Fekete-fehér

Kertileg talán szerencsésebb a fekete helyett bordót mondani, ugyanis ebből a valós kontrasztból lehet a legütősebbet kihozni. Valami miatt a feketének csúfolt összes csilivili növénykéről kiderül legkésőbb szezon végén, hogy messze nem fekete, inkább mélybordó, vagy még az sem; sima vörös lombbal állunk szemben. Két komolyabb kivételként az Ophiopogon planiscapus 'Nigrescens' és a Physocarpus 'Diabolo' hadd szerepeljen itt, bár csak utóbbira jutott elegendő téltűrés a kertben...

A fenti kép kissé kijjebb zoomolva, a következő fajokból áll a fekete-fehér ágyás a két tó közötti partszakaszon, balról jobbra haladva: Arrhenatherum bulbosum 'Variegatum', Miscanthus sinensis 'Cosmopolitan'/'Variegatus', Hosta sp. 'Variegata', Physocarpus 'Diabolo', Lysimachia 'Firecracker', Weigela 'Alexandra', Phalaris arundinacea 'Picta'. Föléjük Acer negundo 'Flamingo' magasodik, hasonló tónusban még egy Cornus sibirica 'Argenteovaiegata' somot is lehet alkalmazni. Vörösökhöz erősítésnek egy Cotinus coggygria 'Palace Purple' még nagyon jót tenne az összképnek - itt a bordó, éppen virágzó Weigela fog hasonló színt adni, még egy cserszömörce ide már nem férne el.

Egy ilyen összeültetésnek egyetlen hátulütője a téli lombszegény időszak, valamint ősszel az az axióma, hogy ami tarka lombú vegetációban, annak bizony igencsak fakó, mondhatni semmicske az őszi színe. Azonban ne ez a két-három hét határozza meg egy egész szezonnak a kiültetését!

A téli egyhangúság ellen még mindig régi, jól bevált örökzöld, a fehértarka Euonymus japonicus 'Emerald Gaiety' és a még fehérebb, de sokkal vontatottabban fejlődő, napégésre hajlamos Euonymus 'Harlequin'. Ha egynyáriakkal is bajlódnánk, akkor a jegecskevirágot (Euphorbia milii) még érdemes egy hasonló színösszeállításba belevenni, a vörösökhöz pedig egy Sedum 'Purple Emperor' is jól jön.

A kiültetés két legmasszívabb tagja:

A lizinka hajlamos ugyan augusztus felé, a nagyon erős sugárzástól visszazöldülni, de itt, a félárnyékban még kellő mennyiségű napot kap ahhoz, hogy a vörös színéért felelős antocián termelődjön benne, de már nem annyit, hogy idejekorán kifakuljon.

A hosszú ágyásban nem fehértarka alapon, hanem ezüst-bordóval próbálkoztam meg ugyanezzel a kontraszttal: vörös lombú cserszömörce, Stachys és Eupatorium 'Chocolate'. Egyik sem fakul, mindkettő jól megy egymáshoz, sőt, a minden kertben megtalálható, igénytelen sziklakerti molyhos madárhúr is jó szolgálatot tesz, ráadásul a hófehér virágözönnel rá is dupláz a kontrasztra. Ugyanezt a témát ismételve a nyuszifül helyett-mellett a Salvia argentea ugyanolyan jó választás, ám kérészéletűbb, mint a Stachys.

És kontrasztként mindez hogyan nézne ki angliai körülményekre optimalizálva? Természetesen nem téltűrőkkel és örökzöldekkel: Photinia 'Red Robin', Cordyline, Phormium 'Platt's Black', Ophiopogon, Uncinia rubra, Pennisetum setaceum 'Rubrum'  erősítené a vörös vonalat, míg a fehéret fehértarka Ilex, Hebe franciscana 'Variegata', törpebambusz (Pleioblastus), Pittosporum tenuifolium 'Irene Paterson', Ligustrum ovalifolium 'Argenteum', Helichrysum italicum.

Nem kevés lenne a különbség....