Nem tudom miért, de a csokros, apró virágú árvácskák mint mellőzött, sanyarú sorsú mostohagyerekek bújnak meg a háttérben, míg a nagy fejű testvérei, a közterek és magánkertek tavaszi fő ágyásdíszei tündökölnek úton-útfélen.
Nagy kár pedig háttérbe szorítani ezeket az aprócska, tündéri színfoltokat, amiből ugyanúgy a szivárvány minden színében találhatók fajták, sőt, egy-egy fajta még önmagában is színváltó, amit én a legjobban szeretek, ez a megfoghatatlan színű barack-levendula-lila:
Igaz, hogy a kis kétéveseknek ugyanúgy csak egy fél szezonra szól a megbízatásuk, és nagy kertben a méreteik miatt bizony mennyiség kell belőlük, de le nem mondanék róluk a világért sem! A nagy ágyásban ez itt legalább húsz tő, és tavaszi sziklakerti terülők mellett festene ideálisan, de az meg nekem nincsen, 'hála' a talaj nedvességtartalmának és kötöttségének:
0 komment:
Megjegyzés küldése