2011. szeptember 29., csütörtök

Prichsenstadt

A hármas úton Németországon át éppen elégszer volt alkalmunk a barna táblát látni: Romantische Prichsenstadt, majd felsóhajtani, hogy ezt is meg kellene már valamikor nézni... Az időpont éppen megfelelt most egy gyors városnézéshez, így hirtelen ötlettől vezérelve letértünk a megfelelő leágazásnál, és már a komótosan feltápászkodó nap is éppen besütött a városkapun, amikor megérkeztünk.

2011. szeptember 27., kedd

Őszül

Szezon vége van a kertben, az első talajmenti fagyok bármelyik pillanatban már várhatók.


Gyönyörű színekben pompázik most már a lombhullatók túlnyomó része, az elkövetkező pár hét valóban szivárványszíneket fog hozni...

2011. szeptember 26., hétfő

Végleg külföldre költözik

Na, hát ezt sem gondoltam volna... Mindig úgy képzeltem, hogy a magyar okmányaim leadása és a végleges külföldre településem hivatalos bejelentése majd egy jövőbeli esemény lesz, mikor már eladtuk a házat és az árát is biztonságos külföldi bankszámlára menekítettük, és attól fogva már tényleg csak turistaként látogatunk olykor haza - na majd akkor, mielőtt elkezdenénk a szokásos 1500 kilométeres utunkat a komphoz, majd szépen besétálok az okmányirodába és ünnepélyesen bejelentem, hogy végleg külföldre költöztünk. Majd akkor leadom a személyi igazolványomat és a lakcímkártyámat, az önkormányzati ügyintéző megszorítja a kezem és így szól: visszavárjuk, aztán könnyes szemmel még egyszer végigtekintek Zebegény főterén és aztán nagy levegőt véve, egymás kezét meghatottan szorongatva útnak indulunk Ágiczával.


Hát nem. Ezek az ostoba majmok olyan törvényt hoztak, miszerint ha bármiféle magyar lakcímem van, nem lehet a tulajdonomban külföldi rendszámú autó.

2011. szeptember 18., vasárnap

Két év

Napra pontosan két évvel ezelőtt érkeztünk Angliába az Európa-bajnokságra és pontosan ilyen csodálatosan enyhe, nagyrészt napsütéses idő volt akkor is, egy-egy éjszakai esővel tarkítva. András most is az EB-n van, idén is ezt a kiállításos-vásáros, nagy tömegeket vonzó hétvégét (Midland Game Fair) szemelték ki az eseményre a Weston Parkban (András fotói itt).


Én meg azon gondolkodtam, ideje lenne számvetést készítenem, de mivel épp a héten sikerült a kerttervezési weboldalamat is végre átültetni angolra, talán erre még nem érett meg az idő és vannak fontosabb dolgok is, mint a múlton elmélkedni... Mindegy, a dizájn már ismerős lesz, a tartalom szintén, a szöveges körítés meg ilyen: http://www.aggiemorogardendesign.co.uk/

Lényeg, hogy azt hiszem, sikerült beilleszkedni ide, az átköltözés és az átállás problémamentes, bár hosszabban elhúzódó volt, mint azt terveztük. Minden nap tudok örülni annak, hogy itt vagyunk: ha csak kinézek az ablakon, ha süt a nap, ha valószínűtlen, eddig csak fotón látott fényekben úszik az egész smaragdzöld Szőttesföld, ha a szívemnek kedves tájon át autózunk, ha ránézek a falvak édes kis házikóira... Zsigerből megy a balra tarts, a mérföld - km, az aprópénzt már a formájáról, tapintásról is felismerném, alapból nyelvemre jönnek az angol szófordulatok és egyre többet eszünk rántott halat - bár ecetes chips nélkül ;P, egyszóval integrálódunk.

És ha ezt az alapvetően hideg időjárást is végre képes lennék megszokni (vagy a délnyugati régiókba költöznénk végre), akkor szinte panaszom sem lenne. :P

Midlands Game Fair, Weston Park

Miután meglőttem a Europeans-t, körbejártam a vásár területén. Volt külön lövészeti szekció, légfegyverek minden mennyiségben, és plinkelő pályák, ahol a közönség kipróbálhatta a lőtudását.

2011. szeptember 17., szombat

Anglia, de nem London!

Amikor valaki meghallja, hogy Angliában élünk, az első kérdés, ami kiszakad belőle, hogy "és milyen Londonban lakni?" Ilyenkor megpróbálom nem a falat kaparni, mert valóban, a legtöbben a fővárosban és a környékén telepednek le, de az már messze nem Anglia, hanem egy világváros, illetve egy salátástál (salad bowl), ami sajnos már régen nem az az olvasztótégely (melting pot), aminek lennie kellene, és a különböző kultúrák a világ minden sarkáról úgy élnek benne, ahogyan azt a hazájukban megszokták. Van itt minden, indiai-pakisztáni negyed, Chinatown, zsidó negyed, meg amit csak el lehet képzelni. Croydonban pedig az egyik legnagyobb a magyarok száma. Ami valahol ezeknek a szivárványszínű-és kultúrájú etnikumoknak persze jó, de kétlem, hogy a tősgyökeres briteknek is ugyanannyira fenntartások nélkül tetszene, hogy a saját országuk fővárosában nem érezhetik magukat többé otthon: "Of the eight million people who currently live in Greater London, 2.7 million residents were born outside the UK, and more than 300 languages are spoken in the city." A minap olvastam John Cleese, ex- Monty Python nagyágyú véleményét a témáról, és csak egyet tudok vele érteni: ez volt az egyik legfőbb ok, mi miért nem Londonba és nem a dél-keleti végekre költöztünk. A Daily Mail cikke