A kis tó partján egyértelműen a Miscanthusok a sztárok (a japán juharok után közvetlenül, persze :D). Jobb oldalon a sárgatarka zsinegfű (Spartina pectinata 'Aureovariegata') foglal el egyre több helyet. A vastag, dárda-szerű, már-már bambusz-felmenőket sejtető gyökérzete, új hajtásai és terjedési sebessége óvatosságra int - nem szeretném, ha a fóliába is belekóstolna...
A túlpart testközelből ilyen, innen már az 'aprólék' is jobban szemügyre vehető: a juharok alatt Carex muskingumensis, és alul, balra pár tő csenevész Glyceria maxima 'Variegata', ami itt, a fólián kívül egyértelműen szomjazik, jobb helyet kell nekik keresnem.
A Glyceria-sor kicsit közelebbről ilyen, ennél nagyobbra illene nőniük, egyébként tipikus mocsári növények. Én azért merem a tófólián kívül, ilyen körülmények között tartani a mocsáriakat, mert a kert talaja pont elég nedves ahhoz, hogy a többség jobban érezze magár idekint, mint vízzel borítva odabent...
A Miscanthusokat érdemes úgy ültetni, hogy a bugáikat vagy reggel, vagy késő délután hátulról süsse a nap. Ellenfényben ugyanis mintha lebegnének a bugáik...A hetek előrehaladtával ez egyre szebb lesz majd, míg december elején a fűfélék közül már csak ezt fogjuk nézni.
És ahol még a közelítő télnek híre-nyoma sincsen: a pampafű (Cortaderia selloana) és a többi színes fűféle: Miscanthus sinensis 'Variegatus', Miscanthus 'Ferner Osten', az előtérben pedig egy igen fiatal, pár hónapja ültetett Hakone-fű (Hakonechloa macra 'Aureola'). Sajnos nem örökzöld, de ha a képeknek hinni lehet, akkor hatalmas zsombékokat képes kialakítani néhány év alatt, és a tópart köveit már csak itt, ezen a keskeny szakaszon kellene valamilyen növényanyaggal eltakarni - és erre a feladatra éppen őt szemeltem ki.
0 komment:
Megjegyzés küldése