Kerti örömök

Néha le sem merek lépni a nyugati teraszról, mert akkor garantáltan egy-két órát kint szöszmötölök a kertben... Bár megfogadtam, hogy szigorúan ágyásról ágyásra haladok, hogy valami látszatja is legyen a munkámnak, de azért mindig akad itt is, ott is egy-egy oda nem való gaz eltávolítása, és olyankor óhatatlanul ott ragadok...

Ez a szélmalomharc gyomolás ebben a talajban leginkább a Nagyapó & a répa c. tanmesére hasonlít azzal a különbséggel, hogy én egyedül küzdök vele és a végén még csak meg sem ehető a kirángatott végeredmény! =8O



A díszkert örömei, ha csak a képeket nézem... :D

Ha visszaforgathatnám az időt, biztosan mélyszántással indítanék, mert ennek a patakparti öntéstalajnak a művelhetősége konvergál a nullához. Hiába a füvesítéskori sok-sok m3 homok és a trágya, és igaz, hogy nő benne minden, mint a bolondgomba, vízmegtartása a legjobb, amit kívánni lehet (néha túlságosan is jó), de gyomlálni és ültetni benne kész vesszőfutás...

Kivéve azon helyeket, ahol a legkisebb szemű, félig-meddig már elkomposztálódott apríték mulcs lett a talajba dolgozva, mert ott szinte tökéletes. Kár, hogy ebből az ágyásokban a nagy tó mellett és az elő-és oldalkertben található csak. Fene se' gondolta volna, hogy nem elsősorban talajtakarásra kell ezt használni, hanem talajlazításra...

Ilyenkor fantáziálok ásóvillával művelhető, laza, humuszos-komposztos feketeföldről és lapáttal ásható homoktalajokról, a dolog rákfenéje viszont az, hogy akkor kapásból a locsolás lépne elő legfőbb mumussá és akár le is mondhatnék az itt problémamentesen burjánzó, tópartra való kiültetésről, mert a homokpuszták növénytársulásait bizony nem kedvelem. Ebből aztán tisztán látszik, hogy semmi se' jó az ember lányának. :D