A mai nap esővel indult, és úgy is folytatódott... Csak ültünk a reggelinél és bámultunk kifelé szomorú arccal, az eső pedig rendületlenül esett, és masszív szürke volt az ég mindenütt. Azért kimentünk Ágiczával belőni, de a pályán még két lengyel volt rajtunk kívül, a többiek vagy korábban végeztek, vagy az esőre való tekintettel elbliccelték a belövést.
A csapatok a tegnapiak voltak, csak most a másik pályákon lőttünk. Ahogy néztem, a zöld és sárga színnel jelzett pályák nagyjából egyforma nehezek voltak, csak ma reggel a szél fújt, aztán az elállt, amikor esni kezdett. Azt hittük, ennél már nem lehet rosszabb, de aztán egyszerre esett és fújt. Ebben az volt a jó, hogy a végén már örülni tudtunk annak is, amikor már csak szél volt. Az eső ellen úgy védtük a pontozólapokat, hogy kapott minden csapat egy kis átlátszó műanyag lapot is, amit a papírok fölé szorítottunk a mappába, és ez hatékonyan működött.
Még egy érdekességet tapasztaltam, a figyelmeztetés rendszerét. Valaki egy sziklának támasztotta a puskáját, és észrevette egy arra cirkáló versenybíró. Nagy betűkkel ráírta az értékelőlapjára a bűnét, és - ahogy kérdésemre elmagyarázta - ez azt jelentette, hogy a következő hasonlóért már kizárják a versenyből. Ami azt illeti, ilyen figyelmeztetést könnyű volt beszerezni, valaki a csapatunkban például a töltőkaput nem nyitotta fel az SB távcsővel felszerelt Feinwerkbauján, és a zord bíró máris felrótta lapjára a vészjósló ZAMEK szót...
Ma már odafigyeltem az álló és térdelő pályákra is, szinte nem is volt ilyen hibám. De ez a plusz éppen csak arra volt elég, hogy ellensúlyozza a szél miatti többlet hibákat, mert hogy a célok még mindig messze voltak. Komolyan B+, ha egy célnak megörültem, hogy 'végre egy jó közeli', lemérve bizony az is még 30 méter felett volt egy kicsivel! Ma nem volt olyan verőfényes idő, mindenki igyekezett a versennyel, nem is kellett sehol várnunk a pályára.
Tegnap csak szimplán elkapkodtam a térdelőket illetve elvitte a szél a messzi lövéseket, de ma már-már művészi fokon is rontottam el célokat. Az első helyezett egyértelműen az az 50 m körüli madár volt, ami elé belógott egy ág is. Lemértem, beállítottam, kivártam az alkalmat és amikor a szél elfújta előle az ágat, gyönyörűen belelőttem. Ott is láttam a találatot a killzone közepe magasságában, de mintegy tenyérnyivel balra. Nem gondoltam végig, hogy az a szél, ami elviszi az ágat, az a lövedéket is elviszi, annyi minden másra kellett figyelnem, hogy a cél kellős közepébe céloztam... De az sem volt rossz, amikor a vége felé a 42 méteres térdelő célt csont nélkül leszedtem, majd ennek örömére a fele olyan távol lévő másikat durván elhibáztam. Egy különdíjat talán az is megérdemelt, amikor annyira lejtős volt a lőállás, hogy távmérés közben puskával együtt lecsúsztam a párnáról...
És persze megtanultam lengyelül számolni:
TRZY = 3
JEDEN = 1
KURRRVA! = 0
- legalább is a lengyelek így mondták mindig...
Végül is Gyula, Józsi, Ági és én pár pont különbséggel ugyanazt lőttük, mint tegnap, Fecó viszont jelentősen javított. A legtöbb lengyel és német lövésznek viszont nem ment ma olyan jól, úgyhogy mindannyian javítottunk a tegnapi részeredmények szerinti helyezésünkön. Így tehát a végeredmények:
Fekete-Móró András - 40+39 = 79 - 7. hely (tegnap 12. volt)
F. Gergely Ágnes - 18+16 = 34 - 41. hely (tegnap 44. volt).
Én elégedett voltam, a mi kategóriánkban 46-an indultak, és abból hetediknek lenni nem rossz így elsőre, de Ágicza nagyon el van kenődve az eredménye miatt. Hiába mondtam neki, hogy gyenge puskával ez a verseny olyan volt neki, mint nekünk openeseknek ha csak 50 m felett lőttünk volna...
0 komment:
Megjegyzés küldése