Körbemutattak a három kifutón, aminek a kínálatából lehetett választani, hogy nézegessünk kedvünkre, válasszunk közülük, ők kihozzák pórázon és közelebbi ismeretséget köthetünk a szerencsés-ebbel. Nézegettünk mi bőszen, de pontosan olyan kuttyot nem láttunk, ami igazán tetszett volna, vagy legalább nyomokban azt éreztük volna, hogy a Kajla mellé kívánkozna. Kérdeztük is, a fülsiketítő lárma és ugatás miatt szinte már kiabálva, hogy ez-e az összes kínálat, vannak-e még esetleg rejtett tartalékaik...
Láthatták rajtunk az elszántságot, hogy mi innen eb nélkül nem fogunk távozni, így hátravezettek minket az elkülönített, egyszemélyes kennelsorra, ahol a kis kölyköket tartják a mamákkal, a frissen érkezett jószágokat és a betegeket. Itt láttunk egy őzikeszemű és színű, csúnyán taknyos kis kuttyot, amit azon nyomban hazavittem volna, ha nem gondolok arra, az a nagyon Kalja jószág mit kaphat el tőle. Szívszakadva hagytam ott, és nézegettük tovább a többieket.
András már lecövekelt egy kis fekete-rőt színű kopóféle ketrece előtt, amit az út mellől szedtek össze két héttel ezelőtt. Kedves kis pofája van, nyurga, 8-9 hónapos szuka, a főnökasszony szerint jó természetű, rendes kiskutya - és éppen most járt le a két hét karanténja, ami alatt a gazdái esetleg jelentkezhettek volna az elkóborolt állatért, úgyhogy nem is kellene várni, azonnal kiadhatják nekünk. Pórázra vették nekünk és kihozták megmutatni, milyen a mozgása, hogyan viseli a pórázt, ilyesmik...
A telepen próbálnak minden odakerült ebbel egy kicsit foglalkozni, de nagyon kevés idő jut egy-egy állatra, így vele sem tudtak nagyon sokat törődni. A sok éves gyakorlat miatt annyira értenek hozzá, hogy kb. első ránézésre mondták: kicsit ijedős kutyus, nem tudni, milyen körülmények közül jött, de egy másik kutya társaságában is jól meglenne. Ha úgy döntünk, hogy elvisszük, nálunk biztosan jobban menne sora, mint ahonnan elkerült. Mi is így gondoltuk. Csinka lett a neve.
0 komment:
Megjegyzés küldése