Nemzetközi FT Verseny, Morsko, 0. nap

Minden év tavaszán megrendezik azt a két napos nemzetközi FT és HFT versenyt, egy nagy hegy körül épített, mozgalmas pályákkal. Tavaly nem mentem el, mert nem volt még megfelelő puskám, de idén már érdemes volt elmenni.

Még tegnap beprogramoztam az útirányt a menőkébe, és érdekes módon csak 7 óra körüli menetidőt írt ki, bár a már ott járt lövésztársaink szerint van az 9-10 óra is. Felkeltünk, ahogy tudtunk, összepakoltunk és útra keltünk. A határátkelőhelyek kihaltak voltak, így nem volt alkalmam megmutatni a tegnap frissen megkapott Európai Fegyvertartási Engedélyemet. Egyébként, jobban belegondolva, nem is kellett volna: Magyarországon érvényes a rendes barna könyv, Szlovákiában és Lengyelországban pedig a 15 J-os légpuska szabadon tartható.

Az autópályákat nem szeretem, kis falvakon át mentünk, hogy legalább ennyit lássunk az országokból, amiken átutaztunk. Szlovákia északi felén nagyon aranyos kis gerendaházakat láttunk, sokkal hangulatosabbak, mint a minket elárasztó finn gerendaházak. Lengyelországban változott a stílus, több szintes tetőtérrel, minden oromfalon kis előtetőkkel igen karakteres házak sorakoztak a falvakban, kő alappal és fa szerkezettel. Azonban az igazán érdekes az volt, hogy az új építésű házak is ezt a stílust követték, és azok is ugyanolyan hangulatosak voltak. Annyira jól eltalált, otthonos volt ez a fajta házikó, hogy még hullámpalával fedve is jól mutatott!

Kockás

A kockásliliom (Fritillaria meleagris) hazánkban is megtalálható, láprétek védett növénye. Fehér verzióban is létezik, de a mintázat alig észrevehető, szerintem markánsan kockás az igazi.

Évekkel ezelőtt próbáltam a gyepben megtartani, nem ment. A fűnyíróra hamarabb szükség van, mint hogy a Fritillariák kinyíljanak. Nem bolygatott ágyásban, még ki nem hajtott cserjék alatt van a legjobb helyen, ahol évek múlnak anélkül, hogy bárki is háborgatná a hagymákat.

Lótusz II.

10 nap elteltével a hatás drámai: nem csak hogy az első pár levelek a felszínen vannak, de a gyökerek is megjelentek!

Ilyenkor kell őket nagyon óvatosan földbe ültetni, hogy a gyökreek még csak véletlenül se sérüljenek meg és ugyanolyan melegben maradjon a növény, mint volt. Ez a kulcs a túléléshez.

Amint odakint is meleg nyár lesz, mehetnek majd a sekély, kézmeleg vízbe, lubickolni. Télire a gyöktörzsét kell nagyon-nagyon védeni, hogy ne kapjon fagyot, egyébként télálló (lenne), mint bármelyik tündérrózsa. Elterjedésének egyetlen gátját abban látom, hogy a sekély, feltöltődő, gyorsan melegedő vizeket szereti, és ezek kontinentális klímán helyből befagynak.

Ha valaki szeret léktartó elektromos kütyükkel vacakolni, az jó eséllyel indul, ha a lótuszok fölé pozícionálja azt. Teletetni egyébként egy éppen nem fagyos garázs vagy télikert is megfelel, benti szobai körülmények között rendre elpusztul.

Lótusz I.

Hogy valamiképpen elüssem az időt tavaszig, lereszeltem a lótuszmagokat. Aki már próbálkozott a lótusz (Nelumbo nucifera) csíráztatásával, csak az tudja, hogy mibe vágtam újból* a fejszémet ráspolyt...

FWB P70 FT - Egy új korszak kezdete

Nagy nap volt a mai: hosszas egyeztetések után sikerült összehoznom egy találkozót P. Lacival, és átvettem a még tavaly megrendelt Feinwerkbau P70 FT-t, ami egyike a világ legjobb FT-légpuskáinak!!! Jellemző az egyre elkurvuló világra, hogy nem rendes fegyverkofferben adták, hanem csak hungarocell-hullámpapír csomagolásban. De megvolt mindene, a tartálya fel is volt fújva, ott volt a jegyzőkönyv a 10 teszt lövésről.

Este a kis kronival csináltam pár gyors mérést, hogy mégis, mit tud a puska. JSB Heavyvel 209,9 m/s (14,8 J), Exact 226,4 (13,9), Baracudával 209,4 (15,1). A gyár valamiért csak 25 méteren tesztelte a szórását, de azért ez sem rossz. És a lényeg, hogy kimondottan szép szórásút választottak ki nekem:

Évértékelés - 2007

Ez az év sem telt el hiába. Szép csendesen éldegéltünk Zebegényben, és meglehetősen komolyan belevetettem magam a lövészetbe, mégpedig több ágába is egyszerre:

Légpisztollyal csak itthon lődöztem a magam szórakozására, a nyáron beszereztem két professzionális Steyr légpisztolyt, személyesen hoztam el őket az ausztriai gyárból. Ez volt első nagyobb szabású külföldi utunk is, amit később még elég sok követett, míg végül elértünk Szőttesföldre is. Érdekes, hogy a légpisztollyal kezdődött az egész lövészkarrierem, és idén indultam több versenyen is, de csak átlagos eredménnyel és egyre unalmasabbnak találtam a 60 lövéses versenyeket és inkább csak pihenésképpen lőttem vele a kertben, sziluett célokra.

Élet a víz alatt

Ha netán van ismerősünk (sógor jött, látott és kattintgatott, örök hála érte! :D), akinek nem gond a víz alatti fényképezés, akkor használjuk ki az alkalmat, mert szinte páratlan képet lehet nyerni ilyenkor a víz alatti világ életéről...

Igaz, ilyen zegernyében a halak már odalent lebegnek és túl sok aktivitást ne is várjunk tőlük, de a vízinövények még így is mutatósak, ilyen perspektívából úgysem sokszor látjuk őket:

Amúgy körülbelül egy ennyire benövényesített tótól lehet elvárni a hibátlan működést, ám kezdésnek elég néhány növényke, a többit ők megoldják: a vízinövények a legigénytelenebb és legbrutálisabban szaporodó társaság rögtön a gyomok után, például egy év alatt egy tő átokhínár (találó a magyar neve) képes az egész tavat elfoglalni... És utána már csak gyomlálni kell őket. :P