Úgy tűnik, itt a kényesebb hagymásokat sem szabad felszedés nélkül tartani, mert hiába mondják télállónak a törpe kardvirágokat, cserépben mégsem azok, illetve nem is a hideg, hanem a csapadék végez velük. Decemberben még semmi bajuk nem volt, mostanra viszont elrohadt mindegyikük. Biztató viszont, hogy a díszbarack, a meggy és a cseresznyefa is épségben vészelte át a telet, sőt, az eddig minden évben tövig fagyott Diospyros 'Chocolatino' káki méteres suhángján is sértetlenek a rügyek, sőt, ezekből hamarosan levél is lesz.
A tavaly ősszel szedett kb. 20 db medveköröm (Acanthus mollis) magból ez az öt kezdett el csírázni, immár két leveles állapotban vannak a tavalyi legkisebb hortenzia-dugványokkal együtt az ablakban:
A palántaszezon nyitányaként egy halom Penstemon barbatus (szakállas bugatölcsér) kelt ki vészes sebességgel, most már csak legyen itthon elég cserép!
A múltkoriban megörökített krizantém-csokorból mentett dugványok jelenleg így állnak az átlátszó nejlon sapkával a fejükön:
És persze, ha tavasz van, akkor lótuszt is kell reszelni! Jelen esetben gépi megmunkálásból az eredmény négy, szépen csírázott mag, még 2008-as beszerzésből, amiből elraktároztam párat szebb időkre... Akkor ilyenek voltak: Lótuszok
Most meg így festenek egy héttel a reszelés után, a levágott tetejű pet-palackokban, amiket a fűtőtesten tartok vagy napos időben az ablakpárkányon:
0 komment:
Megjegyzés küldése