2009. április 16., csütörtök

Nemzetközi FT Verseny, Morsko, 0. nap

Immár második alkalommal mentünk el a morskói nemzetközi versenyre. Nagyon népszerű ez a rendezvény, Közép- és Kelet-Európa legjobb lövői vannak itt mindig.

Jól elterveztük a kora reggeli indulást, aztán inkább visszaaludtunk még egy órára. Végül hét óra felé indultunk útnak, és a menőke szerint 15 órára volt várható az érkezésünk.

Szállás kérdésében én fatalista vagyok, nem is nagyon értem ezt a lefoglalási lázat, amivel mindig szembesülök. Aki csak eldől az ágyban két verseny között, annak igazán mindegy, van-e TV a szobában és hány csatorna fogható rajta. A szomszédos Podlesicében lévő szállóban azért tegnap lefoglaltunk egy szobát, de aztán útközben felhívtuk Szpilleczkát, a lengyel szervező leányt és azt mondta, hogy valami litvánok vagy kik lemondtak egy két ágyas szobát, nem kell-e véletlenül. Így esett, hogy a verseny helyszínén, a szállóban lett végül szobánk, minden erőlködés nélkül.


Ezúttal nyílegyenesen észak felé mentünk, úttalan utakon, a magyar határt is egy sáros földúton lépük át. Ezen az útvonalon viszont nyoma sem volt a tavaly a szlovák-lengyel határ környékén látott hangulatos kis faházaknak, szocreál faluk voltak csak mindenütt. A szállóban megmutatták a szobánkat, az első emeleten volt, kilátással a bejáratra és a parkolóra, volt kis terasza is. Nem haboztunk, elfogadtuk rögtön.


A szállóban épp, hogy csak lepakoltunk és már mentünk is a belövőpályára. A magyar csapat már az étteremben pihengetett. Mesélték, hogy viharos szélben lőtték be a puskáikat, és hogy ami most fúj, az már egész enyhének mondható. A pályákat is megnézték valamennyire, jó nehezek és ami vicces, hogy teljesen külön vannak a hunter célok, a pályák viszont 40 célosak, pályánként egyetlen céllal, és holnap is ugyanezt lőjük. Állítólag azért így csináljuk, mert 200 ember így gyorsabban végez. Na, majd meglátjuk. Mondták azt is, hogy már több német keresett engem, Adam és Bogdan, akikre emlékeztek. Kerestem őket, de nem találtam.


A belövőpálya ugyanott és ugyanolyan volt, mint tavaly. Lőlapok 5 méterenként minden távra, de most már nem tudtak becsapni, csak 30 métertől felfelé lőttem rájuk, közelebb úgysem nagyon lesz cél... Hát, vitte a szél rendesen a lövedékeket, és a kollégáktól még egy érdekeset hallottunk: hogy a sebességet nem a nálunk szokásos módon mérik, hanem mindenkinek JSB Exacttal és 240 m/s a határ, esetleg 1-2-vel több még elfogadható, de felette kizárás. Ezt este megkérdeztük a szervezőktől, szerintük 16,3 J a határ. Mondom, hogy az inkább 245 lenne... Végül is abban maradtunk, hogy a 16,3 a lényeg, aztán vittük is az örömhírt a többieknek a szomszéd asztalhoz.


Addigra ott már nagyban folyt a mulatozás, egy emós kinézetű pincérfiú hordta a borokat és töményeket, mi pedig beszélgettünk, esélyeket latolgattunk, ahogy azt ilyenkor szokás (fel tud-e menni Józsi saját lábán az emeletre, stb.).


Nem maradtunk sokáig, mikor már semmi újat nem tudtam meg, csak az ivás ment, felkeltem az asztaltól azzal, hogy mi is megyünk belőni, és sorsára hagytuk a társaságot.

0 komment:

Megjegyzés küldése