Elég kezdetleges öntőformát használtam, egy nagy kőbe fúrtam néhány lyukat. Használt ólom akadt elég, egy kiszolgált kávésedénykében olvasztottam meg. Tartottam annyira a szállongó gőzöktől, hogy inkább kivittem a régi villanyrezsót a teraszra és a szabadban éltem ki olvasztár-allűrjeimet.
![](https://lh6.googleusercontent.com/-4nF0jwggyb8/TsWJhnImCnI/AAAAAAAADR8/FZZa7Cq8QuA/061226_01.jpg)
A kiöntött ólmot nem volt nehéz kivenni a furatokból, ahogy lehűlt, össze is húzódott annyira, hogy némi noszogatás árán ki tudtam húzni. Méretre vágtam őket és mehettek a puskába.
![](https://lh3.googleusercontent.com/-LIn_Bwvt-Wo/TsWJhxR69KI/AAAAAAAADSE/GhVgpRpRVQ8/061226_02.jpg)
Ezeket a lyukakat még az előző tulajdonos fúrta. Ő a jelek szerint éppen könnyíteni akart a tusán, a pofadék aljából is lefaragott. Ezekbe a lyukakba helyeztem most be a nehezékeket. Úgy vágtam le őket, hogy fél mm-rel kiálltak a fából és így a válltámasz beszorítotja őket, nem kotyognak a furatokban.
![](https://lh4.googleusercontent.com/-GlKlMvrggs8/TsWJh7Oj0yI/AAAAAAAADSA/as4xsMb_16o/061226_03.jpg)
0 komment:
Megjegyzés küldése