A május 5-7-i, előretolt fagyosszentek három napja levitt minden, addig éledő, már bimbós és erőteljesen hajtó növényt, ami csak egy fikarcnyit is kényesebb volt, és azt is, ami egyáltalán nem. A vadszőlőtől a platán új hajtásaiig mindent tarolt a mínusz jó pár fokos fagy, amit csak ért - így idén nem láttam a levendulaszín, émelyítően édes-szépséges lilaakác-felhőt, amit a kerti pergolára naiv lélekkel anno megálmodtam, és nem elég, hogy az átlag két héttel lemaradt kert végre elkezdett kizöldülni, még ezt a látványt is sajnálta tőlem időjárás-felelős...
Egy évszázad óta még ilyet az öregek sem értek meg, emberemlékezet óta nem volt ilyen szélsőséges szezonkezdet. Legalább megkönnyíti a helyzetemet és már nem fájó szívvel és hátra sem tekintve hagytam ott a kertet: remélem, jó kezekben lesz. Őszig lesz, aki folyamatosan felvigyázza és gyönyörködik - és persze dolgozik - is benne.
Namost Szőttesföldre hazaérve ehhez képest így fest a dolog: igaz, még itt is volt némi talajmenti fagy, ami errefelé is a hűdedurva kategória, de az nem tett jelentős kárt semmiben. Fél óránként változik az idő a százágra napsütés és a zuhogó eső között, van max 16-18 C°, tehát tipikus nyárelő.
Nyílnak a rhododendronok már egy hónapja, és itt ezzel párhuzamosan már a rózsák is lassacskán virágoznak, de az ezer bimbó kifeslésére még egy hetet biztosan várni kell még. Hatalmasra nőttek tavaly nyár vége óta: hogy nem fagynak el, gyönyörű bokorrá fejlődött mindegyik, még a legkényesebbek is, amiket otthon a szigorú telek szinte sosem engedtek teljességükben kibontakozni.
A vadjácintok még mindig nyílnak a kertben, és szinte hihetetlen, milyen hosszan kitartanak a virágok, ha a hőség meg a fagy nem tesz bennük kárt, így egybemosódik a tavaszi és a nyári virágzók ideje. A legabszurdabb példa, hogy a tulipánok másfél hónapig(!!!) bírták, ráadásul mindezt cserépben, tömvetelt narancs-sárgásak...
0 komment:
Megjegyzés küldése