És nem sziklakert. Nehéz elhinni a képeket látva, hogy ebből valaha is egy valódi kőkert lesz, de az alapanyaga igenis ott van már, csak még nagyítóval kell nézni! :D
Tehát a project a következő: szeretnék az előkert déli oldalán levő mintegy 200 m2-ből kőkertet varázsolni, ami a japánkerteknek egyik fajtája, és elég kötött a formavilága. Kellenek hozzá sziklák, lehetőleg jó nagyok - ez itt szumma 20 tonna, bedolgozva, az alsó harmada a föld alatt, ahogy azt kell.
Négy év kellett hozzá, hogy ez a szegény, mostoha kertrészlet is végre arculatot kapjon, bár a koncepció és a kőanyag már építkezéskor megvolt. Akkor a nagy köveket a helyükre emelték-daruzták, de a kisebbekhez kellett a bobcat, a még kisebbekhez meg már elég volt két markos ember... A kis tipegőkövek kirakásához meg az én türelmem. Két hét alatt cakk-pakk készen lett, most ülepedik, aztán tavasszal folytatjuk. A betelepített három tucat Buxus microphyllakból ha már összenőnek, akkor bárányfelhőkre emlékeztető halmokat szeretnék majd vágni:
Néha nagyon szívesen a sziklakert-építők orra alá tartanám ezt a képet az arányok miatt, ugyanis a lényeg ugyanaz: a kertépítéshez szükséges kőanyag ott kezdődik, amit egy ember egyedül már nem tud megemelni! Ez a dolog egyik vetülete. A másik, hogy a sziklákat be kell a földbe süllyeszteni, komoly szarvashiba elszórni őket egy kis dombocskán szép egyenletesen, majd azt várni, hogy az évelők körbenőjék. Ugyanis legkésőbb lombhullás után komolyan ki fog lógni az a bizonyos lóláb... Az sem mellékes, hogy ha már a természetet akarjuk másolni, akkor érdemes a vetődés irányába bedolgozni a kőanyagot, hogy sodrása, iránya legyen a köveknek, és a végeredmény úgy nézzen ki, mintha a kőzeteket az időjárás hozta volna a felszínre.
Érdemes tanulmányútra menni egy-egy természetes sziklakibúvást megszemlélni, hegyvidékre kirándulni menni, és semmiképpen sem az alföldi, tök lapos kert kellős közepébe álmodni egy sziklakertet - és végképpen nem a ház lábazatát meg a teraszt a kerttel összekötő dombhalmot kinevezni erre a nemes célra!
Ha már ilyen jól kidühöngtem magam a hazai helyzetet elemezve, azért hadd jegyezzem meg, hogy ide a mohával burkolt dombok közé, mintegy a tengert szimbolizálva 6-12-es hófehér murvát szeretnék, és erre jó lenne rábeszélni az uramat is, mert amit ő nem akar - márpedig ezt nagyon nem akarja - abból rendszerint az égvilágon semmi nem szokott bekövetkezni... Meglátjuk. Egyelőre az is nagy haladás, hogy beleegyezett a terület rendezésébe, ahol valaha marhatrágyát érleltünk és a felhasogatás előttig a téli tüzelőt deponáltuk.
0 komment:
Megjegyzés küldése