Minden év tavaszán megrendezik azt a két napos nemzetközi FT és HFT versenyt, egy nagy hegy körül épített, mozgalmas pályákkal. Tavaly nem mentem el, mert nem volt még megfelelő puskám, de idén már érdemes volt elmenni.
Még tegnap beprogramoztam az útirányt a menőkébe, és érdekes módon csak 7 óra körüli menetidőt írt ki, bár a már ott járt lövésztársaink szerint van az 9-10 óra is. Felkeltünk, ahogy tudtunk, összepakoltunk és útra keltünk. A határátkelőhelyek kihaltak voltak, így nem volt alkalmam megmutatni a tegnap frissen megkapott Európai Fegyvertartási Engedélyemet. Egyébként, jobban belegondolva, nem is kellett volna: Magyarországon érvényes a rendes barna könyv, Szlovákiában és Lengyelországban pedig a 15 J-os légpuska szabadon tartható.
Az autópályákat nem szeretem, kis falvakon át mentünk, hogy legalább ennyit lássunk az országokból, amiken átutaztunk. Szlovákia északi felén nagyon aranyos kis gerendaházakat láttunk, sokkal hangulatosabbak, mint a minket elárasztó finn gerendaházak. Lengyelországban változott a stílus, több szintes tetőtérrel, minden oromfalon kis előtetőkkel igen karakteres házak sorakoztak a falvakban, kő alappal és fa szerkezettel. Azonban az igazán érdekes az volt, hogy az új építésű házak is ezt a stílust követték, és azok is ugyanolyan hangulatosak voltak. Annyira jól eltalált, otthonos volt ez a fajta házikó, hogy még hullámpalával fedve is jól mutatott!
Már közeledtünk Morskóhoz, mikor Feri, az egyik lövészkollégánk hívott, hogy ott vannak már a szállodában és nem akarnak tudni rólunk. Több telefon után végre letisztult a kép: Podlesicében három szálló van, de gyakorlatilag egy cég az egész. Jurajski szálló például kettő is volt: Feriék az Ostaniec Hotel mellettibe mentek be, de Ágicza a másikkal beszélt telefonon. A helyfoglalásunk viszont az Ostaniecben landolt, hiszen egy cég. Megkérdeztük, nem lenne-e szabad szoba. Egész véletlenül volt, úgyhogy végül mindannyian egy szállóban lakhattunk. Már csak azt nem értem, miért mondták Gyulának annak idején azt, hogy már nincsen szabad helyük. Az egész parkolóban talán három kocsi állt...
Morskó innen 4 km-re volt, rozoga földutakon át mentünk a belövőpályára, a többiek már ott voltak. Félúton eltévedtünk, úgyhogy bementünk a faluba is, majd egy ranchra (de nem lőttek agyon a fegyveres őrök), végül visszamentünk és a faházas kemping mellett megtaláltuk a belövőpályát. Nem volt lehetőség saját célokat kitenni, viszont egy mező tele volt célokkal. A lővonalnál '0' jelzésű karók, a mezőn lécekre erősített lapok, minden lécen élénk sárga táblácska a távolsággal. Néhányra rámértem a lézerrel, pontosak voltak. Nem volt 8 méternél közelebbi, ebből bölcsen arra következtettünk, hogy a versenyen sem lesz. Ez végül is tényleg így volt, de akkor még nem tudtuk, mi is vár ránk...
Tíz-tizenöt lengyel lődözött már a pályán, leültünk mi is belőni. Másfél hete igyekszem megszokni az új távcsövet, a távmérés nagyon szokatlan az erősen széthúzott skála miatt. A legutóbbi versenyen például mindent kb. 2 méterrel elmértem, gyakorlatilag a killzone-ok alsó harmadába lődöztem. A hét első felében szinte csak a távmérést gyakoroltam. Optimális belövőidő volt, a levegő szinte nem is mozdult, szépen működött minden. A vége felé azonban elkezdett cseperegni az eső, és mire összepakoltam a puskákat, már esett is rendesen. Erősen remélem, hogy holnap nem fog esni - de ha mégis, akkor legalább előszedhetjük azt a rutint, amit az év eleje óta tartó esős versenyeken idáig felszedtünk.
Estére visszamentünk a szállóba, összekészítettünk mindent a holnapi versenyre. A szállóban egyébként volt ingyenes WiFi internet, bár csak a hallban volt elég térerő. Írtam egy rövid életjelet az ápolttársaknak a fórumra, aztán mentünk aludni.
0 komment:
Megjegyzés küldése