Már nagyon régóta érlelődik ez az inkább csak kóstolónak szánt poszt azokról a különleges gyümölcsféleségekről, amik egész idáig csak mások kertjében érlelődtek, lévén enyhébb klimatikus viszonyokkal, melegebb átlaghőmérséklettel megáldva, mint a zord hegyek által körbevett, völgyi mély...
Ahol a szőlő és a barack biztonsággal megterem, ahol a diót a késői fagyok nem károsítják, a jó fagylefolyású dimbek-dombok déli, napos oldalaiban, városban, a védett, déli házfalak előtt csodákat lehet látni. A kopasz kivi (Actinidia chinensis) természetesen a legzordabb fagyzugokat is ugyanolyan jól bírná, mint az egres - mégsem termesztik nagy tételben. A káki egyes fajtái, a pawpaw és a nagy gyümölcsű, szőrös kivi Mo. területének kb. 50%-án* sikerrel termeszthető - lenne, ha többen tudnák, milyen hőigényük van, és hogy a már ismerős gyümölcsök mellett igenis érdemes velük is behatóbban ismerkedni.
Amit eddig szinte kizárólag csak a boltok gyümölcsös standjain, Földközi-tengeri országokból származó eredettel láttunk, betonkemény állagúan és ehetetlenül húzós-csersavas ízzel, a narancs vagy sárga, viaszos-fényes héjú, lapított-tojásdad termésű kákiszilva, (sharon, hurma, datolyaszilva), azaz a (Diospyros kaki) a kedvezőbb hazai körülmények között (-20 C°-ig) szintén termeszthető. Az aprócska különbség mindössze az ízben keresendő: a házi termesztésű gyümölcs íze a méz, az őszi-, a kajszibarack és némi egzotikus fűszer keveréke, ami meghámozva elolvad az ember szájában... Ha némi almával 2-3 napra összezárunk néhány darabot, a türelmetlenebbek utóérlelhetik a gyümölcsöt. Ismertebb fajtáit fiatal oltványként (D. lotus alanyon) már néhány faiskola forgalmazza, ezek a következők: Vaniglia, Sharon, Cioccolatino, Costata és Tipo, valamint az alant látható Rojo Brillante. Ebből a listából a Costata a leghidegtűrőbb, a Cioccolatino pedig a legkevésbé. Kísérleteznek még a Rosseyanka és a Nikita's Gift nevű fajtákkal is, amik eddig kimagasló hidegtűrést mutattak.
Míg a káki egészen jól bírja az átlagos teleket (-20C°-ig), a füge, a kivi és a gránátalma esetében már létszükséglet a -17C°-nál magasabb abszolút téli minimum, ugyanis ez alatt nem csak a hajtásrügyek károsodnak, de maga a növény is tövig fagy - majd újból kihajt, de ez a gyümölcs szempontjából akkor is egy elvesztegetett év. Megfelelő téli takarással, 40 cm mulccsal és kartondobozzal takarva az éves, még hajlítható vesszőket némileg ki lehet tolni a kritikus hideghatárt mind a fügénél, mind a gránátalmánál, ellenben a (szőrös) kivinél csak az első évben, az ideális esetben kb. 6 láb magas törzs kinevelésekor tudjuk megvédeni a kemény mínuszoktól. A kivi ráadásul kétnemű, egy porzós és egy (vagy több) termős egyed is kell a sikeres gyümölcsneveléshez. Hazánkban leggyakrabban a Hayward (F)-Tomuri (M) párost forgalmazzák, a két nemet leginkább virágzáskor lehet megkülönböztetni egymástól.
Ha azt mondják, Magyarország nem egy banánerlelő klímájú nagyhatalom, sajnos még az üvegházakban próbálkozók gyarapodó száma mellett is igazat kell adnunk az ezt állítóknak. Azonban az indián-, indianai- vagy pau-banánt, a pawpaw-t (Asimina triloba) nem kell így kényeztetni: nem egy nyurga, trópusi, lágyszárú fajról van szó, hanem egy fáról, ami kis túlzással banán formájú és állagú gyümölcsöt termel igen nagy bőségben. A fa téltűrése a kákinál is jóval kedvezőbb, lombja miatt díszfaként is megállja a helyét. Kuriózumként, kísérletező kedvűeknek ajánlott a jujuba (Ziziphus jujuba), a kamcsatkai mézbogyó (Lonicera caerulea var. kamtschatica), valamint a hozzá némileg hasonló kinézetű, ám kissé morbid nevű és kocsonyás belsejű dead man's fingers (Decaisnea fargesii). Télállóságukkal valószínűleg több teret adnának a kísérletezésre, mint a fentebb említett, részlegesen fagytűrő fajok bármelyike.
* Update: a 2012. februári hidegek miatt ezt a számot érdemesebb lenne úgy 30-40%-ra levinni, feltéve, hogy a klíma egyre szélsőségesebbé válásával is számolva nem szeretnénk egy ehhez hasonló tél után tőről újra indítani a fent említett növényeinket ott, ahol évről évre igencsak rezeg a télállósági léc.
Tehát: Somogyban, Zalában és a Balaton-felvidék déli lejtőin valamint a főváros belső kerületeiben problémamentesen tartott, korlátozottan téltűrő növényeket NE ültessük fagyzugba, sík vidékre és az időjárási elemeknek kitett préri-típusú helyekre és oda se, ahol az indikátor-növények tövig fagynak. Ugyanis utóbbi helyeken évről évre kifagyhat a fent említettek túlnyomó része, és csak a gyümölcs ígéretéért ebbe az igencsak költséges beruházásba ne vágjunk bele - vagy pedig bízzunk a jó szerencsében és az időjárás-felelős jóindulatában.
0 komment:
Megjegyzés küldése