Tavaly ilyenkor még javában Belgiumban, pontosabban Brugge-ben múlattuk az időt az EB-re tartva, most meg éppen Lord Byron otthonát nézem meg közelebbről... Newstead Abbey egy hatalmas, ősrégi kolostor és templomrom újragondolásából lett főúri lakóházzá, és ez a kettősség nem csak odabent, de a hatalmas parkban is jelentkezik. Már a kapuslak is neogótikus építményével vonzza a szemet, de a birtokon beljebb, a ház felé haladva az egykori istállókat is lakóházakká alakították, amik a nagy léptékű angol tájképi kertben a tó mellett kaptak helyet, toronnyal, megadva a látványnak, ami jár. Ilyenkor elgondolkodom, mégiscsak jó lenne ilyen helyen lakni, itt akár egy-két évnél hosszabb ideig is el tudnék képzelni magunknak egy igazi otthont...
Az estate, vagyis a teljes birtok egyébként valaha sokkal nagyobb lehetett, most kb. akkorára zsugorodott, hogy éppen elfér rajta a nagy tó, a kert-rendszer, a tekintélyes méretű erdő és a régi kúria-kastély-teplom együttese.
A birtokon itt-ott elszórva irigylésre méltó szépségű, pont ideális méretű, gyönyörű, magányos lakóházak állnak az évszázados fák alatt: egyik a kertészlak lehetett, a másik a gondnoké, a harmadik a tiszttartóé és így tovább, mostani felhasználásában magánházak, amelyikből bármelyiket örömmel elfogadnám.
Az ősi kastélyhoz visszatérve, a homlokzaton már látszik, hogy ez egy hibrid épület, és valami miatt a templomot nem is újították fel, az maradt romosan, de a bejárat felől már látszik a késő gótikus, kora reneszánsz mesteri kőfaragásos díszekből, hogy odabent is valami extra látvány lesz. :D
A főkapun belépve a nagy lépcsőházból az első emeleti szobákon át visz az út, majd fel, a másodikra, útközben egy-egy melléklépcsőn át lehet jutni eldugottabb helyekre is, de a lényeg odalent, a régi kolostorszárnyban vár: egy komplett, kora gótikus átriumos kerengőudvar, kis kápolnával, odakint komplett kertecskével, szökőkúttal, kis fácskákkal, maga a tökéletesség a kőcsipkék között. A bolthajtásos legalsó szint a lovagvárakat idézi, és kialakítva már Byron korában sem nagyon lehetett, a tragikus sorsú költő túl fiatalon ment el ahhoz, hogy az ősei birtokához hozzátegye a maga fejlesztéseit is.
A házat övező park épülethez legközelebbi része természetesen formális kert, amit tágas rózsakert, egy egzotikus növényekkel beültetett, védett kertrész követ, van még kis tó is, és a legtávolabbi, legelhanyagoltabb sarokban egy japánkert, ahol már a katsurák az őszi színükben - és illatukban - pompáznak, és az évszázados japán juharok mindegyike külön-külön is egy-egy műalkotás. A kertrész erősen felújításra szorul, vagy legalábbis egy komplett növényes frissítésre, de a lépőkövek is itt-ott már alig látszanak, annyira elnyelte őket a növénytenger és a vízfolyásoknak köszönhetően a terep is elég veszélyes néhol. A veszélyre figyelmeztető táblák helyett tán valakinek itt nagyon ásót kéne a kezébe venni, mert így elég illúzióromboló a dolog. A mocsárciprusok alatt megbúvó kis fedett házikóból viszont még mindig majdnem tökéletes látvány tárul a szemlélő elé...
A japánkertben lépten-nyomon legalább tucatnyi kőlámpást lehet felfedezni, és bár javarészt méretes darabokról van szó, némelyiket látni sem lehet a köré nőtt és elvadult vegetációtól... A kertrészleten túl pedig már a kerítés és a birtok határa van, kár, hogy ezt a részt mintegy mezsgyének használják.
A kert hivatalos oldala: www.newsteadabbey.org.uk/
Fotóalbum: Newstead Abbey
0 komment:
Megjegyzés küldése