Krizantémok

Nem is tudom, mit csinálnék nélkülük késő ősszel... Ha egy komoly mínuszokkal teli éjjel nem viszi le őket idejekorán -illetve sikerül egy-két réteg mezőgazdasági fátyolfóliával megóvnom őket-, akkor még ilyen későn is díszítik az egyre kopárabb kertet.

fehér krizantém
fagyos éji harmatán
felvillan a hold

Takakuva Rankó (1726-1799)

Nélkülük már csak egy-egy bogyós, a Pyracanthák és a vadszőlő fent maradó bogyói díszlenek - egészen addig, míg a madársereglet nem kezdi el szisztematikusan elfogyasztani mindent, ami csak az útjába kerül. A kapu két oldalán levő Ampelopsis bogyóiból például rendszerint semmi nem marad, mire a leveleit is lehullajtja...

krizantém szirma
fehérre pödrődik
rásütött a hold

Szugita Hiszadzso (1890-1946)

Na de vissza a krizantémokhoz: japánban a kiku-nak kultusza van ugyanúgy, mint a cseresznyevirágoknak. A császári família és japán hivatalos címervirága, a VIII. században Kínából hozták a szigetországba, a hosszú élet, a méltóság és a nemesség szimbóluma. A krizantém-fesztivál a századfordulón jött divatba és azóta minden évben a október-novemberben megrendezésre kerül - pl. itt: Kiku matsuri

fehér krizantém
még illatának is van
fénye s árnyéka

Akutagava Rjúnoszuke (1892-1927)

Természetesen a krizantémok nem kerülhették el a sorsukat, így versbe szedve haikuként is megörökíttettek. A legteljesebb összeállítás a Terebess oldalán található, innen ollóztam én is.

Nyilván, magyar környezetben a temetővirág-asszociáció már kitörölhetetlen, de jó lenne, ha a krizantémok nem csak az elmúlást jelentenék...

hulló krizantém
elenyész színes szirma
fekete földdé

Rjúszui (1691-1758)