Gyönyörű napfényes és végre meleg napunk volt, így hát sort kerítettem a tavalyi magoncok egy részének nagyobb cserepekbe ültetésére. Már nagyon időszerű volt a feladat, mert a meztelencsiga-szezon is beindult. A negyed-fél körömnyi nyamvadt puhatestűeket úgy kell összevadászni, hogy minden cserepet át kell forgatni, mert úgy elbújnak, hogy csak a már kihajtott és tövig rágott szarkaláb-palántákon látszik csak, hogy megint lépéselőnyben vannak.
Úgy tűnik, itt a kényesebb hagymásokat sem szabad felszedés nélkül tartani, mert hiába mondják télállónak a törpe kardvirágokat, cserépben mégsem azok, illetve nem is a hideg, hanem a csapadék végez velük. Decemberben még semmi bajuk nem volt, mostanra viszont elrohadt mindegyikük. Biztató viszont, hogy a díszbarack, a meggy és a cseresznyefa is épségben vészelte át a telet, sőt, az eddig minden évben tövig fagyott Diospyros 'Chocolatino' káki méteres suhángján is sértetlenek a rügyek, sőt, ezekből hamarosan levél is lesz.
