Az első és számomra a legszebb kertecske a Crow's Nest volt, magyar léptékkel három tenyérnyi, itteni léptékkel tágas és kényelmes, ezernyi lehetőséget magában foglaló. A téglaházikót szinte benőtte az éppen nyíló lilaakác, és a napsütésnek köszönhetően tömény, bódító illatba vonta a kertet és közvetlen környezetét. A kési tavasznak köszönhetően a legkésőbbi, fekete dupla tulipánok is még nyíltak, a rhododendronos árnyékkertben tomboltak a színek, és nem kis örömömre egy dupla kerti tavat is volt alkalmam közelebbről megnézni. Az enyhe lejtőnek köszönhetően két egyenlő méretű medence és egy kicsike vízesés szolgáltatta a látványosságot, és a NGS oldalán ajánlóként látottakhoz képest alaposan dzsungellé vált tóparti kiültetésben itt-ott ausztrál tilalomfák figyelmeztettek krokodil és cápa-veszélyre...
A kert különböző, árnyékosnál árnyékosabb sarkaiban sövénybe vágott pihenőpadok és alkóvok, valamint kedves kis szobrok találhatók, itt a kő-néninek van éppen kólikája:
De egy modernebb sarkot is felfedeztem, amit mindenki udvariasan megnézett, majd továbbállt... Itt valahogy még kertileg sem bírják az emberek torkán letuszkolni a változások szelét, hiába erőlködnek sokan, sokfelé, sok kiállításon - valahogy a közönségdíjas mindig a régi, jól bevált, kellemes, természet- és emberközeli lesz....
Így a második, nyúlfarknyi kertecskét sem a mérete, hanem a berendezése miatt tekintették meg mintegy véletlenként bekerült, inkább átkötő elemként a harmadik, ízig-vérig cottage garden között:
Az idős tulajdonosok által karban tartott, harmadik kert az utca túloldalán ennek éles kontrasztjaként, mondhatni festői összevisszaságban keveri a napos-kavicsos részt, a virágkapu-sorral leválasztott árnyékkertet, a gigantikus orgonafa köré szerveződött pihenősarkot, és egyik a másikból indul, illetve abba folyik bele, és talán ha 20x20 méter a legnagyobb mérete ennek a kis buja zöldövezetnek. Ami azt illeti, nekem ez már kicsit túlzsúfolt, de az épülettel tagadhatatlan egységet alkot.
Az elmúlt években a faluban hét kert állt nyitva, és nagyon sajnáltam, hogy amikor már éppen kezdtem újra belejönni, akkor ért véget ez a nyúlfarknyi kirándulás... Levezetésként azért körbebóklásztam a faluban, szagoltam fára futó Maigold rózsát, ami a legdrágább, legfinomabb parfümöt is kenterbe veri, majd hazafelé vezetve azon morfondíroztam, hogy beleférne-e még egy kert ebbe a napba...
További fotók itt: NGS Open Gardens, Oxton
0 komment:
Megjegyzés küldése