Kajlának úgy tűnik, végleg nyoma veszett. Miután kétszer is elakadtam miatta és mindkétszer teherautó húzott ki a kátyús útról, igen szorult helyekről, úgy döntöttem, hogy két hét elteltével van jobb dolgom is, mint minden nap 20-30 km-t autókázni és rekedtre ordibálni a tüdőmet Nagymarostól Kóspallagig, életveszélyes hegyoldali, vagy dágványos isten háta mögötti utcákban megfordulni, kievickélni innen-onnan, de most már nem keresem tovább, elég volt. Kutyából van, ha itt nem volt jó neki, akkor találjon jobbat.
Egyszer a Vízműnél fogadták be néhány napra Nagymaroson, majd néhány héttel később felszállt a Szobra tartó vonatra és a végállomáson leszállva egy álló napot csavargott a városban. Akkor jó ötletnek tűnt, hogy nem a Pestre tartó oldal peronját érte el, és legalább sikerült hazahoznom...
Utána mindkét jómadárral a főúton találkoztunk szembe, ahogy az út szélén poroszkáltak teljes egyetértésben, mint a jól nevelt turisták. Máskor a kóspallagi úton tették tiszteletüket, de a hétvégi kiruccanás után a talpaikat kezelni kellett, mert annyit mászkáltak, hogy felsebezte őket az út... A csoda az volt, hogy egyáltalán megtaláltuk őket. Csinka hazajött. Ő nem.
0 komment:
Megjegyzés küldése