A legszebb férfikorba lép

Úgy múlt az idő az utóbbi években, észre sem vettem és már túl vagyok életem felén. Ha ugyan nem léptem túl azon már évekkel ezelőtt, de ez majd csak a végén derül ki. Mindenesetre, Ágicza hosszas kutatás után talált nekem egy olyan tortát, ami emberi fogyasztásra alkalmas. Az angolok összes kajája alig fűszerezett, bezzeg az édességektől összeragad az ember szája, mert abból aztán nem sajnálnak semmit. Ez a torta egészen ehető volt, és 40 db gyertya volt rajta.

Két párna, Szürkékkel

A macskák a nappaliban újfent a szinkronalvást gyakorolják... Néha már nagyon profinak látszanak! :D

Tele a tökük...

...Illetve a településük, de erről majd később.

Vasárnap délre utaztunk le a téli liga versenysorozatának következő állomására, a sywell-i lőtérre, ami arról is nevezetes, hogy nem sokszor lövünk hivatalos lőtéren, mert a csúzlijaink itt, Angliában a játékpuskákkal azonos elbírálás alá esnek, így szabadon lehet erdőn-mezőn versenyezni velük. És az angolok inkább bevonulnak egy erdőnek alig nevezhető méretű facsoport közé, ha versenyről van szó, mint hogy nyílt terepen kelljen puttyogniuk. A Sywellben ilyen viszont nem található, helyette vannak golyófogó dombok meg nyílt mező, és a szél még a legedzettebbeket is alaposan megtréfálja, annyira kiszámíthatatlanul kavarog. Így az esélytelenek nyugalmával lőttem és a második helyen végeztem, nem kis szerencsémre...

Palántaszezon V.

Idényzáró képes beszámoló következik az Első Angliai Palántaszezon tapasztalatairól, eredményeiről - és a nótórius paradicsomok végnapjairól... :P

Az Euonymus 'Harlequin' mellett már lassan elnyílik a Nerine 'Alba', de távolról a fehér kecskerágó még mindig olyan, mintha a hófehér lomb egy masszív virágtömeg lenne...

Lapozó

Néha sajnálom, hogy a nyomtatott sajtó kora véget ért. Ez a virtuális világ két évtized alatt nem csak hogy az emberek alapvető szokásait formálta át, de ezen keresztül úgy átrendezte az írott médiát is, hogy azóta sem tudnak a kiadók a sokktól magukhoz térni, és évről évre egyre kevesebben teregetik ki maguk elé reggeli közben-után a Times lepedőnyi példányát...

Pedig én szerettem a nyomdai ólom szagát, a zizegő susogását a lapozott papírnak, és amíg lehet, ellenállok a Kindle-nek is, hiába egy egész könyvtárat helyettesít, mert mi van akkor, ha beüt az apokalipszis és nem lesz többé miről feltölteni? Akkor maradnak a régi jó könyvek, amennyiben nem emészti el őket az elmúlás...

Ja, és hogy miről jutott mindez eszembe: igényes kerti lapozó, ami nem csak iPad-re jó, de nyomtatott verzióban is létezik oldschool papírmániásoknak: Leaf Magazine

Maci, szürkével

Ismétlődő csendélet a nappaliban, ilyenkor mondom mindig, hogy ne ébresszük fel az alvó oroszlánt...

Őszbe csavarodott...

November közepe van, és most már tényleg tempósan potyognak a levelek - itt, északon legalábbis már érződik, hogy készülődik a tél. Taknyos-nedves őszi ködök kaparásznak, de ezt a páradús, alattomos hideget megszokni nem lehet, és létfontosságú rétegesen öltözni ellene, mert könnyedén kihűl itt az ember fél óra alatt, ha nem vigyáz. Nappal néha égetni kell a villanyt is, mert alkonyati derengés van csak odakint, bár a sarkkörtől azért ennél mintha egy kicsikét messzebb lennénk...