Idén a fűféléknek - na meg az elültetett néhány nagyobbacska fának hála - máris több fényt látok az alagút végén. Azért azt be kell látni, hogy ha valaki egy ekkora böszme nagy kertet akar, azt némi türelemmel sem árt, ha felruházzák odafentről...
A dolgon még úgy lehetne gyorsítani, ha nem mindenféle különleges fafajt szeretne az ember, hanem ellenálló, évente egy métert növő pionírfajokat, és nem tölgyet meg ámbrafát... Kár, hogy ilyen válogatós vagyok. A lényeg viszont, hogy a fák egyből 3D-be emelik az addig lapos és unalmas kertet, azok lesznek a majdani tájékozódási pontok, és jelenleg egy-egy növényfolt is ezen nagyobbacska, két-három ágas karók köré épült...
Idén egynyáriakból is került elég a kertbe: a tavaszi palántázás sikerét a Lavatera trimestris halmán és az itt látható jegecske (Euphorbia milii) csoportján lehet lemérni. Szerintem ugyanis ennyi a minimum, ha az ember egy-egy növényfoltra gondol az ágyásban. Az a nagy levelű szürkeség pedig ezüst zsálya, Salvia argentea, alapból kétnyári - aztán majd kiderül: itt, ebben a kertben még ez sem biztos...
Mindkét tó köszöni szépen, örvendetesen telítődik mindenféle vízinövénnyel. A nagy hátsó harmadát a kolokánok foglalják el.
Ez a vörös szépség pedig egy Lobelia cardinalis, a kis indigókék ámpolnanövényke közeli rokona.
2 komment:
Bármi képet látok a kertedről.. elolvadok. Greenfingers!!:)
:)) Ööö, megnéztem, de még nem lepte be őket az itt mindent elborító moha... :P
Megjegyzés küldése