direkt, de láttam a Csalagút bejáratát is, valamint beszélgettem belga rendőrökkel, autópálya-felügyelőkkel, németül kérek kávét és franciául benzint meg baguette-et, miközben az egyetlen iható verziót, az espressót szürcsölgetve azon meditálok, hogy idegennyelvében él a kozmopolita ember...

Aki először vág neki az útnak, annak pár jótanács: legalább 100 szavas szókészletet halmozzon fel németül-angolul, mert adódhat probléma, ha nem tud legalább kézzel-lábbal egy idegen nyelven.

Tankolni német nyelvterületen nem a pálya mellett, hanem azt elhagyva, az első faluban kell, nyitvatartási időben. Estétől reggelig csak a pálya mellett van nyitva tartó kút, a többi helyen kártya, amit vagy elfogad adott állomás, vagy nem.

Belgáknál 3-4 éjjeli kút van az egész etapon, tehát érdemes megjegyezni, hol lehet benzinhez jutni. Tankolás esténként: kártyával a helyszínen; a kút mellett közvetlenül található készülék egy magasabb összeget zárol a számláról, aminek fejében tele lehet tölteni a tankot, majd a tényleges fogyasztást visszaszámolja, így csak a megfelelő mennyiségért kell fizetni. A személyes, készpénzes fizetés a következőképpen megy: a shopban _előre_ kell fizetni, a szükséges benzinmennyiséget megsaccolva, majd tankolás után újra becaplatva elkérni az esetleges visszajárót.

Franciaországban Mission Impossible éjjel tankolni, a kompállomás előtt van csak személyzet a kútnál, másutt sehol, ott kp-ban és kártyával is elfogadják, de egy zárva tartó kúton csak az olajtársaság saját kártyájával vagy francia dombornyomott hitelkártyával tölthető tele a tank, mással kár is próbálkozni...

Az átlagsebességre is érdemes odafigyelni, mert 90-96 km/h között adja a legjobb fogyasztást, így akár egy tanknyi is megspórolható a komótos tempóval.

Valamint ha az embernek van egy kevés szabadideje, és nem csak átvágtatni akar Európán, akkor érdemes Ausztriában nem a fizetős autópályát, hanem a Duna mellett kanyargó főutat választani, ahol annyi Dunakanyart láthat, amennyit csak akar, ráadásul egy rakáson. Ezek után Passauba beérve, a belváros megtekintését nem elmulasztva lehet kicsit csemegézni a Németországban kirakott barna turisztikai táblák kínálatából: nekünk még egyik megnézni való látványosság, falucska, óváros, kegyhely, templom vagy kolostor sem okozott csalódást.

0 komment:

Megjegyzés küldése