2009. július 25., szombat

Lengyel Kupa, Siepraw

Összetörten ébredtünk a nyikorgó, hepehupás ágyban. Megreggeliztünk (ez volt a szálló legjobb szolgáltatása) és mentünk a verseny helyszínére. Sajnos, az út le volt zárva, így a puskát kirakni sem volt lehetőségünk, összepakoltunk hát mindent a versenyzői parkolóban és gyalog mentünk végig a mező mellett, míg el nem értünk a verseny helyszínére.


A belövőpályán próbáltam nagyon figyelni és egészen rendesen a helyükre mentek a találatok. Csak reméltem, hogy nem azért, mert ösztönösen ráemeltem már mindenre... A hunteres lövők mind fekve lőttek be, én pedig elhatároztam, hogy ezentúl minden versenyre elviszem a bipodot, mert a Bajor OB-n is milyen jó lett volna arról belőni a lövészdobozzal való szerencsétlenkedés helyett, és most sem ártott volna. De ez sajnos mindig csak a következő verseny helyszínén jut az eszembe.


Szerencsére mindenki elég gyorsan belőtte a puskáját, így én ott a szélén viszonylag nyugodtan tudtam lőni. Kis pörgő célokra is lőttem, meg 15 méteren egy 15 mm-esre állva és térdelve. A mellettem lövő rugós puskás srác álmélkodott is, mikor állva elsőre eltaláltam. Nem is mindig ment utána, de térdelve szinte mindig. 40 méteren kis pörgőket is sorban leszedtem, bár kellett egy kicsit fölé tartás. Végül abban maradtam magammal, hogy inkább picit minden célnak fölé lövök, biztos ami biztos.


Kisebb késéssel megérkezett Riti is, akinek balkezes Walther puskája van és megosztotta Ágiczával, hogy ő is lőhessen a versenyen. Ő maga alig lőtt be, inkább Áginak mutogatta, hogyan kell használni. A lövéssel nem is volt gond, de a távmérés Áginak teljesen máshová esett, külön kottát kellett írnia, hogy amit a távcső feliratán lát, az neki hány métert jelent.


Egy lánynál láttam egy P700-as puskát, azt elkértem kicsit megnézni. A markolata teljesen ugyanolyan, mint ami az én puskámon volt, csak állítható. Az állítás teljesen bent van a szerkezetben, csak a csavarok mutatják, hogy ott van. Hazafelé menet utána hosszasan tervezgettem egy olyan állítási rendszert, ami kicsit dizájnosabb lenne és mégis tökéletesen állítható minden irányba.


Radek puskáját most láttam először, egy egyedi fa ágyazásba rakott Steyrje van, a legújabb Nikko távcsővel. Igen egyedi módon fogja lövéskor, valószínűtlenül hosszú karjai és lábai vannak. Kipróbáltam én is, de csak a térdemre tudtam tenni a könyökömet, sem a magasság nem stimmelt, de át sem érte rendesen. Sajnos, ezt a pozíciót nem olyan könnyű lemásolni...


Már a belövés közben is csepergett az eső, de aztán rendesebben is rákezdett. Az eligazítás gyors volt, Radek tolmácsolta a legfontosabbakat, de sok újdonság nem volt benne. Mikor megkérdeztem, hogy vajon lehetünk-e egy csapatban, odament a szervezőkhöz és fél perc múlva már jött is vissza, hogy igen, lehetünk. Az elején kezdtünk, a 3-as pályánál. Szép sorban lőttük a célokat mindketten, aztán egy 39 méteres célnak éppen kilógott az aljából a lövés, ez lett az első hibám. Radek viszont rögtön utána elrontott egy igen könnyű álló célt, így továbbra is fej fej mellett haladtunk.


Azt hiszem, nagyon hiányzott a szél, túl könnyű volt a verseny, az első harmadában a fél mezőny egy hibával vagy hiba nélkül állt. Az eső esett továbbra is, de szél szinte egyáltalán nem volt, és a legtöbb cél 40 m alatt volt a hunteresek miatt. Egy érdekesebb cél csak a verseny fele környékén volt, egy 25 mm-es 24 méteren, amit félig eltakart egy enyhe dombhát. Előttünk a legtöbben térdelve lőtték meg és nem soknak sikerült. Én meglőttem ülve, a karomra fektetett puskával. Kicsit ingadozott a szálkereszt, de levittem. Sajnos, Radek is látta ezt és ő is leszedte hasonló technikával. Utólag kiderült, hogy feleslegesen, mert végül szabálytalan célként kivették a versenyből. Utána viszont volt egy nagyon bosszantó hibám: kis lyukú cél, nem is túl messze, amit egyszerűen elsütöttem még a killzóna felé közelítve. Akkor már láttam, hogy ez mekkora hiba volt, egy ennyire könnyű versenyen egyetlen hibát sem lehet később behozni. Radek még egyet hibázott, 31 méteren egy kisebb lyukút, amit én gond nélkül lelőttem. Ez már Willinél is feltűnt, hogy a 30 m feletti 25-ös célok a legfőbb ellenségeik.


Amúgy jó hangulatban telt a verseny, angolul elbeszélgettünk, felváltva kezdtük a lövést és szépen haladtunk a pályákon. Nem túl gyorsan, mert 132 résztvevő volt és egy célos pályák voltak. Aztán akkora eső szakadt le, hogy nem lehetett folytatni, visszavonultunk a sátrak alá. Voltak, akik tovább lőttek, például Ágiék csapata is, nem volt egységes lefújás. Radek annyit mondott, hogy most okosabb pihenni és várni, de a versenyt be kell fejezni.


Ágicza egész jól haladt, egy térdelőt rontott, meg egyszer belenyúlt a billentyűbe. Aztán volt pár távmérési hibája, míg rá nem jött, hogy engedni kell elsőnek lőni a csapattársait és abból okulni. Végül kilenc hibával zárta a versenyt, ahhoz képest, hogy a térdelőknél majd' orra bukott a puskával, ez jó eredmény volt, bár ő persze nem volt vele elégedett.


Ahogy kicsit csillapodott az eső, visszamentünk és folytattuk a lövést. A 28-as pályán sikeresen meglőttem a hunteres célt, mert a miénk nem látszott egy fenyőtől. Aztán nem ment le a következő sem. A sebességmérő nem volt nálam, úgyhogy innentől mindennek a felső harmadába lőttem, és ez egész jól működött, távoli céloknál is - viszont egy 38 méteres a végén megint fent maradt. Radek az Exactot ajánlgatta erősen, szerinte azzal van a gond, hogy a Heavy esése sokkal meredekebb és emiatt voltak a hibák.


Végül is 5 hibával zártam a versenyt, de mivel a 24-es célt végül is kivették a versenyből, csak 34 pontom lett. Ez annyiból nem jött jól, hogy pár olyan került így elém, akik azt a célt nem tudták lelőni és így nem vesztettek pontot a cél törlésével. Szpilleczka korrigálta a lőlapokat, de többnél is elrontotta volna, ha nem szólunk neki (éppen ott álltunk, néztük az eredményeket). Végül a 8-13. helyen végeztem 34 ponttal, az első négy helyen 39-38-37-36 pont volt, Radek is csak harmadik lett a két hibájával. Ági 30 ponttal (mert ő is lelőtte a kivett vélt) a 19-23. helyen végzett. Összesen 27-en voltunk ebben a kategóriában. A hunteres számokban több, mint százan indultak összesen, errefelé ez sokkal népszerűbb, mert olcsóbb felszerelés kell hozzá.

Még mindig szemerkélő esőben ebédeltünk, Áginak nem ízlett annyira, de szerintem teljesen jó vegyes pörköltféle valamit adtak. Az eredményhirdetésen nem érmeket osztottak, hanem fém-üveg kisplasztikákat, úgy látszik errefelé ez a szokás. Sajnáltam, hogy nekem nem jutott, ha nincs ez a mizéria az aláhordással, akkor azért egy dobogós hely nekem is összejött volna. Például, én lelőttem minden előírt testhelyzetű célt, ezt csak kilencen tudtuk megcsinálni a 27 versenyzőből (igaz, nem túl nehéz célok voltak, 2 álló és 4 térdelő, mind 40 mm-es, 18-28 méter között). Talán az is segített volna, ha látva a reggeli szélcsendet, mondjuk 6 álló és két térdelő pályát jelölnek ki, kicsit nehezebb célokkal. Máris nem lett volna olyan szoros a végeredmény...


Azért mi is kaptunk valamit, egy nagy zsákban profi fekete ülőpárnákat hoztak, csúszásmentes aljzattal stb., és nekünk mint magyar vendégeknek rögtön adtak is egyet-egyet. Aztán mindenki bedobta a kitűzőjét egy dobozba, és a maradék 6-7 párnát kisorsolták. Egyet én is nyertem ily módon, úgyhogy végül is joggal elmondhatom, hogy kint voltam egy nemzetközi versenyen és ott nyertem! :-)

Még a verseny közben Radek és Szpilleczka meghívtak a három hét múlva tartandó Sziléziai Kupára, ami egyben a Lengyel Kupa következő fordulója is, ez nagyon jólesett. Ez mindenkinek új helyszínen lesz, egy volt katonai lőtéren, innen 60-70 km-re. Pár lengyel kollégával erről is beszélgettünk, majd elbúcsúztunk a szervezőktől és visszamentünk a kocsihoz. Ott egy lengyel kolléga nagyban érdeklődött az új billentyűm iránt. Utána aztán tényleg hazaindultunk, mert a nagy beszélgetésben a miénk volt az utolsó kocsi, ami végül is elhagyta a parkolót.

0 komment:

Megjegyzés küldése