Miért szeretem?

A tarka lombot jelen esetben, ami lehet fehér- sárgatarka, de vörös-bordó-téglaszín is. Homogén, csak egyféle lombszínt tartalmazó kertrészletekből a sárga és a fehér nagyon is megáll a lábán, a vörös viszont rettentően nyomasztó, így pár koncepcionális, kiállításra szánt műtárgy-szintű, installáció-szerű kerttől eltekintve szerencsére nincsenek jelen a kerti mindennapjainkban.

A mostani fotó egy szkennelt darab, a Csodakert magazinban még évekkel ezelőtt megjelent cikkben, hogy miről szólt, arra már nem emlékszem, de ez a kép olyannyira megfogott a kanárisárga vs sötétzöld lomb-kontraszttal, hogy nem átallottam növényről növénye kielemezni, és minél jobban elmélyedni abban, hogy miért is tetszik annak dacára, hogy a sárgával, mint olyannal akkoriban szabályosan ki lehetett volna kergetni a világból...

Két dologra jutottam: először is, a homogén sárga nagyon mutatós - megfelelően telt, beállt, idősebb fák által alkotott környezetben, mert feldobja és lazítja annak sötét, masszív tömegét. Másodsorban viszont ez a kiültetés leginkább a lombos időszakban játszik, bár, ahogy a bal szélen beköszönő örökzöld is mutatja, vannak már nagyon mutatós örökzöld, sárgatarka változatok mind lomblevelűből, mind tűlevelűből és persze a tuja-ciprus-pikkelylevelűek köréből is, amik a lombszegény hat hónapon szépen átsegítik a sárga-tarkára hangolt kertet.