Baslow-ban kezdtük, ami egy mi szemünkkel nézve elég forgalmas település a Peak-et átszelő fő közlekedési útvonalon, de van egy-két bájos részlete, mint pl. a folyópart, és az azt övező néhány házikó...
2011. május 24., kedd
Ashford in the Water
A hozzánk közelebb levő, még szelídebb White Peak-be néha bemerészkedünk egy-egy nap erejéig, és mindig valami érdekeset sikerül kifognunk, hiszen nem csak a hegyes-völgyes, zöld szőttes, birkapettyes táj, de a kis falucskák is soha nem szűnő élményekkel szolgálnak.
Baslow-ban kezdtük, ami egy mi szemünkkel nézve elég forgalmas település a Peak-et átszelő fő közlekedési útvonalon, de van egy-két bájos részlete, mint pl. a folyópart, és az azt övező néhány házikó...
Baslow-ban kezdtük, ami egy mi szemünkkel nézve elég forgalmas település a Peak-et átszelő fő közlekedési útvonalon, de van egy-két bájos részlete, mint pl. a folyópart, és az azt övező néhány házikó...
2011. május 23., hétfő
Növényajánló
Cedrus deodara 'Aurea'
Fotó innen: Havlis
Az arany cédrus és ennek különféle variációi a kert olyan attrakciója, amitől a tűlevelűeket csak valamenniyre is kedvelő ember nem szívesen fosztja meg magát. A fajta USDA Z7a télállóságú, tehát fagyzugokban igencsak rezeg a léc, mert csúcsrügyei legalábbis sérülnek/elfagynak egy-egy -20C°-os hidegbetörésnél. Ezekre a helyekre nemesítették ki a himalájai cédrus legtéltűrőbb változatait, a Paktia-csoportot (USDA Z6). Ezen belül habitusra a 'Paktia' tud hasonlót, a kisebb növésűekből pedig a már csoporton kívüli 'Golden Horizon', ami nem nő 3 m-nél nagyobbra, így kiskertekben is ideálisan tartható.
Az alapfaj a Himalájában őshonos, 1000-3,500 m tengerszint feletti magasságból származó, 4-5 méterre növő örökzöld tűlevelű fenyőféle, fiatalon keskeny kúp alakú, felnőtt korban kiszélesedő, jellegzetes koronájú. Ágai vízszintesen helyezkednek el, bókoló hatásúak. A merev tűlevelek ~5 cm hosszúak és sűrűn, 20-30-as csomókban helyezkednek el. A kérge sötétbarna, közel fekete, a fiatal fáknál sima, majd idővel egyre mélyebben barázdált. Ebből elég sok fajtát szelektáltak, többek között a "Karl Fuchs"-ot, amely gyorsan növekvő, ezüstös, kékesszürke lombú az egyik legtéltűrőbb fajta, az "Aurea"-t, amely kisebb, és kihajtáskor aranysárga lombozata nyárra élénk zöldre vált. A "Pendula" ágai mélyen bókolók, a vezérág állandó megtámasztást igényel, bár karózva sem nő magasabbra, mint 3 m. A 'Shalimar' és a 'Feelin' Blue' kék - zöld lombú, mindkettő rendkívül szívós fajta, szintén a csüngő habitusúak közé tartoznak.
Himalájai cédrus az első két évtizedben viszonylag gyorsan növekszik, az alapfaj a 8-9 métert is elérheti. Hosszú életű, szárazságtűrő faj, fája értékes árucikk. A fagyérzékenységétől eltekintve problémamentesen nevelhető a legtöbb vidéken, talajra kevéssé érzékeny, helykereséskor arra viszont figyeljünk, hogy a teljes napsütést megkívánja.
2011. május 22., vasárnap
Miért szeretem?
A tarka lombot jelen esetben, ami lehet fehér- sárgatarka, de vörös-bordó-téglaszín is. Homogén, csak egyféle lombszínt tartalmazó kertrészletekből a sárga és a fehér nagyon is megáll a lábán, a vörös viszont rettentően nyomasztó, így pár koncepcionális, kiállításra szánt műtárgy-szintű, installáció-szerű kerttől eltekintve szerencsére nincsenek jelen a kerti mindennapjainkban.
A mostani fotó egy szkennelt darab, a Csodakert magazinban még évekkel ezelőtt megjelent cikkben, hogy miről szólt, arra már nem emlékszem, de ez a kép olyannyira megfogott a kanárisárga vs sötétzöld lomb-kontraszttal, hogy nem átallottam növényről növénye kielemezni, és minél jobban elmélyedni abban, hogy miért is tetszik annak dacára, hogy a sárgával, mint olyannal akkoriban szabályosan ki lehetett volna kergetni a világból...
Két dologra jutottam: először is, a homogén sárga nagyon mutatós - megfelelően telt, beállt, idősebb fák által alkotott környezetben, mert feldobja és lazítja annak sötét, masszív tömegét. Másodsorban viszont ez a kiültetés leginkább a lombos időszakban játszik, bár, ahogy a bal szélen beköszönő örökzöld is mutatja, vannak már nagyon mutatós örökzöld, sárgatarka változatok mind lomblevelűből, mind tűlevelűből és persze a tuja-ciprus-pikkelylevelűek köréből is, amik a lombszegény hat hónapon szépen átsegítik a sárga-tarkára hangolt kertet.
A mostani fotó egy szkennelt darab, a Csodakert magazinban még évekkel ezelőtt megjelent cikkben, hogy miről szólt, arra már nem emlékszem, de ez a kép olyannyira megfogott a kanárisárga vs sötétzöld lomb-kontraszttal, hogy nem átallottam növényről növénye kielemezni, és minél jobban elmélyedni abban, hogy miért is tetszik annak dacára, hogy a sárgával, mint olyannal akkoriban szabályosan ki lehetett volna kergetni a világból...
Két dologra jutottam: először is, a homogén sárga nagyon mutatós - megfelelően telt, beállt, idősebb fák által alkotott környezetben, mert feldobja és lazítja annak sötét, masszív tömegét. Másodsorban viszont ez a kiültetés leginkább a lombos időszakban játszik, bár, ahogy a bal szélen beköszönő örökzöld is mutatja, vannak már nagyon mutatós örökzöld, sárgatarka változatok mind lomblevelűből, mind tűlevelűből és persze a tuja-ciprus-pikkelylevelűek köréből is, amik a lombszegény hat hónapon szépen átsegítik a sárga-tarkára hangolt kertet.
2011. május 21., szombat
Stanton in Peak - Open Gardens
Már télen ízelítőt kaptunk ebből a falucskából az egyik, Peak-et bejáró utunk folyamán, úgyhogy most ismételten meglátogattuk, ez alkalommal a hétvégi nyitott kertek miatt. Nem egyedi, de annál inkább szívmelengető gesztus a helyi lakosok részéről, amikor településükön egy-egy alkalommal egyszerre nyitják meg kapuikat a kertet szerető népek előtt. Itt gyakorlatilag az egész falu nyitva állt, a hegyoldalba kapaszkodó településen 25(!) helyre lehetett bemenni, a többi helyre meg, az alacsony kőkerítéseknek köszönhetően, bekukucskálni. :D
A magyar kertépítőknek különösen tudnám ajánlani a helyet, mint élő illusztrációt, hogy két négyzetméteren is csodát lehet tenni, valamint hogy nincs lehetetlen fekvésű kert, csak növényismeret, némi merészség és kreativitás kell hozzá...
A többiről pedig majd nyomtatásban lehet olvasni. :D
A magyar kertépítőknek különösen tudnám ajánlani a helyet, mint élő illusztrációt, hogy két négyzetméteren is csodát lehet tenni, valamint hogy nincs lehetetlen fekvésű kert, csak növényismeret, némi merészség és kreativitás kell hozzá...
A többiről pedig majd nyomtatásban lehet olvasni. :D
2011. május 14., szombat
Alfretoni virágfesztivál
Alfretonban, a szomszéd kisvárosban ezen a hétvégén tartották az évi rendes virágfesztivált a főutca forgatagától távol eső, csendes, aprócska utcácskából nyíló, parkkal övezett ódon templomban. Már a bejáratnál feltűnt, hogy ez nem az a klasszikus-növénynézegetős esemény lesz, amire a nevéből számítani lehetett.
A temetőkertben felállított sátrak egyikében plüssállatok várakoznak, körülötte fél tucat gyerek önfeledten nevetgél, és a templomtornyot alpinisták pányvázták ki egy dupla hegymászókötéllel, nehogy eldőljön...
A temetőkertben felállított sátrak egyikében plüssállatok várakoznak, körülötte fél tucat gyerek önfeledten nevetgél, és a templomtornyot alpinisták pányvázták ki egy dupla hegymászókötéllel, nehogy eldőljön...
Búcsú a kerttől
Valahol odafent nagyon könnyűvé teszik számomra az elválást a régi háztól-kerttől...
2011. május 1., vasárnap
NEFTA Classic, Emley Moor, 2. nap
Most reggel kezdtünk a sziluettel és a második körben jött az FT. Nekem megint 29 pont lett és ezúttal 5 kost lőttem egyvégtében. Ági csak eggyel lőtt jobbat, mint tegnap, de az öt kost ő is meglőtte, kontrasztos párként a kacsa mellé.
Aztán jött az FT, mindenki a tegnapi párjával lőtt, de teljesen más pályán. Most a völgy bal oldalán lőttünk át, majd a domboldalról lefelé az állókat, aztán a tegnapi célok helyéről a tegnapi lőállások irányába, végül egy meredek domboldalon felfelé két térdelőt. Sokkal jobban indítottam, azért már volt némi rutinom ezzel a széllel, de aztán csak bejött megint pár hiba, ugyanúgy 31 lett a vége, mint tegnap, de legalább egyenletes teljesítményt nyújtottam. Utána kérdezte Ági, hogy hová céloztam a magasabbik térdelőnél. Felidéztem magamban a szelet és az ujjaim hegyével tartott puskám előtt ingadozó cél képét, és azt feleltem: megpróbáltam a platnin belül tartani... Ági ma már nem idegeskedett semmin, és így sokkal jobban is ment neki, 29 pontot lőtt, csak kettővel maradt le mögöttem.
Aztán jött az FT, mindenki a tegnapi párjával lőtt, de teljesen más pályán. Most a völgy bal oldalán lőttünk át, majd a domboldalról lefelé az állókat, aztán a tegnapi célok helyéről a tegnapi lőállások irányába, végül egy meredek domboldalon felfelé két térdelőt. Sokkal jobban indítottam, azért már volt némi rutinom ezzel a széllel, de aztán csak bejött megint pár hiba, ugyanúgy 31 lett a vége, mint tegnap, de legalább egyenletes teljesítményt nyújtottam. Utána kérdezte Ági, hogy hová céloztam a magasabbik térdelőnél. Felidéztem magamban a szelet és az ujjaim hegyével tartott puskám előtt ingadozó cél képét, és azt feleltem: megpróbáltam a platnin belül tartani... Ági ma már nem idegeskedett semmin, és így sokkal jobban is ment neki, 29 pontot lőtt, csak kettővel maradt le mögöttem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)