Szerencsére a vasárnap hajnalban útra kelő lövészeket kapta csak nyakon a zivatar, délutánra már a hajat tépő szélben, a tipikus hidegfront utáni, hófehérre mosott fellegekkel tarkított, kristálytisztára pucolt, tintakék éggel vágtunk neki a mai nyitott kerteknek, amiből rögtön kettő is volt raktáron: az első egy régi farmépület és gyümölcsös körül kialakított, szeles fennsíkon, amit már a 2010-es kiadványban is kinéztem magamnak, ám a nyitva tartásáról akkor lemaradtam, most viszont kamatostul pótoltuk... :D
Itt, Angliában ritkaságszámba megy, hogy ekkora tavat építenek egy magánkertbe, a tócsa vagy a halastó az alapegység, birtoktól és sorházi parcellától függően. Az évelőágyások az elmúlt 4-5 év erőfeszítéseit tükrözik csakúgy, mint a part növényállománya: már összenőtt, de még nem elvadult, ízléses évelő-dzsungel szegélyezi a két, egymásba csobogó tavacskát.
A kert folyamatosan szépül, alakul, itt-ott már kerültek be a ritkán látott fafajok, egyelőre gondosan védve a nyulak és egyéb rágcsálók káros hatásaitól. Újabb 5-10 év múlva már egészen szép lesz a végeredmény.
Talán az egyetlen dolog, ami nagyon hiányzik a régi kertből, az a vízfelület, a nagy tó, a tükröződések és a csobogás... Időtlen időket el lehet tölteni a tóparton a vizet szemlélve. A kandeláber-primulák teljes szépségükben ragyogtak, az egyik nagy kedvenceim ők:
A zöldségeskert és a mellette álló üvegház már a másik, szomszédos nyitva álló kert határán áll, bár ott inkább az előkertet jártuk, a hátsó kert teljes egészében az itt szokásos kajálós sátornak volt fenntartva.
Az angoloknak egyszerűen létszükséglet, hogy bárhol, úton-útfélen ott legyen a lehetőség a nassolásra, a teázásra meg a szendvicsezésre, és ez alól a nyitott kertek sem kivétel. Mindegyik helyen megtaláljuk azt a sarkot, ahol a legnagyobb a tömörülés, és ott biztosan kaja van, süti-kávé-tea 1-2 fontért, kis porcelán tányérokon az egyik helyen, a másik helyen partiknál használatos papírtányérokon, ízlés és vérmérséklettől függően. Ezt a menüpontot idő és kedv hiányában kihagytuk, és indultunk tovább a következő úticél, egy 1600-as évekbeli kúria kertje felé...
További fotók itt: Moorfields
0 komment:
Megjegyzés küldése