Curbar

Az évenként rendesen bekövetkező téli liga keretében megrendezett Nagy Harriers-es Szívás helyett inkább kellemesebb vasárnapi tevékenységet választottunk és elmentünk kirándulni a környékre.

András már előző útjai során járt errefelé, de Curbar-t megmutatásra érdemesnek tartotta, így körbesétáltunk a kicsi faluban, aminek a legnagyobb nevezetessége a talán egykoron lóitatónak használt, szerinte 'Középkori Buszmegáll-ló'. A kapusfülkének az alján víz csillogott, amit meglepődve tapasztaltunk, ugyanis a kocsiból elhaladva nem is látni bele... Egy erecske csörgedez a domboldalról lefelé, és gyűlik itt össze, majd tovább, a félbe vágott (lesüllyesztett) malomkerekek által körített kerek itatóban gyűlik össze.

A nyugis kis falu nem turista-központ, mint egyik-másik hasonló társa, hanem a szokásos Peak-beli kistelepülés; kőkerítések, néhol áthidalókból rakva, kőházak mindenütt, bolt sehol, turisták is csak a szemben levő sziklameredélyen szoktak bolyongani, ott viszont állandó mozgás van, és nem csak a szél süvít arrafelé...

Találtunk egy nagyon magányos, loboncos, félhosszú szőrű pónit is az egyik üres telken, odacsalogattam hát a kerítéshez és megkínáltam frissen hullott almával:

Majd mentünk tovább, felfelé, a kilátás felé...

Képek: Curbar