Lehet egy koival kevesebb?

Úgy döntöttünk, hogy igen, ugyanis a kis tavat ez az egy is rettegésben tartotta. A növények megcsócsálva, szétcincálva, az iszap feltúrva, a víz zavaros, pedig mindent ugyanúgy raktam össze, mint a nagy tónál, az egyetlen különbség ez a 14 karát színű dúvad, amit sem lelőni, sem szigonyozni, sem merítőhálózni, sem kipecázni nem lehetett. Most viszont elfogyott a türelmem, így mennie kell. Hiába mondtam én anno a tavas szakboltban, hogy csak koit ne adjanak, egy mégis becsúszott a kicsik közé...

30 fokban eresztettük le a tavat, és egy enyhe napszúrással megúsztam az egészet és estére meglett a hal is, egy tócsagaz-erdő legmélyén elbújva. Éjfélre már a felét fel is töltöttük újra, hogy legalább a növények nagy kárát ne lássák a vízmegvonásnak. Szívesen csináltam volna a zsákmányból halászlét, de halat pucoljon, aki ért hozzá, állóvízi halat egyébként is egyen, aki szereti.

Csinka

Bementünk Vácra, a menhelyre, kutyát nézni. Aki még nem járt ilyen helyen, annak legalább egyszer javaslom, mert utána az életben többet nem akarna majd tenyésztőtől drága pénzen pedigrés ebet venni, ha ezeken a szerencsétleneken is lehet segíteni...

Ybbs

Plusz célpontként - mert sosem elég alapon, meg ha már itt vagyunk, ne hagyjuk ki ezt a közeli Dunakanyart sem, gondoltam én a térképre, majd az úton magasodó, látványosságot jelző barna táblára bökve. Majd jól pofára is estem, mert a kanyar az korrektül megvan, a kartográfusok nem tévedtek, csak éppen egy deka hegy, de még egy árva domb sem magasodik itt, és a folyó mintha csak heccből tenne itt egy huszáros kanyart...

Enns

Már jócskán delet kongattak, amikor éhesen és kifáradva Enns-be értünk. A nyár itt tombolt ezerrel, nem úgy, mint a Tóvidéken, és a magas hegyek és a hűsítő tavak hiánya miatt még én is szenvedtem a hőségtől. Megpróbálkoztunk először egy nagyobb adag fagylalttal, amivel a város árnyékban levő utcáit sikerült is hellyel-közzel végigjárni, de a főtér egy az egyben kifogott rajtunk a hatalmas tornyával.

A tekintélyes méretű, az utolsó cm2-ig díszburkolt placcon egyetlen árnyat adó fát sem ültettek, mert hogy klasszikus városmag, meg az autentikus utcakép, meg persze a piactér, meg minden.

Steyr

Ha már ilyen professzionális csúzlikat neveztek el róla, kötelességünknek éreztük ellátogatni a névadó városba és ennél jobb ötletünk nem is lehetett volna! :D Középkori városmag, két folyó, erődítmény, ami csak kell, megtalálható itt. Igaz, megpróbáltunk a jól körvonalazható belvároshoz a lehető legközelebb megállni, így nem kellett a köré épült modern részek miatt sopánkodni sem. Azt hiszem, ha választani lehetne, egy ilyesmi város a több száz éves, gyönyörűen konzervált épületeivel és hangulatával éppen megfelelne hosszabb távon is. :P

Először a katedrálist vettük szemügyre a nagyon helyes kis udvarával, ahol a fedett lépcső valami egészen régi, meghatározhatatlan korú emlékeket ébreszt, és az egyik kedvenc építészeti megoldásom amúgy is. Ráadásul legalább száz éves, éppen virágzó hársfák borították illatfelhőbe a templom környékét, tökéletes ódon hangulata van a helynek.

Seewalchen és Attersee

Korán reggel indultunk és a lassan kibontakozó, opálos napsütés már Seewalchenben, a tóparton ért minket.

A városra nem is áldoztunk időt, inkább a vízparton sétálgattunk és mindenféle kacsákat próbáltunk magunkhoz édesgetni, míg mások a köreiket úszták a tóban, én meg próbáltam nem vacogva gondolni arra, milyen irgalmatlan hideg is lehet ilyenkor ez a víz - a színéből ítélve legalábbis tíz fok környékére saccoltam így, nyáron is.

St. Gilgen

Visszafelé a szállásunkra tartva még beugrottunk ebbe a faluba is, a Wolfgangsee észak-nyugati csücskében. A falu semmi olyan extrát nem kínál, mint az előző párja, 'csak' egy szépen rendben tartott üdülőfalu a szokott osztrák pedantéria minden árulkodó jelével.