Bucklebury

Átutazóban megálltunk ebben az aprócska faluban, és nem éppen a vásári forgatag miatt, ami a falu végén egy rét közepén álló sörsátor-sor és fél ezer ember jelenlétében nyilvánult meg, akik a sörfesztiválra jöttek egy kicsit lazítani, családostul. Azért ide is benéztünk, a felfújható, gigantikus játszóvárat sajnos csak 10 év alatt lehetett használni, úgyhogy ki is jöttünk és inkább mentünk templomot nézni.

Már a bejárat is gyanús volt, de belépve láttam ,hogy nem hiába a francia utak alatt felszedett ismeret, egy-egy épületrészlet korát kb. száz év pontossággal tudom most már belőni és igen, ez a templom is a normann időkből származik. A félköríves, egyre kiszélesedő ajtajú, kőfaragásos káva-rendszert volt már szerencsém nem egyszer látni az elmúlt időkben. Itt persze az évszázadok folyamán itt-ott hozzáragasztottak jó pár toldalékot is, és a belseje kicsit dohos és nagyon hideg volt, amit utoljára magyar templomban éreztem, ez egy kicsit levett az élményből.

A szabad levegőre újra kiérve napfürdőzhettem ismét és kimentünk a nem zajos határba malacokat nézni. Egy egész malacfarmot láttunk, az első ilyet itt, Angliában, és a disznócsemeték hada ott kergetőzött a nagy kocák termetes árnyékában. Kattintottunk még pár kedves kis házikót, majd továbbindultunk a Midlands felé.

Fotóalbum itt: Bucklebury