Elég kezdetleges öntőformát használtam, egy nagy kőbe fúrtam néhány lyukat. Használt ólom akadt elég, egy kiszolgált kávésedénykében olvasztottam meg. Tartottam annyira a szállongó gőzöktől, hogy inkább kivittem a régi villanyrezsót a teraszra és a szabadban éltem ki olvasztár-allűrjeimet.
A kiöntött ólmot nem volt nehéz kivenni a furatokból, ahogy lehűlt, össze is húzódott annyira, hogy némi noszogatás árán ki tudtam húzni. Méretre vágtam őket és mehettek a puskába.
Ezeket a lyukakat még az előző tulajdonos fúrta. Ő a jelek szerint éppen könnyíteni akart a tusán, a pofadék aljából is lefaragott. Ezekbe a lyukakba helyeztem most be a nehezékeket. Úgy vágtam le őket, hogy fél mm-rel kiálltak a fából és így a válltámasz beszorítotja őket, nem kotyognak a furatokban.
0 komment:
Megjegyzés küldése