Idétlen időkig

Hurrá, nyár van!!!! A következő három napra legalábbis enged a tavasz a szorításából, bár idétlen időkig el tudnék napi szinten ilyen időjárást képzelni.... Ma végre melege is volt a napnak, és amúgy is, teljesen szokatlan módon egész nap sütött, és egészen nem Angliában éreztem magamat. Szédítő virágillat, enyhe szellő, csodálatos, simogató meleg... A tudományos fantasztikum határait súrolta a mai nap. :P

Az elmúlt bő fél évet összegzendő valami ilyesmit tessék elképzelni:



De tényleg, minden túlzás nélkül.

Mostanában napi szinten macskát sétáltatok, itt éppen a tavalyi szarkaláb-magoncok növekedését készülünk megszemlélni. A macskák egyébként tudnak valamit a kavicsban való fetrengéssel: kellemesen meleg a kavics, akár mezítláb is lehetne már rajta járkálni. Mivel az Öregúr néha szoftveresen leáll és olyankor kerti szobrot játszik, így alkalom nyílik közelebbről szemrevételezni dolgokat. Például, hogy a kavicsok között sok csillámos belsejű is található, és a gyerekek sem hülyék, amikor órákat válogatnak közöttük; teljesen kizökkenti az embert a mindennapokból, idegnyugtató és feltöltődésre alkalmat adó tevékenység. És mindezt a balzsamos nyáreleji napsütésben, ilyen szépségek között:

Az Inkarho rhododendronok egyike, a Cunningham's White fehér felhői ennyire későn kelők, a Brasilia már majdnem lefutott, ez meg most van csúcspontján. A Rhododendron 'Apricot Fantasy' hozzá képest egy monstrum, mind felépítésben, mind virágméretben:

És ma volt először idén, hogy a dézsásokat locsolnom kellett. A rendbe tett üvegház tetejéről lecsorgó esővíz két nagy hordóba gyűlik, egy komolyabb locsolással egy hordó simán kiürül. Viszont ugyanilyen szépen meg is telik egy-egy kiadósabb esős periódus alkalmával.