Ogston Reservoir

Olykor, ha szép idő van, elsétálunk a szomszédos víztározó környékére. Egy szűk, kanyargós út vezet le a dombtetőről, néhány ház tekint innen le a völgyre, és szép gondozott kertek vannak végig.

Szöveges szerda

Mákvirágunk: már csak a cserép hiányzik alóla... ;)

Tavasz van...

Legalábbis a hagymások szerint, amik jöttek elűzni a telet.

Harvington Hall újra

Megint csak egyedül voltam lőni a Harriersnél, de most - a legutóbbi alkalommal ellentétben - végre nyitva tartási időben kaptam el a Harvington Hallt. Nevetségesen közel van a klubhoz, ahogy kiérek az útra, a következő sarkon már be is kell fordulni, egy girbe-gurba kis földút és a végén már ott is van.

Tavaszi nagytakarítás

A tél nyomait eltüntetendő, nagytakarítást tartottam a kertben. Fél év alatt az őszi, hasonló akció dacára is tekintélyes mennyiségű elszáradt kóró, letarolt lomb és fűféle maradt, ami mostanra már mindennek nevezhető, de dekoratívnak aligha... :P

A gyomok is elképesztő tempóban nőnek, és mivel egy ekkora kertnél az ember nem mérlegel, hogy mi az organikus megoldás, különben beleőrül a fenntartási munkálatokba, hanem fogja magát és az akut helyeket végigspricceli gyomirtóval töltött flaskával. Bármilyen, glifozát tartalmú lötty megfelel erre a célra, valamint flakonnak egy alblakmosó spriccflaska is bőven megteszi, igen precízen lehet vele célba találni, ami egy sűrűbb ültetésnél nem hátrány.

Amíg az ágyást kezeltem le, azon gondolkodtam, vajon megéri-e annak a pár frissen kikelt évelőnek az életén átgázolni, amit véletlenül elér a permet - vagy szívni, mint a torkosborz a mechanikus (gyökér-beszakadás esetén tehát abszolúte felesleges) gyomlálással. Rá kellett jönnöm az idők folyamán, hogy ennyire azért nem érek rá, sem idegileg, sem konkrétan erre a sziszifuszi munkára, ha van hatékony alternatíva.

Azóta, mióta vegyszerrel gyomlálok, ez a munka is a töredéke azokon a helyeken, ahol már egyszer bevetésre került a spriccflaska, de még mindig újabb és újabb gyomgenerációk kelnek ki a meleg előrehaladtával, tehát nyárig ez állandó, nem elhanyagolható programpont az évelőágyás fenntartásában.

Daniels Mill, Eardington

Kicsit nehézkes volt az utam, mert Ágicza hazavitte a menőkét a Clióval együtt, csak a Google térképek néhány kinyomtatott oldalával a kezemben manővereztem el edzésre a Millride klubba, majd Chelmarshba, a régi szállásunkra egy éjszaka erejéig. Holnap még le kell keverednem Kidderminsteren túl a Harriershez, és onnan haza, de az már a pályán nem lesz akkora gond. Félúton Bridgnorth és Chelmarsh között figyeltem fel a Daniels Millre. Ebben csak az a vicces, hogy fél évig itt laktunk a szomszédban és mindig úgy voltunk vele, hogy majd egyszer megnézzük. E mentalitás szélsőséges példája a zebegényi templom, amit szintén nem sikerült még megnéznünk a nagy ráérés miatt.

Alternatív gyümölcsöskert

Már nagyon régóta érlelődik ez az inkább csak kóstolónak szánt poszt azokról a különleges gyümölcsféleségekről, amik egész idáig csak mások kertjében érlelődtek, lévén enyhébb klimatikus viszonyokkal, melegebb átlaghőmérséklettel megáldva, mint a zord hegyek által körbevett, völgyi mély...

Ahol a szőlő és a barack biztonsággal megterem, ahol a diót a késői fagyok nem károsítják, a jó fagylefolyású dimbek-dombok déli, napos oldalaiban, városban, a védett, déli házfalak előtt csodákat lehet látni. A kopasz kivi (Actinidia chinensis) természetesen a legzordabb fagyzugokat is ugyanolyan jól bírná, mint az egres - mégsem termesztik nagy tételben. A káki egyes fajtái, a pawpaw és a nagy gyümölcsű, szőrös kivi Mo. területének kb. 50%-án* sikerrel termeszthető - lenne, ha többen tudnák, milyen hőigényük van, és hogy a már ismerős gyümölcsök mellett igenis érdemes velük is behatóbban ismerkedni.