A legszebb férfikorba lép

Úgy múlt az idő az utóbbi években, észre sem vettem és már túl vagyok életem felén. Ha ugyan nem léptem túl azon már évekkel ezelőtt, de ez majd csak a végén derül ki. Mindenesetre, Ágicza hosszas kutatás után talált nekem egy olyan tortát, ami emberi fogyasztásra alkalmas. Az angolok összes kajája alig fűszerezett, bezzeg az édességektől összeragad az ember szája, mert abból aztán nem sajnálnak semmit. Ez a torta egészen ehető volt, és 40 db gyertya volt rajta.

Nem szokásunk nagy ajándékozásokat rendezni, Ágicza a nappalit díszítette fel a kedvemért színes léggömbökkel. Eltöprengtem azon, nem lehetne-e ügyesen kilődözni őket, hiszen az lenne az igazi szórakozás, de mi lesz a házzal? Talán, ha ólom lövedék helyett a csőtisztító filcdarabkákkal lőnék?

Na mindegy, egyelőre meghagytam őket. A mestergerenda aljára felaggatott kis ónkancsók helyén vannak amúgy, de csodálatos módon a lámpákra is jutott belőlük. A vicc csak az, hogy elsőre észre sem vettem őket. Fáradtan hazaértem a verseny után, leültem a számítógép elé, és csak egy óra múlva tűnt fel, hogy valami más lett a szobában. Az már kiderült, hogy igen könnyen megszokom a változásokat. Na, de hogy észre se vegyem...