Az utca két végén

Avagy két templom között, kinek hogy tetszik... :)

Ha a legközelebbi nyitott kertek is mintegy 40 percnyi autóútra vannak, hát a fene nem fog értük elmenni, az elmúlt tíz nap első nem esős-szélviharos, 11-12 fokos napját megünneplendő inkább a saját kert további turbózására voksoltam, de előtte még gyorsan elugrottam az utca végére fotózni egyet... Aztán egy lendülettel az innenső végére is. :)

Teversal falucska fekszik az utca túlsó végén, mintegy egy mérföldre innen. Kis utcánk egysávosra váltva még átkanyarog egy természetvédelmi oltalom alatt álló dimbes-dombos, erdős-vadregényes területen, majd beér a kőházak egy kis csoportjába. A település legöregebb része ez, minden az udvarház és a régi templom köré csoportosul. Utóbbit és a manorhoz vezető allét közhasználatú gyalogút (public footpath) szeli át:

Egyik csoport kőház a temetőkert közvetlen közelében áll, ablakai a zuzmós - eső mosta - idő koptatta kőtáblákra néznek. Egy település kormeghatározásának egyik ideális eszköze a pár száz éves fák jelenléte, mint itt, ahol szinte fehér hollóként Angliában, nem csak a Teversal Manorhoz vezető utat, de a keskeny, egykori főutcácskát is terebélyes hársak szegélyezik.

Errefelé még lehet látni mutatóban igazi telefonfülkét, ami valahogy ittfelejtődött, annyira kiesik az útból. A lobogók az utcai ünnepről maradtak még itt, a királynő gyémánt jubileumát itt is közösen ünnepelték meg.

A poszt elején megemlített másik vége az utcánknak pedig egy patak felduzzasztásából alakult kis tavacskába és egy templomromba torkollik, ide gurulunk le minden alkalommal:

Fotóalbum: Teversal