Nem valaki, hanem valami, pontosabban egy aprócska falu a Midlandsben, aminek a nevét a jó ég tudja, mikor hallottam legelőször, és ahogy volt, meg is jegyeztem. Verseny után ott mentünk el a jelzőtábla mellett, ami a falu irányába mutatott, és amikor beértünk az egy utcás településbe, rá kellett jönnöm, honnan is lehetett az ismeretség: minden bizonnyal a tündéri kis házikók miatt, ami nem egy fotóst megihletett.
Mi is szétnéztünk hát tüzetesebben, és lementünk hátrafelé, az allotment-ekhez is, ami a falu határában van, a főutcányitól mintegy ötven méterre.
Azt hiszem, még nem írtam erről a tipikusan angol dologról: a tenyérnyi kiskertek összerendezett csoportja egy-egy település(rész) határában áll, és mint nagyszüleink kiskertjei, vikkendtelkei (sic!), úgy sorakoznak egymás mellett, csak éppen lehetetlenül kis méretben. Egy-egy parcella általában nem több 20-30 m2-nél, de majdnem mindegyiken áll egy-egy üvegház vagy fabódé a kint használt szerszámoknak.
Ezek a kis birtokocskák általában egy fa-kő-tégla, rendszerint a helyi építőanyag adta alapanyagú kerítéssel vannak elkerítve az utcáról, és jellemzően mindig van kint valaki, aki tesz-vesz, kapál, gyomlál vagy ültet. Egy kis kikapcsolódás munka után, esetleg a pub előtt, de a konyhára is jut belőle, ahogy elnéztem a mindenütt szépen cseperedő terményeket, amit itt csak a tulajdonos arat le, mint minden normálisabb helyen...
További képek a faluról: Chaddesley Corbett
0 komment:
Megjegyzés küldése