2010. szeptember 26., vasárnap

Waterperry Gardens

1932-ben Miss Beatrix Havergal megnyitotta a School of Horticulture for Ladies nevű intézményét a 8 acre nagyságú díszkertben. Így indult a Waterperry Garden világhódító útjára, hogy kertészkedés iránt elkötelezett úrhölgyeket okított szépre s' jóra... Azóta persze sok víz lefolyt a Temzén, de még mindig szerveznek kurzusokat az érdeklődőknek, de most már szexista diszkrimináció nélkül lehet jelentkezni rájuk. :-D


A kertben Anglia egyik leghosszabb és legszebb, csak évelőkből álló ágyása található, emellett egy formális kert, rózsakert, némi szabályos vízfelület, bájos hölgyek szobrai, egy folyócska, valamint a kert egyéb részein nagy, tágas, parkszerű kiültetés, és extenzív gyümölcsös jellemzi a helyet, aminek szerves része egy méretes kertészet, szobrok, valamint egy múzeum is.



Az őszi ágyások összeállításában azt hiszem, eddig ez a kert veri az összes többi, eddig látottat, mert még így, szeptember végén is hihetetlen színpompáról gondoskodnak az Asterek és a többi, most még vagy már nyíló színes évelőcsoport. A rózsakertben egy majdnem összedőlni készülő rózsafuttatótól eltekintve remekül lehet szemrevételezni azokat a fajtákat, amik most is jól mutatnak, és szezon végén is elég virág van rajtuk.


A kevésbé lazán vett ágyásokban a kertészet számára termelnek növényeket, de ez is annyira ütős így, egy tömbben, hogy lazán a kert integráns részének tekinthető. A park másik felében, a nem látogatható házhoz egészen közel van az a lazább, parkos rész, ahol a hosszú, nyújtott téglalap alakú medence végén egy balerina-szobor kecsesen pózol, ez az egyik meghatározó szépség itt, a kertben, az egyik, amiért jöttem.


Gyümölcsfákból valamilyen oknál fogva sem a spalírra nevelés, sem a sövénynek metszés sincsen már nagyon divatban, pedig remekül használhatóak mindkét dologra, itt, az alma és körtefákon legalábbis ez látszik . Egyik sor mögött lapul a bejárat a formális, elkerített kis kertecskébe, amit végre sikerült megtalálnom a zöld tömegen átvágva: az itteni, másik meghatározó szobrocska valószínűleg rézből van, legalábbis a zöld patina erre enged következtetni.


A leányka és a galambja ezt a kis édent őrzi, ami félig-meddig knot garden is, ráadásul növényanyaga ugyanolyan szokatlan: különböző színű zsályákból nyírták az egész girbegurba, egymásba fonódó mintázatot, nem a szokásos buxusból, ahogy Sudeley-ben (és minden más helyen szokás). Számomra ez a legszebb rész, vagy a méretei, vagy a nyugalma, de esetleg a pergolák miatt is, és hiába esik az eső egyre jobban, itt, ebben a kis kert-szeletkében időzöm a legtöbbet.


Levezetésként még lődörgök egy kicsit a kertészetben és a kiszolgáló melléképületekből létrehozott eladótérben, de a múzeumot már sajnos zárva találom - a kávézó meg annyira nem érdekel, hogy be is menjek, úgyhogy csöppet vizesen (tkp. rommá ázva), de élményekkel újra feltöltődve indulok is tovább, a parkoló felé.

A kert hivatalos oldala: Waterperry Gardens
Képtár: Waterperry

0 komment:

Megjegyzés küldése