Miért szeretem?

Jelen esetben a japánkertet... Ennek több oka van. Egyrészt, vonz maga a kultúra, másrészt a nyugati minimalizmus előfutárát látom benne, ahol még értelme van az üres térnek, a szellősség nem = unalom és minden négyzetcentimétere jelentést hordoz...

Talán ez az a kertforma, amit könnyebb elrontani, mint minimális növényhasználattal tökéleteset alkotni benne. A kliséktől hemzsegő nyugati utánzatokból rendszerint csak a kertstílus lelke felejtődik ki, talán mert nehéz egy másik hullámhosszra átállni, hogy rendre elfelejtik: a kevesebb itt is több. Nem szükségszerűen Ryoanji-szerű kertet kell létrehozni, hanem meg lehet találni az ízléses középutat is. A számomra legszebb ebből az irányvonalból a Portland Japanese Gardens, ami szerintem Japánon kívül a legszebb autentikus példa, amit csak látni lehet.



Nem akarom újra elismételni, amit a Four Seasons Garden kapcsán tavaly leírtam, de az is igaz, Angliában nem ez a legfelkapottabb stílus, kertkiállításokon is csak egy-két eltévedt madárral találkozunk és sosem közülük kerülnek ki a Show Garden-ek sem.

Ehhez képest azért vannak próbálkozások, mert tucatnyi helyen létesítettek már japánkertet. '93-ban az akkor még gyerekcipőben járó Holland Parkot láttam, mostanában meg a Newstead Abbey legeldugottabb sarkában, egy elég elhanyagolt állapotban levőt sikerült megnézni, az Iford Manor erdei tisztását is bőven ide lehet sorolni, de a legszebbek sajnos délen vannak, pl. Compton Acres, vagy a St. Mawgan-i.

A legközelebbi, Tatton Park-belit meg majd egy RHS Flower Show alkalmára tartogatom, elvégre az egész Peak-et át kell majd szelni miatta...