2009. március 16., hétfő

Macika

Csinka végleges elmacskásodását elkerülendő, András úgy döntött, kell neki egy új társ. Mi tagadás, jobban örültem volna, ha a kis lókötő egykutya marad, mert nagyon édes a sok macskával körülvéve, ahogy próbál kecsesen összegömbölyödni és mosakodni, és mindent megtesz, hogy belesimuljon ő is a falkába... Csak kétszer nagyobb, mint Tappancs, előbb-utóbb talán sikerülne is neki feltűnésmentesen asszimilálódni. :D


Úgy viszont nem, ha van még egy eb, márpedig van, Vácon járva mintegy beugrottunk érte a menhelyre... Nem tehettük meg, hogy otthagyjuk. Fél éves sincsen a kiskölyök és igencsak vézna, szó szerint zörögnek a csontjai. Korához képest is kicsi, satnya, és olyan szerencsétlenül nézett és bújt oda hozzánk, hogy muszáj volt elhozni... Viszont jó természetű, nagyon ragaszkodó és hálás kis jószág, teljesen szeretni való kölyök. Ő is a 'zárt osztályról' van, és a jellemzés megint nem csalt: arrafelé vagy nagyon ismerik az állatokat, vagy nekünk van óriási szerencsénk a választásban.

Lényeg, hogy a keresztségben a Maci nevet kapta, mert egy plüss játékfigura ugrik be róla elsőre és kb. mind a négy lába kicsúszik alóla a padlón, annyira nincsen rendes izomtónusa, de hát honnan is lenne, izmai sincsenek, csak csont és bőr. Legszívesebben ilyenkor a volt gazdáját juttatnám olyan körülmények közé, mint amilyen között ez a kis szerencsétlen lehetett eddig... De most már minden rendben lesz. Oltás, eb-társ, vacok, meleg kaja reggel-este, dögönyözés és némi macska-körítés mellett meglátjuk, mi lesz ebből a kis zilált sorsú és bundájú szőrgombócból. Doki bácsi szerint német juhász, ha elég sokat dolgozunk rajta, de ezt nem tudom elhinni...

0 komment:

Megjegyzés küldése