Prichsenstadt

A hármas úton Németországon át éppen elégszer volt alkalmunk a barna táblát látni: Romantische Prichsenstadt, majd felsóhajtani, hogy ezt is meg kellene már valamikor nézni... Az időpont éppen megfelelt most egy gyors városnézéshez, így hirtelen ötlettől vezérelve letértünk a megfelelő leágazásnál, és már a komótosan feltápászkodó nap is éppen besütött a városkapun, amikor megérkeztünk.

Ősz van, ehhez kétség nem fér, ezek a varázslatos, mézszínű fények és a már itt-ott sárguló-vörösödő lomb jól jelzi, az idő egyre hűvösödik. A napon viszont tökéletes, testet-lelket melengető idő volt, igyekeztem is napraforgót játszani, amíg sétáltunk. Gyakorlatilag egy utcás plusz két párhuzamos mellékutcás a falu, és két nagyocska tó is található a határában. Mi az egyiket vettük szemügyre, ahol egy kacsa nagyban lakmározott a békalencsékből és kondenzcsík-szerűen látszottak a nyomai a lelegelt vízfelszínen.

A városka is a szőlőből és a borból él, szőlő mászik a falakra, nem repkény, egy-egy renitens ház előtt van csak rózsa vagy lilaakác. Ásványmúzeum is üzemel az utca végén, nem csak a fogadók meg az éttermek várják itt a vendégeket.

Olyan korán érkeztünk, hogy még pakolták ki a boltok kínálatát és seperték a porták előtt a macskaköves járdát, de már az őszi díszek sok helyen kint sorakoztak a bejárati ajtó előtt, mint minden rendes helyen... Nem először látom, és mégis minden alkalommal csak örülni tudok neki, hogy itt igen, kint lehet hagyni a dekorációt, és igen, itt az embereknek legalább eszébe jut a szezonális és ízléses díszítés...

További fotók itt: Prichsenstadt