2007. augusztus 21., kedd

Fű, víz, évelők

Ha három szóban kellene jellemeznem a kertet, akkor ennyi jutna nagy hirtelen az eszembe. Tavaly ilyenkor még kis nyeszlett, térdig érő virágocskákban gázoltam, és azon lamentáltam, hogy a kert sosem nő meg, és megöregszem, mire ez bekövetkezik - ha egyáltalán.



Idén a fűféléknek - na meg az elültetett néhány nagyobbacska fának hála - máris több fényt látok az alagút végén. Azért azt be kell látni, hogy ha valaki egy ekkora böszme nagy kertet akar, azt némi türelemmel sem árt, ha felruházzák odafentről...


A dolgon még úgy lehetne gyorsítani, ha nem mindenféle különleges fafajt szeretne az ember, hanem ellenálló, évente egy métert növő pionírfajokat, és nem tölgyet meg ámbrafát... Kár, hogy ilyen válogatós vagyok. A lényeg viszont, hogy a fák egyből 3D-be emelik az addig lapos és unalmas kertet, azok lesznek a majdani tájékozódási pontok, és jelenleg egy-egy növényfolt is ezen nagyobbacska, két-három ágas karók köré épült...


Idén egynyáriakból is került elég a kertbe: a tavaszi palántázás sikerét a Lavatera trimestris halmán és az itt látható jegecske (Euphorbia milii) csoportján lehet lemérni. Szerintem ugyanis ennyi a minimum, ha az ember egy-egy növényfoltra gondol az ágyásban. Az  a nagy levelű szürkeség pedig ezüst zsálya, Salvia argentea, alapból kétnyári - aztán majd kiderül: itt, ebben a kertben még ez sem biztos...


Mindkét tó köszöni szépen, örvendetesen telítődik mindenféle vízinövénnyel. A nagy hátsó harmadát a kolokánok foglalják el.


Ez a vörös szépség pedig egy Lobelia cardinalis, a kis indigókék ámpolnanövényke közeli rokona.

2 komment:

Vica írta... [válasz erre]

Bármi képet látok a kertedről.. elolvadok. Greenfingers!!:)

Agicza írta... [válasz erre]

:)) Ööö, megnéztem, de még nem lepte be őket az itt mindent elborító moha... :P

Megjegyzés küldése